Elpusztult a kutyusom. Nem tudom mi lenne jó, ha vennék másikat, olyat amilyen volt, vagy ha siratnám még hónapokig?

Ez egy helyes gondolat, és milyen igaz is. Először is, én is nagyon sajnálom ami a kutyusoddal történt, főleg ilyen hirtelen :( Mindenki másképp tudja feldolgozni, én már most tudom, hogy muszáj lesz helyette azonnal egy másik kutyát szereznem, hisz elviselhetetlenül üres lenne rohangáló négylábú nélkül ez a hatalmas ház és udvar, viszont semmiféleképpen sem olyat mint amilyen most van. Két okból. Az egyik az, hogy mint minden gazdi, én is elkönyveltem a kutyusomat a fajta egyik legszebbjének, sőt a világ egyik legszebbjének, és ahány kutya annyi féle, ha ugyanilyen lenne, pl lehet hogy nem lenne pöttyös az orra (ami amúgy hibának számít), és már akarva akaratlanul is hasonlítanám a régihez, így inkább legyen egy teljesen más felépítésű, karakterű. Másrészt ő, Ő, nem lehet helyettesíteni, és ugyanilyen fajtától azt várnám szerintem, hogy olyan legyen, mint az előző... Szerencsére egyelőre ilyenekről nem kell beszélnem hisz még velem van. Gondold végig hogy neked mi tenne jót. Ha elmész a piacon a kisállatok mellett, és pityeregni kezdesz, mert a kiskutyák láttán a régi kutyád jut eszedbe, akkor szerintem még nem készültél fel egy új jövevényre.