Teljesen egyedül maradtam. Mit kéne tennem?
Szeretnék egy kutyust csütörtöktől örökbe fogadható. Nagyon beleszerettem a kis csöpségbe, már egy éve kutyát szeretnék de kb. fél éve komolyabban elkezdtem harcolni. Segítek a házi munkákban, tanulok de nem engedik meg. Apa már nagyon unja ezt a témát és azt mondta minden este vagy neki vagy anyának van lelkiismeret furdalása e miatt. De akkor miért nem engedik meg?? 30 000ft-ot össze gyűjtöttem a kutyusra, elterveztem mindent, de apa azt mondja nyáron fogsz eljárni minden hova a kutya meg rám fog maradni. Pedig nem így lenne. Nincs egy barátom sem mert akivel összevesztem mindenkit ellenem fordít. Nem járok sehova, hétköznap nem is számítógépezhetek unatkozok és nem foglalkoznak velem. Ha menni is szeretnék valahova hétköznap nem mehetek, ha meg megkérem a szüleimet pl.: társasozzanak velem arra hivatkoznak hogy fáradtak és hogy játszak a hugommal. Teljesen egyedül vagyok szeretnék egy társat de ezt sem értik meg mert amikor mondom hogy egyedül vagyok annyit felelnek és ők kicsodák!?
De mintha direkt csinálnák mert nekik happy volt az életük mindenük megvolt amire én vágyok: kertesház, kutya, szabadság. A sírás elkap ha belegondolok, milyen boldog lehetnék.
Tudnátok segíteni mit csináljak? Már nem bírom sokáig így...
Én gyerekkorom óta folyamatosan kutyáért rimánkodtam...minden kutyás könyvet, újságot, műsort megnéztem és elolvastam, a lakótelep összes kutyáját ismertem :D Plüsskutyákat tanítottam és sétáltattam a lakásban :)
Kb. 9 éves koromban tengerimalacban kiegyeztünk, így őt sok mindenre tanítgattam.
Kb. 10 éves voltam, mikor Nagyimékhoz járt egy házaspár egy fiatal, 1 év körüli kutyával. Dasty-val mindig játszottam, sétáltattam...hosszú évekig minden pénteken suli után, hétvégén, nyáron és minden szabadidőmben Dastyval foglalkoztam...vihettem bárhova, nekem is adták volna, de otthon nem engedték...
Telt-múlt az idő, változtak a családi dolgok...amikor hétvégénként senki nem volt otthon, hazavittem titokban...1 év után lebuktam, megegyeztünk, hogy a nagy szobába nem mehet és akkor ott lehet, ha egyedül vagyok :)
Aztán 13 éves korában hazavihettem a panelba...bő 10 évnyi rimánkodás után :D
Ja, az lemaradt, hogy éltem túl a hetet...tanultam, szabadidőmben kutyás újságokat-könyveket bújtam...csütörtök reggel már tűkön ültem, hogy mikor lesz péntek délután, mikor mehetek a kutyusért :)
Próbáld meg rávenni szüleidet, hogy hétvégéken vigyenek el a menhelyre ahol a kutyákkal foglalkozhatsz...bizonyítsd be, hogy felelősségteljes vagy
Köszönöm!
Igazából szerintem 99-ben mikor megszülettem azóta tudom hogy nekem kutya kell.:D
Egyetértek az előző válaszolóval.
De azzal nem hogy valaki írta hogy egy kutya nem pótolhat egy embert. Ez egyáltalán nem igaz.
Köszönöm!
Nem is akarom, hogy pótolja.
Dolgozom, az ügyön köszönöm a sok hasznos választ mégegyszer.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!