Mit gondoltok a kaukázusi juhászkutyáról?

Nyugi, én nem is engedném, h odagyere. Nem szeretem, ha ránkmásznak az emberek csak úgy. Főleg amikor sétálunk pórázon, figyelek, h ne zavarjak senkit, erre ránkront egy gyerek és megmarkolja a kutya farkát.:@ Olyan mérges tudok lenni. De persze a szülőre.

Nem félek én se a kutyáktól, sőőttt... :P

Na látod, amúgy meg igazi kis szeretnivaló macik:)

Ezt a sok rasszistát aki fajta alapján elítéli az összes kutyát :D

Akit megtámadott a kau, annak azt tudom mondani hogy ha egy másik mondjuk németjuci lett volna ugyan annál a gazdánál, az is neked ment volna max nem sebzett volna akkorát.

Mondják hogy sok a kuvasz támadás és hülye a fajta.

De azt nem teszik hozzá ezen eseteknél hogy a gazda a marha, mert nincs tisztában hogy mit kell csinálni avval a kutyával hogy rendes jól nevelt legyen.

Csak tartják a vak világba, majd a lánc megneveli alapon.

Ezeknél a kutyáknál csak jobban kijön ha nincsenek megnevelve nem úgy mint egy labradornál pl.

Sok idegbeteg pincsit, csivavát látok akik dettó nincsenek megnevelve, csak az nem mindegy hogy az mekkorát harap meg egy kau.

Rendes gazda kezében pedig nagyon jó őrző kutyák.

nem nehéz egy életre rettegni az ilyen típusú kutyáktól, főleg, ha még meg is harapta egy... eleve félelmetes külsejű, vehemens, bátor kutyák, és ha még a harapásukat is megtapasztalta egyáltalán nem csoda, hogy tart tőlük.

több, mint tíz éve tartom a fajtát, volt már BH vizsgás kanom, imádom őket. DE nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem valók akárkinek! és a hajam égnek áll amikor az "olyan amilyenre nevelik" szöveget hallom...

a kaukázusinál néhány dolgot tudomásul kell venni (meg a többi ősi típusú keleti nyájőrzőnél is, ha már itt tartunk):

- a múltját. ahhoz van szokva, hogy naponta több hektár saját területet bejárjon, azt ellenőrizze, a betolakodót elűzze (ez egy összetett dolog, a revír különböző körzetekből áll, stb, nem mennék most bele). ez modern világunkban azt jelenti, hogy bazira kevés neki egy 1000nm-es udvar. de még 2000 is... ilyenkor még simán sajátjának érzi az állandóan belátott területet is (utcafront) és meg is fogja védeni. egy erősebb ösztönnel megáldott agilis kutyánál ez azt jelenti, hogy ugrani fog (vagy ásni, esetleg kerítést széttépni) azért, hogy rendet tegyen az utcán. ez speciel egy olyan dolog, ami náluk tök normális, csak éppen veszélyes, és a bunkerkerítésen kívül nincs más mód a megszüntetésére, mert ugye ezen sem a herélés sem a falkasorrendnevelőtükrözés sem a sétáltatás nem segít.

- a jelenét. a MO-n fellelhető kauk többsége nem a nyájak mellől érkezett, hanem tőlünk Ny-i irányból, a németektől. ott már generációk óta "börtönőr" kutyáknak képezték őket, így eltompultak bennük bizonyos ősi ösztönök (pl. a falkában való normális együttélés), és eltompultak a gátlások is, nagyon könnyen támadó, agresszív kutyákat tenyésztettek. ez ugye nagyon népszerű lett, és a mai napig gondok lehetnek belőle. én speciel kevés olyan kaukázusit ismerek, akit egyneművel gond nélkül együtt lehet tartani (és mellette tényleg őriz is). a tenyésztőknél is jellemzően legalább külön klikkekre vannak osztva a kutyák, de általában egyesével vannak elzárva.

- az élettani sajátosságait. mivel nomád körülmények között alakult ki, nagyon gazdaságos fogyasztású, méretéhez képest nagyon kevés élelmet igényel. ezt persze a tulajdonosok döntő többsége nem tudja, vagy nem foglalkozik vele, hisz az a fontos neki, hogy minél gyorsabban elérje egy birodalmi lépegető méretét a kutya... ezért eteti, eteti, és hagyja elhízni (bocs: "megnőni"), ebből később ízületi betegségek sora következik, illetve egy tökéletesen eltunyult kutya. no, az ilyen állatok bár alig élnek 8-9 évet, viszont tényleg nem fognak kiugrani az utcára megenni a postást... mert nem is lesznek rá képesek. nagyon tűrik a fájdalmat, ezért a lázat, az ízületi betegségekkel járó fájdalmat általában akkor veszi észre a gazda, amikor már nagyon csúnya a helyzet... és megemlíteném azt is, hogy veszélyes őket műtéthez altatni, ahogy ételből, úgy altatóból is meglepően kevés kell nekik. sajnos több olyan esetről is hallottam, amikor rutineljárás után nem ébredt föl egy kau. többek között ez is megelőzhető lett volna, ha a tulajdonos utánanéz a fajtának, amit tart.

- a pásztorkutyák karakterét. a nyájőrző kutyák önállóan dolgoztak, együtt az emberrel, de minimális kontrollal. pontosabban volt kontroll, nem is gyenge, de közel sem olyan pontos és patent, mint a terelő kutyáknál. a nyájőrző kutyák jellemzően nem apportosak, zsákmányosak, így a hagyományos kiképzési módszereket csak bajosan vagy egyáltalán nem lehet alkalmazni rajtuk. a zsákmányosság hiánya miatt az őrző-védőzést is javasolt hanyagolni, főleg, hogy a jó kutya magától is végzi a dolgát. sokkal fontosabb a megfelelő falkasorrend, és szocializáció.

Nem is túl nyálas.:) Legalábbis az enyémek.:P Túl szőrös? Csak egy picit.:P

Na jó, de ha szépen viselkedik Brúnó a te kutyáddal, akkor ne menjetek el, mert ezek szerint a nő szeretné szocializálni, és segítsétek őt ebben. Sőt, akár tanácsot is adhatnátok neki, h h tudja rendesen megtanítani sétálni a Kaut.

Nálunk nincs kutyafuttató, lévén kis városban lakok, ahol az embereknek csak önsétáltató kutyái vannak, de így is összejárunk néhányan kutyázni.:) Vagy csak négyesben megyünk, mert ugye jön a Tacsikám is.:)

speciel nem pontozgattam senkit, de ha már felmerült a kérdés, elmondom a véleményem (eddig is megvolt, csak mint a mondás tartja, olyan, mint a segglyuk...)

egyféle - sarkított - nézőpontot vallani, és ezt objektív igazságként kezelni alapvetően buta dolog, de ha egy ilyen speciális fajta jövőjéről van szó, akkor kifejezetten káros is.

az, hogy valaki belefut egy fajtára NEM jellemző jellemű kutyába, amit kaukázusinak vél (ilyenkor szívesen feltenném a kérdést, hogy mely kennelből, vonalból való volt az ominózus kutya, de van egy olyan érzésem, hogy törzskönyv, mint olyan nem tartozott hozzá), vagy éppen van egy bőven növendék korú kutyája, akinél még nem találkozott (és egy darabig nem is fog) a fajtára jellemző karakánsággal.

egyszer már leírtam - szerintem szépen és érhetően - a kaukázusi fajta nagyszerű családi kutya, nagyszerű házőrző, de tudomásul kell venni a sajátos tulajdonságait és igényeit. mert hiába szeretgetjük nagyon a kutyánkat, ha nem vagyunk urai, nem jól nyúlunk hozzá, akkor ugyanolyan fékezhetetlen lesz, mintha láncra volna verve. és végszó gyanánt egy gondolat: a kutya is egyéniség - főleg a kauk - ha olyan a kutya, akkor hiába minden szocializáció, nem fogja szeretni az embereket! elviselni esetleg el fogja, de szeretni csak akkor, ha egyébként is emberbarát típus. láttam már több olyan kaut is (igazit, nem vásári hasonmást), amit a gazdája kölyökkora óta hordott emberek közé, kutyasuliba, hagyta simogatni, mégis mire beérett éles lett, és szájkosárral tudta csak tömegben vezetni.