Mit tehetek ilyen esetben? A fajtamentők sem segítenek.
Menhelyről magamhoz vettem egy amerikai bulldog kutyát. Eltelt fél év, én mindent beleadtam, de egyre rosszabb a helyzet. Minden, de tényleg minden szabályt betartottam nála, elolvastam 8 könyvet a kutyákról, beszéltem szakemberekkel, vittem kutyaiskolába, de semmit nem változott. Olyan szinten agresszív a kutyákkal, hogy én olyat még nem is láttam, hallottam. Makacs mint egy öszvér, nem ért semmiből. Teljesen elvagyok keseredve, mert minden erőmet, időmet beleöltem ebbe az egészbe, hiába. Azzal telt be végleg a pohár, hogy a csuklómat majdnem eltörve, a pórázzal együtt elrohant, és megtámadott egy másik kutyát, aki volt kb 5 kiló, és szintén pórázon volt. Mikor megruháztam érte, morgott rám. Meghoztunk egy döntést, miszerint mennie kell. Felkerestem a fajtamentőket, nem érdekli őket, nem kaptam segítséget. Hirdetem az interneten, de csak komolytalan/tapasztalatlan jelentkezők vannak.
Mielőtt elítélnétek, kérlek segítsetek, mit tehetek? Milyen lehetőségeim vannak?
Esetleg ha ivartalaníttatnád? Lehet hogy így megszabadulna olyan hormonoktól, amik ilyen agresszívvá teszik szegényt.
De lehet hogy tévedek és nem a hormonok miatt ilyen... mivel írtad hogy menhelyről van, lehet hogy ott olyan körülmények közt nevelkedett hogy elnyomásban volt, táplálékért meg kellett verekednie (mert azért valjuk be egy menhelyen sajnos ilyenekkel nem foglalkoznak..:/) és ez benne maradt, hogy erősnek kell mutatnia magát. De ha már idős, ezen sajnos nem lehet sokat változtatni. Legfeljebb egy kutyapichológushoz elvinni, de az nem olcsó mulatság.
2 éves, ivartalanított szuka. Romáktól hozták el, ennyit tudok. Ebből kiindulva nyilván nem volt szép fiatalkora.
Nem tudok már mást finanszírozni neki, így is rengeteg pénzem benne van. De ez nem érdekel, az érdekel, hogy rosszabb lett a helyzet, és ha már rám morog, akkor tényleg mennie kell. Egyszerűen elvagyok keseredve, elfáradtam, elegem van. Voltak régen is kutyáim, és még biztosan lesznek is, de ezt már nem bírom tovább. Úgy érzem megbuktam, annak ellenére, hogy tényleg mindent megtettem/megtettünk érte.
Az örökbefogadási szerződésben szinte biztos h benn volt, h NEM adhatod tovább a kutyát. Ha nem tartasz rá igényt, akkor nekik kell visszavinni.
Kutyasuli?
Hát nem jól fest a dolog.. A legrosszabb forgatókönyv, ha "hivatásosan" verekedett. Ekkor gyakorlatilag rögzült benne, hogy ha kutyát lát, meg kell küzdeni vele. A menhelyi alkalmazottak nem hívták fel a figyelmedet, hogy ennyire instabil a kutya?
A kutyaiskola felejtős. Ide rehabilitáció kéne szakemberrel és bentlakásos alapon. Szakember állandó jelenléte szükséges, hogy felmérhesse, különféle helyzetekre, ingerekre hogyan reagál a kutya.
Amikor hozzád került, voltak agresszív megnyilvánulásai kutyákkal/emberekkel szemben, vagy kezesbárány volt? Nyugodtabb, jobb pillanataiban, ha ketten vagytok vidám, vagy tartózkodó? Hány emberrel találkozik a családban, hogyan kezelik és hogyan reagál rájuk?
Le tudnád írni tételesen, hogy milyen módszereket alkalmaztál nála?
Nem kaptam szerződést. Egy oltási könyvet kaptam, benne a chip számával, és a veszettségivel. Ennyit kaptam. Ezeket ki kellett fizetnem, amivel csak egy problémám van. Egy hete elrohant séta közben, 4 órával később hívott fel egy fickó, azt hiszem az állatmentőktől, hogy megtalálta a kutyát. Nem hitte el, hogy most fogadtam örökbe, mert 2 éves chippje van. Csak az oltási könyv alapján értett meg, miután káromkodtam egy sort, hogy a menhelyen ezzel (is) átvertek. Én úgy tudtam, hogy egy csütörtöki napon kapta meg az oltást a chippel együtt, és én rá 2 napra szombaton hoztam haza. Az állatmentő világosított fel, hogy egy 2 éves chipp van a kutyában, amit azon a bizonyos csütörtöki napon írtak felül/írtak át. Ebből kiindulva, nem hiszem, hogy visszaveszik a kutyát.
Igen, voltak akkor is agresszív megnyilvánulásai, de úgy gondoltam, hogy majd ha jó helyen lesz, szeretik, foglalkoznak vele, és suliba járatják, akkor majd "megjavul". Ketten vagyunk emberek, egy cica van még a kutya kívül. Családtagként kezeljük, de szigorú és következetes vagyok vele. Inkább tartózkodónak mondanám, ritkán látom vidámnak. Akkor vidám, ha játszom vele, de ezt sem lehet sokáig, mert egy idő után a lábamat, kezemet harapdálja.
A minden alatt, tényleg mindent értek, az összes falkavezérségi szabályt. Minden gyakorlatot kipróbáltunk, hiába.
Elolvastam a Kutyapszichológia című könyvet, Cesar Millan könyveit, Korom Gábor könyvét, olvastam a farkasokról, és még sok hasonlót, de semmi nem vált be. Valaki kérdezte, budapestiek vagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!