Hogy lehet megtanítani a kutyának, hogy hívásra azonnal odajöjjön, bármi történjék?

igen, jutalomfalattal, de rengetegszer kell gyakorolni otthon, nyugodt környezetben, hogy kialakuljon benne a reflex, hogyha szólnak, akkor szaladok.:D

a másik, hogy soha ne fuss utána, ha elszalad, mert azzal elrontassz mindent.

Van néhány alapszabály:

- sose kergesd a kutyát ha meg akarod fogni

- ha nem jön oda, akkor az ellenkező irányba kezdj el futni

- ha elengeded akkor ne csak a séta végén tedd rá a pórázt hanem közben is sokszor hívd be, tedd rá, majd engedd el - ha csak a végén fogod meg, könnyen kialakul h akkor nem megy oda hozzád, mert tudni fogja h akkor van vége a sétának

- sokszor játssz olyat vele (csakis biztonságos helyen (lehetőleg nem elkerítetten) - pl. erdő, mező, hatalmas park ahol nincsenek autók), h amíg ő mást csinál elbújsz -> a kutyában minél fiatalabb korban el kell kezdeni tudatosítani, h neki kell vigyáznia arra h el ne hagyjon téged és nem te vigyázol rá.

- szintén sokszor csináld séta közben, h hívod a nevén, amikor látod h felvette veled a kontaktot, elkezdesz rohanni a másik irányba és közben hívod majd iszonyatosan megdícséred

- legyen egy konkrét parancs a behívásra és az ne a neve legyen! Ez olyan parancs amire azonnal, hezitálás nélkül jönnie kell!

- ha nem jön, akkor SOSE hívd többször, menj oda és fogd meg!

- olyan helyzetben sose add ki a behívás parancsot amikor nem vagy benne biztos, h végre tudod hajtatni a kutyával - pl. heves játékban van más kutyákkal - ha mégis hívod és nem jön, akkor csak azt erősíted benne, h "anya hívhat, akár többször is, nem kell mennem ha nem akarok"

Nagyjából ennyi. Ha ezeket betartod, akkor nagyon nem cseszheted el. A lényeg, ne féld elengedni! És tanulja meg, neki kell vigyáznia arra h te ne veszítsd el!

Tanácsot nem írok mert megtették előttem, annyit ajánlok csak, hogy az utolsó, tételesen részletezett választ jól gondolt és érezd is át. Nehéz betartani, de másként nem fog menni. :)

Gyakoroljátok!:)

A "bújócskázós" fogást 1 éves korában, tudatlanul, spontánul, felháborodásomban, "bosszúból" léptem meg - évekig érezni lehetett a hatását. A függetlenedési törekvés mindig munkálkodott benne, de "rájött", hogy neki is figyelnie kell rám... :)

Én még annyit tennék hozzá a 10:36-oshoz, hogy a gyere és a neve parancsal szoktuk behívni a kutyáinkat. Ha nem jön, akkor is meg kell őrizned a hidegvéred és semmiképp se kezdd el ideges, agresszív fenyegető hangon hívni, a neve ilyen szempontból különösen tabu, mert ugye rosszat társíthat hozzá. Ha hosszabban, többször hívod, és esetleg már ideges vagy, hogy nem jön, aztán mégis odakocog hozzád semmiképpen se teremtsd le, szintén a negatív társítás miatt.

Egyszerüsítve (nálunk így történik a behívás):

-Gyere! *hangosan, tagoltan, felfelé ívelő hanglejtéssel, vidáman*

Nem jön, süketnek tetteti magát.

- Pajti! *még vidámabban, még hosszabban, még hangosabban* Gyereeeee!

Megint nem sikerül. (Mára már természetesen itt jön, de régen nem mindig.)

- Pajti! Gyere! *gyorsabban, vidáman, de nagon határozottan*

Ha harmadszorra nem jön, akkor határozottan elindulok felé, lassan, és rászegezem a tekintetem. Kb. félúton észrevesz, és felrémlik benne, mintha hívtam volna néhány percre. Ennél a pontnál megtorpan, de ha valamit elkezdtél végig is kell csinálni, szóval folytatom a szekírozást, és lassan odaérek hozzá, az énkutyám ekkor hanyatvágja magát, tehát nem büntethetem meg, mert megadja magát. (Ha nem adja meg magá, nem érti pontosan miről van szó, ill. domináns személyiség, meg kell rángatni a grabancát.)

Tehát ennyit mondok:

-Miiit csináááááltál?! *mély hangon, emelkedő haglejtéssel, fenyegetően*

(Ha vki hibát vél látni ebben az eljárásban, szívesen látom a kritikát.:)

Ebből is látszi, hogy nem feltétlenül kell büntetni, ill. jutalmazni, hanem a fellépés, a határozottság a fontos. A jutalmazásos módszer könnyen elrontható, ez egy kutyatrükknél nem olyan nagy baj, míg a behívásnál életfontosságú lehet.