Lehet valamit tenni akkor, ha a házban élő unatkozó öregasszonyok már szabályosan zaklatnak a kutya miatt?

Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. 9. § (6) bekezdése az élelmiszerláncról és a hatósági felügyeletről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. § (2) bekezdés e) pontjával, a 6. § (5) bekezdésével, valamint a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet1) 14. § (2), (6) és (8) bekezdéseivel ellentétes módon határozza meg a kedvtelésből tartott állatok tartásának feltételeit, ezzel sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat. Kifejti az indítványozó, hogy a Korm. rendelet1 a csoportosan tartható ebek tartásának módját nem az egy helyrajzi szám alatt található ingatlanra eső darabszámban határozza meg, hanem egyedenként akadálytalanul biztosítandó szabad terület szerint. Az ettől eltérő rendelkezés – az indítványozó szerint – „aránytalan tulajdoni korlátozást” jelent, és így sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdését is. Megfogalmazza, hogy az önkormányzat rendeletében csak a Korm. rendelet1-ben leírt okból és módon korlátozhatja a tartható állatok számát.

Az indítványozó a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 191. § (1) bekezdésére, 100. §-ára, valamint 106. §-ára hivatkozva kifejti, hogy a Korm. rendelet1 által meghatározott állattartási módon kívül „csak az állat érdekében történhet korlátozás”. E körben hangsúlyozza, hogy helyi rendeletben a környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjének tartós és szükségtelen zavarásán túl akkor lehet az állattartást korlátozni, ha az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvénybe (a továbbiakban: Ávtv.), illetve a Korm. rendelet1-be ütközik. Kiemeli, hogy a települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről szóló 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet2) 7. § (1) bekezdése alapján az állattartás korlátozására, megtiltására a jegyző jogosult.

Az indítványozó az Ör. 10. § (1) bekezdéséről kifejti, hogy a Korm. rendelet1 16. § (3) bekezdésében meghatározott korlátokon kívül az Ör. e rendelkezése további feltételeket állapít meg az eb- és macskatenyészet létesítésére, amivel sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat. Az indítványozó az Alkotmánybíróság gyakorlatára hivatkozva előadja, hogy az Ör. 10. § (1) bekezdésében előírt „közvetlen szomszédok hozzájárulása” aránytalan tulajdoni korlátozást jelent, sértve ezzel az Alkotmány 13. § (1) bekezdését.

Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság először az Ör. 9. § (6) bekezdésének jogszabályba ütközését vizsgálta.

Az Alkotmánybíróság 17/1998. (V. 13.) AB határozatában már megállapította, hogy „a helyi önkormányzat a helyi közügyek szabályozása érdekében, külön törvényi felhatalmazás hiányában, országos érvényű jogszabály által szabályozott társadalmi viszonyt a magasabb szintű jogszabállyal nem ellentétesen, azt kiegészítő jelleggel szabályozzon” [ABH 1998, 155.].

Na megtaláltam!

Ez nemrég még érvényben volt. Nem tudtam hogy változott mint írtam.

1. A többlakásos épület lakásaiban történő kutyatartás korlátozása és a szomszédok hozzájárulásával kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 79/2006. (XII. 20.) AB határozatában rámutatott, hogy „A helyi önkormányzat a köz érdekében az ebtartás feltételéül szabhatja – a tartott ebek számától függetlenül – a szomszédok meghatározott körének hozzájárulását.” (ABH 2006, 1013, 1015.)

Vagyis az a rendeleti szabályozás törvénysértő, amely valamennyi szomszéd hozzájárulását követeli meg az állattartás feltételeként.

Én ezt komolyan nem értem. Most költöztem egy olyan házba, ahol 170 lakás van 16 emeleteten, és a többségében nyugdíjas nénik laknak. Volt már nálam panziós kutya is, ideiglenes is a sajátom mellett. Mégsem vesznek velem össze, csak meglepetten közölték, hogy nincs a kutyáimnak egy hangja sem. Amelyik mondja, hogy fél tőle, annak a kedvéért lefektetem a kutyámat a földre amíg elmegy mellette, hogy ne ijdejen meg. Mindegyik nénit előreengedem, mosolygok, köszönök, soha semelyikkel semmilyen konfliktusom nem volt.

Egyszerűen nem hiszem el, hogyha a kutyád jól nevelt és szófogadó, és te is előzékeny vagy és udvarias, akkor bántanának ok nélkül. Mármint ha a nénik között gyakori lenne a gonosz, akkor ebből a 170 lakásból a nagy számok törvénye alapján biztos találkoztam volna ilyennel, de nem, még soha.

Ne utáljuk már zsigerből az időseket!