Titeket nem zaklatnak az "állatvédők" hirdetéseitek miatt?

Sőt, továbbmegyek:

azokat az embereket(?) akik bármilyen módon ártottak a kutyájuknak a börtönbüntetés mellett kivezényelném gyepire, menhelyre, ingyenes és kötelező érvényű munkára!

Hogy lássák és tapasztalják milyen hosszútávú következményei vannak, ha egy állattal nem bánnak megfelelően!

Ezt még nem hallottam senkitől, de szerintem nem lenne kivitelezhetetlen!

Magyarországon egyszerűen TÚL SOK A KUTYA: a gazdi keresés csak tűzoltás, mert egy örökbe adott kutya helyére jön 5 másik :(

A fejekben kellene rendet tenni: IVARTALANÍTÁS, CHIPEZÉS, FELELŐS KUTYAVÁLASZTÁS!

Minden kutyát nem lehet megmenteni! Ezt kellene tudomásul venniük az állatvédőknek-mentőknek is. Tisztelem és becsülöm, amit az IGAZI állatvédő alapítványok, személyek, menhelyek végeznek - ember feletti erővel próbálják meg oltani a tüzet...

De gyakran elgondolkodom, mikor balesetes, csupa törött csontú, vagy nagyon beteg kutya kapcsán kérnek adományokat szervezetek. Amennyi pénzt (sokszor több százezret) ezekre a kutyákra költenek, abból temérdek másik kutyát lehetne megmenteni. Kemény dolog, de ma szelektálni kell, hogy melyik kutyát mentik meg, melyiket hagyják meghalni...nem lehet mást tenni, nincs kapacitás, pénz, hely, idő, ember minden kutyára :(

Nem értem, hogy menhelyeken-panziókban miért tartanak kutyákat, akiket már évek óta nem tudnak gazdihoz adni...a fiatal esélyeseket meg sorra altatják a gyepiken...az esélyeseket kellene segíteni...

Persze totál érthető, hogy a kutyákat gondozók nem tudnak, nem akarnak választani...olyan, mintha az ember gyerekei, kutyái közül választhatna, hogy x maradhat, a többinek szevasz...

Na, jó sok mindent összehordtam, eltérve a témától :)

Egyébként az állatvédők sokszor már tényleg túlzásba mennek. Normális bundával rendelkező, nagy testű kutyákat is úgy adnak örökbe, hogy kizárólag bent alvással. Persze, értem én, én sem szeretem a csak kint tartást...de ha egy jó gazdi ! végre előkerül, aki nem akarja bent altatni a kutyát, nem hülyeség csak ezért nem odaadni neki, hanem még a menhelyen aszalni sokáig?

Minden menhelyen-szervezetnél vannak idősebb, mogorva kutyák...ők pedig mehetnének telepőrnek például...még mindig jobb, hogy kapnak kaját-oltást-fedelet, mint hogy x évig ketrecben dekkolnak a telepen...szerintem.

Tehát jogos és ésszerű, hogy jó helyet keresnek a gazdit kereső kutyáknak az emberek...de nem kéne már túlzásba esni...

Igen, nagyon egyet értek Szilvivel és az előtte szólóval is...

Szerintem több magánakciót kellene szervezni - tudom, már így is vannak ilyenek -, hogy elmenjünk a kutyáinkkal bemutatózni és felvilágosítani iskolákba, akár óvodákba is!

Az emberek maguktól nem jönnek rá a dolgokra...

Azt sem tudják sokan - ahogy itt is olvashattuk -, hogy az ivartalaníttatás nem állatkínzás, sőt...

(persze felvet más problémákat - a jó géneket is kivonjuk -, de ha pl Csányit e téren is komolyan vennénk, és végre lenne egy olyan vonal, ami nem fajtára, hanem képességekre, tulajdonságokra - és csak arra - szelektál, ezt a problémát is többé-kevésbé kiküszöbölhetnénk.)

Meg egy csomóan azt sem tudják, ki/mi az a kutya...

Pedig ma már erről is annyi minden tudunk (és annyi mindent nem még.:))

Ezt is fontos lenne elmondanunk az embereknek!

A gyerekeknek meg kell tanítani még fiatalon az élet, a másik tiszteletét.

Mari nénivel már aligha lehet megértetni, hogy a kutyája voltaképpen egy nyelvzseni, és a kutya tartása nem szabadna, hogy annyiban kimerüljön, hogy a hátsó udvarban van egy kutyaház, és löknek neki maradékot...

Egyébként ha az állam abból a több 100 milliárdból(!), amit a végtelenül sz.r futballra áldoznak csak 2 milliárdot adna ivartalaníttatási és chipelési akciókra, már ~200.000 kutya sorsa lenne megoldva...

(vagy ha a gazdik mondjuk a felét állják a költségnek, 400.000-é...)

Persze amíg minden 5. gyerek éhezik ebben az országban, addig talán tényleg nem feltétlen erre kellene áldozni, de a felvilágosító órák mindenképpen javulást hozhatnak!

Akár falunapokon is lehetne ilyen bemutatót tartani...

Pár embert csak megfogna a dolog... (Akik amúgy szeretik a kutyájukat, csak nem tudják, hogy a kaján, a kutyaházon és esetleg egy kis sétán túl máshogy is szerethetik őket - olcsón is... hányszáz klikkeres játékot tudnánk összeszedni, amihez sem drága agility cucc, sem 10.000 forintos hám, sem semmi nem kell, csak doboz, PET palack, szék, meg rongy...)

Egy előző kérdésnél azt is kifejtettem, milyen pozitív élettani hatásai vannak a kutyáknak korra való tekintet nélkül az emberekre...

és az embereket ez elkezdené érdekelni, elkezdenének jobban odafigyelni a kutyáikra páran, néhányaknak pedig leesne a tantusz esetleg...

Na, ez már persze nagyon idealisztikus, de milyen szép volna, ha igaz volna...

Ha nyugaton sikerült megértetni ezt az emberek többségével, előbb-utóbb itt is felfogják talán...

#23!

Nekem is kan kutyám van, nem is kicsit domináns, de mára már olyan "csodákon" is túl vagyunk, mint hogy egyszer egy tüzelő szukával és másik ivaros kannal sétáltunk együtt, gond nélkül. Tekintély és fellépés kérdése. Egy-egy hatásos bünti után eszébe se jut a kutyának agresszíven viselkednie más kutyával. Miket próbáltatok ki eddig?

#23. Az ivartalanítás és a kutyasuli sem segít? Meg lehet oldani az ilyen szitukat, csak kitartás-szakértelem-idő-esetleg pénz kell hozzá...

#24. Az a baj, hogy az emberek nagy többségének nincs ideje-energiája-akarata, hogy klikkerezgessen, sportoljon a kutyájával. Már az nagy előrelépés lenne, ha a kutyások döntő többsége a kutyának megadná a szükséges minőségű !! táplálékot, SÉTÁT ÉS NEVELÉST, oltásokat, chipet és ivartalanítást. Ez lenne az alap! Még ettől is fényévekre vagyunk sajnos :(

Little Red!

Erről már menhelyek oldalán is "vitáztunk". Azzal érveltek, hogy akik már a gondozásukban vannak, azokért már vállalták a felelősséget. És hogy számtalan szinte már a másvilágon lévő kutyából boldog és egészséges kutyát varázsoltak műtétekkel, több hónapnyi rehabbal...és előtte-utána fotók tömkelege, stb...ez igaz és szép és jó...csak ennyi pénzből 10 másik kutyát lehetett volna menteni...na mindegy...igazából én is altatás ellenes vagyok szívem szerint...de az eszem azt mondja, hogy rengeteg kutya jobban járna ezzel, mint a pár négyzetméteres ketreccel éveken át, vagy a sorozatos harccal a kajáért, ahol egy kifutóban van 30 kutya

Sokat gondolkoztam ezen a témán és néha én is úgy érzem, hogy túlzásba viszi néhány "állatvédő". Vannak akikek a munkáját nagyon tisztelem, de úgy látom sokan kezdenek átesni a ló másik oldalára. Érdeklődtünk már az örökbefogadás menetéről, meg egyes kutyusokról is és ami nagyon furcsa volt néhány helyen, az a hozzáállás.(végül úgy alakult, még sem tudunk örökbe fogadni, enyhe allergia miatt). Ami sokszor rosszul esett, hogy rögtön nagyon gyanakvóak és úgy érzi az ember, hogy a leendő állatkínzót látják benne meg egyébként is szégyellje magát, hogy megkérdezte. Én elhiszem, hogy sok rosszat láttak már és tényleg vannak nagyon szörnyű esetek és ezeket látva megrendült az ember iránt a bizalom. Azt is elhiszem, hogy körültekintően kell eljárni örökbe adás esetén a kutyus érdekében, de sok embert szerintem kellemetlenül érint, hogy teljesen bizalmatlanul állnak hozzá, és a "bugyijába" is legszívesebben belenéznének...(kb olyan érzés, mint amikor a boltban nézelődve rád tapad a biztonsági őr...) valami nagyon nem működik jól, hogy tele vannak folyton a menhelyek. Úgy gondolom egy részt az emberek fejében nincsenek rendben a dolgok, másrészt az állatvédők oldaláról sem tiszta az egész ügy. Sokszor elgondolkozom azon, hogy nem jobb e mégis a kutyusnak, ha a gazdi nem non stop vele van, mert dolgozik, hanem napi 1-1,5 óra séta/játék + az az idő amit este a családtagok között tölt, rendesen etetik itatják, meleg helyen van, mint adott esetben több kutyával együtt kennelekbe zárva tölt el és nem jut rá annyi idő, mert van mellette 150 vagy még több másik kutya... Szerintem ez a dolog kezd mind a két oldalról elromlani és csak egyre rosszabb lesz, ha nem próbálunk változtatni.

Végül, hogy drámai legyek :D hadd írjam ide a kedvenc idézetem Darwintól, ami szerintem egészen ide illik, legalább is számomra egyöntetűen megfogalmazza, hogyan kell(ene) hozzá állnunk minden más élőlényhez.

„Véleményem szerint (…) el kell ismernünk, hogy az ember – minden nemes tulajdonságával, együttérzésével a legalacsonyabbak iránt is, jóindulatával, amely nemcsak a többi emberre, de a legszerényebb élőlényre is kiterjed, isteni értelmével, amely behatol a naprendszer mozgásának és szerkezetének mélyébe – testalkatában még mindig magán viseli alacsony származása kitörölhetetlen bélyegét.” (Darwin: Az ember származása 680)