Menhelyi kutyák viselkedése. Hogyan lehet javítani rajta?

Először is szeretnék gratulálni, mert amit teszel az nagyon jó.

Szerintem a kis pincsinek biztosan nagyon szimpatikus vagy, és érzi a szeretetet amit adsz nekik. Nagyon nehéz az ő helyzetük, sajnos nem lehet tudni, milyen életük volt, mit tettek velük, nem bíznak az emberekben, és nem tudom, lehet-e ezen 100%-osan segíteni, de a sok szeretet, nyugodt beszéd, és hogy érzi a segítséget, talán idővel kicsit változtat a helyzeten. A lényeg, hogy ne csapja be az ember az állatokat, mert utána soha többet nem hisz nekünk. Bizalom, szeretet, sok törődés, és köszönöm a segítségedet, a kutyusok nevében is (bár náluk hálásabb nincs a földön, amit sajnos sokan nem tudnak).

Az a legnagyobb kérdés, hogy félelemből agresszívek vagy tényleg szét akarnak harapdálni mindenkit? Mert utóbbi esetben nem lehet őket örökbeadni, csak profi kutyás ismerősnek, aki a megfelelő módszerekkel ledominálja a kutyát és tud figyelni rá, hogy ne legyen gond. Sajnos kevés embernek kell ilyen kutya, de szerencsére általában nem ilyenek.

A legtöbben félelemből agresszívek, rossz tapasztalatok miatt, ami elmúlhat. Én is önkénteskedtem meg dolgoztam is menhelyen, az ilyen eseteket sintérbottal és/vagy szájkosárral vittük sétálni. Eleinte jobb őket békén hagyni, maximum beszélgess velük séta közben, és ha már a jelenléteddel nincs bajuk, akkor kezdhetsz neki óvatosan a barátkozásnak. A kennelben is igyekezzetek nem inzultálni őket; az első cél az, hogy megszokjanak titeket.

Mindenképpen külön foglalkozzatok velük, együtt biztosan bátrabbak; legjobb lenne külön kennelbe rakni őket, főleg ha egy helyről kerültek be, ne hergeljék egymást. Minél barátságosabbak a lakótársaik, annál jobb, mert látják a jó példát.

Ezek majdnem biztosan működnek, a többit tapasztalatból kell megoldani.

A tacskó-pincsi... Hát, vannak kutyák, akik kipécéznek magunak valakit, akivel jóban vannak, a többieket meg lesz@rják. De azért óvattal, a keveréke alapján nem tűnik kiszámíthatónak.

Melyik menhely egyébként? Az ilyeneket a gondozóknak tudniuk kellene, nem az önkénteseknek kéne kiagyalniuk. Azt elhiszem, hogy a megvalósításhoz nincs idejük, de az elméleti részt tudniuk kellene.

Az, hogy félelemből harap-e a kutya, komoly szakmai kérdés, nagyon kevésnek van ráírva a homlokára, hogy "ne nyúlj hozzám, mert bevizelek, hiába nagy a szám". A félelemből harapás annyit jelent, hogy önvédelemből akarják távol tartani magukat az emberektől, nem pedig azért, mert ők ettől nagyfiúk. Teszt nincs erre, de tapasztalt kutyás észreveszi az apró jeleket. Nem rutinos embereknek gyakorlatilag esélye sincs erre. Szóval szerintem indulj ki abból, hogy félelemből harapnak, és barátkozz velük, bár amíg együtt vannak, addig nem sok esélyt adok nekik. Egyedül sokkal inkább elkezdenek gondolkodni, mint együtt, hiszen bandában őrjöngeni egyszerű és hatásos is. Mindenesetre bármi lehet még belőlük jó kezekben, bár ezt nálatok kell megoldani, mert ilyen állapotban nem adhatók örökbe semmi szín alatt.

Apropó, séta közben hogy viselkednek? Mert lehet ám, hogy csak a bezártság hozza ezt ki belőlük, és kint meg normálisak.

Nagyon sok oda lehet az ilyen viselkedésnek, és leginkább tapasztalatból lehet megoldani. Próbálkozz, abból nem lehet baj!

Sok sikert :)