Hogy lehet leszoktatni a kutyát, hogy ne kaparja az ajtot?

Hát, ha ezt azért csinálja, mert be szeretne menni, akkor azt tudom mondani, hogy véletlenül se engedjétek be fél percre sem, napközben sem, este sem, semmikor. Ne vegyetek tudomást a hisztijéről és le fog róla a szokni. Lehet, hogy két hét alatt, lehet, hogy két hónap alatt, de ha következetesek vagytok, akkor biztosan. Mienk is ezt csinálta de csak két hétig. Ha a saját közlekedéseteket meg akarod könnyíteni, akkor szerelj az ajtóra valami vékony furnérlemezt, olyat, amiből a bútorok hátulja szokott lenni. Azt kapirgálhatja kedvére. Azután, ha leszokott erről, akkor le lehet venni a "pajzsot" az ajtóról, és utána már beengedhetitek a lakásba, de ne túl gyakran és szigorúan csak parancsra. Tehát ajtó előtt leültetni, vár a kutya, behívod, amikor mondod kimegy. Nálunk ez a módszer bevált.

Lényeges, hogy ne a kutya mondja meg, hogy ő mikor akar bemenni, hanem Te dönsd el, hogy most a kutyának be kell jönnie. Tanulja meg, hogy ő csak parancsot követhet, nem dönthet erről saját maga.

Ajtók védelme: vegyetek OSB lapot, és rögzítsétek fel az ajtókra, azt aztán kaparhatja. Vannak különböző kutyriasztó spray-k is, ez is talán megakadályozza a kaparást, mert nem fog tetszeni a szaga.

Magára a problémára pedig szerintem a több foglalkozás a megoldás. Jártok sétálni, esetleg kutyasuliba? Lehet, hogy a kutya nincsen megfelelően, agyilag és testileg lefárasztva, ezért erőszakos módon ugyan, de foglalkozást kér.

És nem utolsósorban döntsétek el, hogy a kutya bemehet-e vagy nem. Ha bemehet, akkor biztosítani kell neki a bejárás lehetőségét, minden alkalomra. Ha nem, akkor tényleg, sose legyen beengedve (oké, a szilveszter, a viharok meg az aug. 20. más). Egy kutyának szüksége van a folyamatos, állandósult szabályokra és határokra, azt ő nem érti meg, hogy néha be vagyok engedve, néha meg nem. Ha egyszer lehetősége volt rá, máskor is fogja igényelni.

13:52

(Bocsi, lassan írtam a választ, az elküldés után olvastam csak, hogy sétálni is jártok rendszeresen.)

A kutyusunk az udvarban mindent szétszedett, az ólját erődítménnyé alakítottuk, akkor is kiugrott belőle.

Tudomásul kellett vennünk,hogy eldöntötte, velünk lesz a lakásban, vagy mindent elpusztít!

Az tényleg különös, hogy a lakásban soha meg nem rágott semmit, lehetett az ágyon távkapcsoló, újság, könyv stb.

Ha belátható időn belül nem hagyja abba az ajtókaparást, ő is egy született szobakutya, akárcsak a mi kutyusunk.