Hogyan tökéletesítitek a behívást?

Köszönöm, abszolút hasznos volt a válaszod :)

Az elbújást őszintén szólva még nem mertem kipróbálni, mentett kutya, valószínűleg bánthatták, 4-5 hónapja még bepisilt, ha embert látott, mostanra inkább elkerüli őket, de ha valaki hozzá akar nyúlni, még mindig nagyon megijed, félek, hogy ha nem lát (fél percnél hosszabb időre sosem kerül ki a látóteremből), akkor automatikusan "világgá megy". De akkor ma este kipróbálom :)

Igen, 10 méteres pórázt is próbáltunk, azon olyan, mint a kisangyal, de amint lecsatolom, maradnak ugyanezek a problémák :)

Futtatón 5-10 percenként behívom, jutalmat-simit kap, kb minden második-harmadik alkalommal fél percre ráteszem a pórázt is, egy-két feladat, aztán mehet tovább.

Eleinte még indulásnál is ugatásig, nyüsszögésig spannolta magát, mostanra erről leszoktattam, de mikor odaérünk, még mindig nagyon pörög, ma akkor kipróbálom a feladatozást elengedés előtt.

Még egyszer nagyon köszönöm a válaszod! :)

Köszönöm a válaszokat!

15:17: nagyon sokan dicsérik, de sajnos falatot összesen max, öt embertől hajlandó elvenni (tőlünk, meg pár kutyástól, akiket 4-5 hónapja ismer, látja őket napi 2 órára), így ez a megoldás sajnos nem működik, ha embert lát, esetleg távolról megugatja, ha közelebb jön, menekülne, ha esetleg meg is akarná simogatni, vagy csak felé hajolna/nyúlna, bebújik mögém és egész testében remeg, a farka nagyjából a mellkasát csikizi... :( Háttal ugyanez, ha másfél-két méternél bárki bárhogy közelebb jön, pánikba esik azonnal. Budapestiek vagyunk, azon belül is harmadik kerület, de sajnos itt a "fifike ötméteres flexi végén sikítva őrjöng, gazdi meg beszélget" típusú kutyanevelés dívik, illetve akik másképp gondolják (2-3 kutyáról van szó), azokkal már összejárunk. Tényleg jó lenne normális kutyásokat találni a környéken, de nehéz :(

Alexandra: Igen, épp ezért voltunk ott, félős csoportba szerettünk volna menni, de azt mondták, hogy addig, amíg ennyire fél, és nem veszi el a falatot, addig nem lehet vele mit kezdeni. Akitől viszont elveszi a falatot, attól már nem fél... szóval érted :)

16:04: Nem vettem magamra, de azért a rend kedvéért röviden elmondom, mi történt: odamentünk (egyedül foglalkozott vele az oktató), én nagyon lelkes voltam, az életemet rábíztam volna a sulira (attól függetlenül, hogy sosem jártunk még ott), bármit megtettem volna, hogy a kutya jobban legyen. Tényleg akármit. Ott voltunk nagyjából fél órát, negyven percet, ezalatt az oktató elmondott pár nagyon-nagyon általános dolgot (ajtón kimenetel, falkavezérség, etetés, satöbbi), majd közölte, hogy ennyi és ennyi lesz (nem akarok összeget írni, legyen elég annyi, hogy a "szolgáltatáshoz" képest én soknak találtam), és ha elveszi az utcán normálisan bárkitől a falatot, akkor telefonáljak és megbeszéljük, kellhet még pár egyéni foglalkozás, stb. Utánaolvastam ezer helyen, beszéltem három különböző kiképzővel, kb. két héttel később már bárhol elvette tőlem és a páromtól a falatot. Nem telefonáltam vissza, a hozzáállás sem tetszett, a másik fele meg az, hogy nem első kutya, ha normálisan tudom jutalmazni, megy egyedül is a képzése (nyilván kiképző irányítgat minket is).

Mindenképpen "félős tanfolyam" kéne neki, bár őszintén szólva nem célom, hogy "mindenki kutyája" legyen - valószínűleg soha nem is lesz az -, elég lenne, ha közömbös lenne az emberekkel.