Ti mennyit vártatok a kutyátokra?

Semennyit. Vagy talán örökre várhatok?

:-)

Arról van szó, hogy bár a kedvenc fajtám képekről a spániel.

De egyszer régen egy utcabélitől fogadtunk örökbe egy kiskutyát, aki tacskókeverék volt. Utána neki lett egy kiskutyája, később még egy. Sok év után, amikor ők meghaltak, bár álombéli kedvenc a spániel volt mindig, de úgy szerettem a keverékeinket, és úgy hiányoztak, hogy nem nagyon akartam már több kutyát.

Azonban pont ilyen hideg időben talált egy ismerősünk egy egész kutyacsaládot, akinek nem volt gazdája. Megsajnáltuk őket, és egyet magunkhoz vettünk. Nagyon aranyos kutyus, ő is keverék.

Még most sem akarok másikat (spánielt) a helyébe... :-)

Semennyit, nem is akartam kutyát, mert úgy volt, hogy idén augusztusban megyünk külföldre. Aztán elmentünk mustárt venni, és a régi pályaudvaron ott volt egy kutya. Sovány kis szerencsétlen keverék. Mikor jöttünk haza a boltból, akkor is ott volt, adtunk neki enni, behoztuk őt a házba, aztán megállapodtunk, hogy megkeressük a régi gazdáját, vagy újat találunk neki. A régi nem jelentkezett, újat meg egy hét után sem akartunk már találni:)

A második kutyámat szintén befogadtam, egy szomszédtól, akinél igen rossz sora volt, azon kb. 2 hetet gondolkodtam.

mikor megszülettem már akkor is volt 1 kutyánk (akiért nem voltam oda, egyáltalán nem jövök ki vele még máig sem pedig már 17 éves :S ).

3 éves koromban viszont kiskutyái lettek (amiből egyet megtartottunk) és ő lett az én Dagi kutyám immár 14 éve (keverék kutyus) :D

így én semenyit sem vártam, mert a családban alap volt, hogy legyen kutya. Viszont a kedvenc kutyafajtám az akita és a husky. De ilyen kutyánk nem valószínű, hogy lesz max menhelyi.