Menhelyi kutya, kajaféltés kezeléséhez tippek?

Általában nem az a gond, hogy azt hiszi, hogy el fogod venni, hanem az, hogy azt hiszi, hogy az az övé, és neked semmi jogod nincs hozzá. Ezen nem segít a lassan közelítgetés. Na meg az se mindegy, hogy csak megtűr maga mellett a kutya kajálkáskor, vagy a mérgezett virslit is ki tudod szedni a szájából.

Hol van helyileg ez a menhely?

Az jutott eszembe, hogy ha már a tál látványától is bepörög, akkor én először annak a közmöbösítésével kezdeném, hogy ne az legyen az első reakciója, ha meglátja, hogy beindul és harapdál. Valaki vigye ki sétálni a kutyát, valaki meg menjen velük póráztávolságon kívül, és vigye a tálat. Nem kell cukkolni vele a kutyát, meg semmi, csak legyen ott, úgy mellékesen. Aztán le lehet rakni a földre (még szintén séta közben), és elvinni mellette párszor a kutyát úgy, hogy nem mehet közel hozzá, természetesen mindezt szájkosárban, ha azonnal harapdálni akar. Kis fegyelmezés is mehet, üljön, feküdjön mellette, ha megoldható. Aztán bele kell dobálni pár szem kaját, és ugyanezt eljátszani; ha már jól megy, akkor egyre közelebb kell gyakorolni a kennelhez, és fokozatosan bevinni, mert ha hirtelen megkapja a megszokott ingert a tállal meg a kajával, visszaeshet. Addig én nem is tálból etetném, csak a földre szórnám neki a kaját, úgy nem is annyira egyértelmű, mi az övé és mi nem, nincs határ, nincs egy konkrét valami, amit bevédhetne. Vagy hát mondom, ha a táltól már nem indul be, akkor kézben tartott tálból kezdeném etetni, és fokozatosan lerakni. De igazából konkrét módszerhez látni kéne meg kísérletezni kicsit, most csak eszembe jutott pár dolog, aztán leírtam, hátha segít.