Hogy szoktassam le a kutyám arról hogy húzza a pórázt?

Miért fontos a pórázon vezetés tanítása?

2008-05-01 20:58:58

Kategória: Engedelmesség, ügyesség

Az irányíthatóság szempontjából az egyik legfontosabb alapgyakorlat a pórázon vezetés tanítása. Ez az alapja az irányíthatóságnak, a további engedelmességi gyakorlatok, és a „nagybetűs” élet megkezdéséhez.

Hangjel: „lábhoz!”

Sok kutyavezető és sajnos néhány „kiképző” is úgy gondolja, oktatja, hogy elsősorban a póráz kapcsolja össze az embert a kutyával. Ők azok a „kutyaszakértők” akik azt mondják, hogy a legfegyelmezettebb kutya is csődöt mond. A saját képzésük végén azt javasolják, hogy a már képzett kutyát pórázról csak megbízhatóan körülzárt területen engedjük el. Ez a megbízhatatlanság lenne a kiképzés célja? Aki így gondolkodik, hatalmasat téved! A kiképzés eredményeként előbb-utóbb zsákutcába vezeti önmagát, mert nem lesz soha tökéletesen megbízható szolgálati kutyája! Természetes, hogy megfogalmazódik a kérdés: miért mondom ezt? A választ egy közismert mondással szeretném kezdeni: „Minden láncszem olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme.” A mondás igazsága megkérdőjelezhetetlen, hiszen hiába erős a többi láncszem, ha a leggyengébb elszakad. A kutya és gazdája közötti, érzelmeken és tekintélyen alapuló kapcsolat erős lánc. A leggyengébb láncszem mindig az, ami a kettő közé beékelődik.

Mi történik akkor, amikor az ember a gyermekét sétálni viszi? Megfogja a kezét, ez a kapcsolat jelenti a gyermek számára a biztonságot, de mire felnő, már nem kézen fogva fog sétálni. A kiskutya számára ugyanezt a kézfogást a póráz pótolja. Ez az eszköz tehát a nevelés során nélkülözhetetlen, de önmagában nem fogja szavatolni az irányíthatóságot, és a biztonságot. Gondoljunk csak a nagy testű kutyákra, amelyek felnőttkorukra olyan erővel rendelkeznek, hogy ha akarnák, bármikor könnyűszerrel elránthatnák az embert. Ráadásul a folyamatosan feszülő póráz emberrel vagy más állattal való találkozáskor agressziót vált ki a kutyából, és az ilyenkor hirtelen szabaddá váló eb szinte biztos, hogy felesleges balesetet okoz. Nem úgy, mint a póráz nélkül, fegyelmezetten sétáló kutya. Ezzel természetesen nem azt akarom sugallni, hogy minden esetben póráz nélkül sétáltassuk a kutyánkat! Higgyék el, mert a sokéves tapasztalat is ezt mutatja, hogy a póráz, illetve az egyéb, képzést segítő eszközök biztos, hogy a legváratlanabb konfliktushelyzetben hibásodnak meg. Természetesen akkor, amikor a kutyavezetőnek a legnagyobb szüksége lenne az eszközök segítségére. Hát kérem, itt van a zsákutca, ebben a pillanatban kicsúszik a kutyavezető kezéből az irányítás, mert elszakadt a „leggyengébb láncszem”!

Minden szituációban lesz egy leggyengébb láncszem, ami elszakadhat, de a kutyavezető jól megalapozott tekintélye soha! A cél tehát az, hogy olyan mély, és elszakíthatatlan érzelmi kapcsolat alakuljon ki a kutya és az ember közt, hogy ne kelljen köztes eszközöket alkalmazni, mert ezek az eszközök jelentik azt a bizonyos leggyengébb láncszemet a láncban. Tehát a kutya ne a jutalomfalatért, a labdáért dolgozzon, hanem a vezetője dicséretéért, simogatásáért, biztatásáért, vagy csupán a közös tevékenység öröméért. Ha tartózkodnia kell bizonyos dolgoktól, azt ne a pórázrángatás miatt tegye, hanem azért, hogy a gazda haragját és a vele járó erődemonstrációt elkerülje. Amikor ezt sikerül elérni, akkor azt mondhatjuk, hogy jól dolgoztunk, szakemberek vagyunk, mert a kutyát többé nem a póráz tartja össze a gazdával, hanem annál sokkal erősebb láncszem, a falka tagjait összekapcsoló láthatatlan, de eltéphetetlen kötelék!

E rövid bevezetővel próbáltam rávilágítani, hogy a jól képzett kutya nem a póráz késztetése miatt dolgozik.

A kiképzés szempontjából mi tehát a póráz, miért fontos a kezelése, és milyen funkciója van? A póráz a kutya és a kutyavezető közti munkakapcsolat eszköze. Nevezhetném meghosszabbított köldökzsinórnak is. Ugyanakkor nevezhetem közvetítő eszköznek is az ember és a kutya közt. Ez a közvetítő eszköz azonban az ember részéről negatív információkat is áramoltat, izgalmat, idegességet, bizonytalanságot. Így a póráz által rossz időben, nem optimális idegállapotban adott impulzus az elvégzendő feladatot negatívan befolyásolja. Ezért a póráz kezelését alaposan meg kell tanulni!

A kutyát semmivel sem szabad, de a PÓRÁZZAL VÉGKÉPP TILOS MEGVERNI, MEGÜTNI! Helytelenül viselkedik az a kutyavezető, aki a szabadon szaladgáló kutyáját a sikeres behívás után, valamilyen nem tetsző ok miatt pórázra veszi, és „fegyelmezés” címén idegbeteg rángatással, cibálással, üvöltéssel megbünteti. Ezzel a viselkedéssel csak azt éri el, hogy a kutya a pórázt és a gazdához jövetelt egy életre meggyűlöli, mert a póráz látványa nem a szabadságot, hanem a kényszert, fájdalmat fogja jelenteni számára! Különbséget kell tenni a póráz húzása és rántása közt, ez nagyon fontos, alapvető dolog! Ha nem hagyunk öblöt a póráznak, akkor nem tudjuk a kutya mozgását, oldalirányú kitöréseit kontrollálni, így a kutya a természetes ösztöneinek engedelmeskedve folyamatosan húzni fog minket, mint egy szánkót. Ami egyáltalán nem nevezhető pórázon vezetésnek, inkább a kutya erőnlététől, fulladásától függően súlyhúzásnak, kötélhúzásnak. Ez gyakran előforduló nagy hiba.

Az eredménytelen módszernek köszönhetően pórázon vezetés nem jön létre, azonban egy a látványában lehangoló, a vezetőnek fizikailag megerőltető erőnléti sport igen. A helyes módszer tehát az, ha öblöt hagyunk a póráznak, így nem feszül az folyamatosan, ezáltal nem késztetjük húzásra a kutyát, bármilyen irányú kitörést tesz a póráz megrántásával, a „lábhoz” vezényszó kiadása mellett a kutyát a kívánt irányba, ütembe kényszeríthetjük. A póráz rántása a kutyának a nyakörvön keresztül negatív impulzust ad, a megrántás mértékétől függően kisebbet-nagyobbat. Ez a kutya számára negatív behatást okoz, és ezt elkerülvén, a mi mozgásunkat igyekszik követni, próbál mellettünk haladni. Ez eddig csupáncsak fizikai kényszerítés, ami nem kellemes a kutya számára.

Mivel kellemes érzés nincs, csupán kényszerítés, a kutya mozgása nem élénk, gyors és látványos, tehát nem értük el a kívánt eredményt. Ahhoz, hogy a kutya mozgása, látványosan megváltozzon, érdekeltté kell tenni a cselekvésében.

Kérdésed van? Kérdezz bátran a Kutyahírek fórumban! ›››

________________________________________

Képek: Sopronkőhidai Fegyház és Börtönintézet gyakorlópályáján, az intézet kutyás biztonsági felügyelőinek közreműködésével készültek

Szerző: Tremmel Nándor/Kutyahírek.hu

A szabadon követés titka

2009-03-08 11:45:01

Kategória: Nevelés kezdőknek

Az előzőekben említett tanításoknál lényegesen nehezebb, összetettebb a szabadon követés megtanítása. Azonban tökéletes elsajátítása feleslegessé teszi a pórázt.

Apropó póráz! Sokan gondolkodnak úgy, hogy felesleges a szabadon követés tanítása, mert a póráz úgyis ott tartja a kutyát a gazda mellett. Nekik mondanám, hogy a pórázra nem azért van szükség, hogy a kutya elszaladását, elmenekülését meggátoljuk. A póráz egy tanítási (kommunikációs) eszköz, lehetőség, amivel a nem kívánt magatartást kontroláljuk. Akinek a kutyája a póráz lecsatolása után elszalad, elmenekül az nem a megfelelő módon nevelte a kutyát, hiszen a páros között nem alakult ki kontaktus, kötődés. A közös bizalmatlanság gondolatával nehéz boldog kirándulásokat, felszabadult sétákat tenni a kutyával.

Példa a tanításra

A pórázon vezetett kutyát arra kényszerítjük, hogy szorosan a gazdája jobb vagy bal oldalán –de mindig ugyanazon- haladjon. A fejét eközben megközelítőleg a láb vonalában tartsa úgy, hogy a járás tempójához azonnal igazodjon. Ritka az a kutya, amely ebben az esetben lemaradozik, a legtöbbjük inkább előre szaladna, amit azonban a póráz megrántásával „büntetni” kell.

A nadrágközelben maradást legegyszerűbben úgy érhetjük el, hogy a gazda a pórázt lazán lógatja, -amely „öblöt” képez a kutya és a gazda között-, amikor a kutya valamilyen irányban eltávolodik a póráz megrántásával a „lábhoz” vezényszó kiadásával azonnal kontrolálja a nem kívánt magatartást. Tagadhatatlan, hogy nagy türelem kell ahhoz, hogy kielégítő eredményt érjünk el. Visszatérő probléma, hogy amíg a kutyán póráz van, amit ő tökéletesen érzékel is, addig viszonylag könnyű elérni, hogy engedelmeskedjen az akaratunknak, azonban ha lekerül róla, és szabadnak érzi magát, akkor oda sem hederít az utasításunknak. Amennyiben nem akarunk „idomítóeszközt” alkalmazni, úgy egy vékonyabb, könnyű pórázra is kössük meg a kutyát, amelyet nem érez meg. Ez esetben az „érezhető” pórázt a szokásos módon levesszük a kutyáról, a másik pórázzal, amennyiben szükség van, rá végrehajtjuk a kontrolt.

-Ha mélyebben érdekel a pórázon vezetés tanítása, ajánlom figyelmedbe a következő cikket. >>>

A kutyának a gyakorlások során azt kell megértenie, hogy számára a „lábhoz” vezényszó elhangzása azt jelenti, hogy láthatatlan pórázra kötötték, s az a dolga, hogy a gazda mellett maradjon mindaddig, amíg ő mást nem mond. A helyes módszer alkalmazása során elérjük, hogy amikor a kutya konfliktushelyzetbe kerül saját maga, kapcsolódik a láthatatlan pórázra a biztonságot, megoldást nyújtó kétlábú mellett. Természetesen senki nem azt követeli meg a kutyától, hogy szolgai pontossággal el nem mozdulhat a gazda lábától, csak egy olyan értelmes viselkedési formát, amely segít a mindennapi élet veszélyeinek elkerülésében.

-Ha mélyebben érdekel a szabadon követés megtanítása, ajánlom figyelmedbe a következő cikket. >>>

<<< Korábbi cikk

Kérdésed van? Kérdezz bátran a Kutyahírek fórumban! ›››

Szerző: Tremmel Nándor / Kutyahírek.hu

Eddigi hozzászólások

________________________________________

Küldje el a cikket ismerősének

Szóljon hozzá a cikkhez

________________________________________

A cikk képei:

Elszökés (kalandozás- vadászat)

A kezdő kutyatulajdonosok alapvetően két problémával küzdenek rendszeresen, az egyik a szobatisztaságra nevelés, a másik a séta közbeni elszökés. E két problémás terület érintésével szeretném bemutatni, hogy mennyire fontos a jutalom és a büntetés helyes alkalmazása.

Minden kutyatartóval –aki tagadja azzal is- előfordult már, hogy séta közben a kutyája olyan mélyen belecsodálkozott a szagok világába, hogy se, lát, se hall Dömötörré vált. Hiába szólítgatjuk, csalogatjuk, fenyegetjük, úgy tűnik, ránk se hederít, sőt mélyen tartott orral, -mint akit madzagon húznak-, távolodik tőlünk.

A felfedező, kalandozó „vadászat” során a „szelíd farkas” ismerkedik a környezetével, tapasztalatokat szerez a világról, számos élő és élettelen dolgot szagol, ízlel, azonosít. Ez a magatartás a kutya szempontjából a tapasztalatszerzés szerves része, amely roppant módon tudja dühíteni a gazdáját.

Ebben a szituációban a kezdő kutyavezető könnyen pánikba esik, minden energiáját, dühét, oltalmazó szeretetét a kis kedvenc visszaszerzésébe fekteti. Fogytán a türelem, megkezdődik a kutya becserkészése, a gazda közelít a kutya, távolodik, azt gondolja, hogy jót cselekszik, hiszen a gazdát is az érdekli, ami őt. Pattanásig feszül a gazda idegrendszere, és megfogalmazódik benne a büntetés mértéke. Csak egyszer gyere vissza a közelembe, majd akkor megmutatom………..

A kutya kifinomult érzékeinek, valamint a gazda hangerejének köszönhetően érzi, hogy valami nincs rendben. Megfogalmazódik benne a nagy kérdés, mit akarhat a gazda? Nem teljesen érti, hogy a kétlábú miért követi, kiabálva kergeti, lehet, hogy játszani akar? Igen a kergetőzés az nagyon jó játék, természetesen a gazda idegeivel. Kis idő elteltével azonban a kutya rájön, hogy a gazda nem kergetőzni, hanem valami mást akar. A szagok, valamint a furcsa, szokatlan, hangos viselkedés ösztönszerűen azt közvetíti a kutyának, hogy valami nincs rendben. Ő már legszívesebben odamenne a gazdához, hogy kiderítse mi a baj vele, de ezt a fenyegető magatartás miatt ösztönösen nem teszi. Most már nem fut el messzire, testjelekkel, sunyással, fülsimulással, kúszásszerű mozgással jelzi, hogy szeretnék odamenni hozzád, de nem merek, mert félek tőled. A behódoló magatartás láttán a gazda már nem kergeti a kutyáját, hanem „robbanásra kész” állapotban a büntetésre jól felkészülve megvárja, amíg az eb odamegy hozzá. A kutya dönt, bár érzi, hogy ez negatív következménnyel fog járni, és odamegy a szeretett gazdájához, aki természetesen jól megbünteti ezért.

Ezen a napon a kutya megtanulta, hogyha séta közben magához hívja a gazda, akkor nem mindig érdemes engedelmesen bízni benne, mert ezt azért teszi, hogy megbüntesse, ezért a jövőben amennyiben lehetősége adódik, inkább elszökik tőle, mintsem, hogy odamenjen.

A példa bizonyítja, hogy tökéletesen helytelen a kutyát büntetéssel nevelni arra, hogy a hívásnak engedelmeskedjen, ugyanilyen helytelen utólag megbüntetni, ha séta közben valami érdekes szag csábítására otthagyja gazdáját. Ebben az esetben soha nem az elszökésről szoktatjuk le a kutyát, hanem arról, hogy visszatérjen, hiszen a visszatérés időben közelebb van a büntetéshez, tehát a kutya óhatatlanul erre asszociál.

Mi akkor a helyes megoldás?

Elsősorban tudomásul kell vennünk, hogy a kutya a szagok világában él, más fontos neki, és más nekünk. Akkor járunk el helyesen, ha érdekeltté tesszük a kutyánkat abban, hogy az ösztönös, érdeklődő magatartását abbahagyja és alávesse magát az akaratunknak. Ezt csak pozitív megerősítéssel, jutalmazással érhetjük el. Első lépésben valamilyen eszközzel, alkalmasint síp, taps, dobólánc, stb. ki kell zökkentenünk a kutyát az általa „erősen önállóan” végzett cselekményre való koncentrálásából. Amennyiben ezt elértük és a kutya egy pillanatra ránk figyelt, azonnal -hívó szavak kíséretében- ellenkező irányba távolodjunk el a kutyától.

Soha ne a kutya irányába menjünk, mert azt félreértelmezi, megerősítésnek tekinti, amennyiben kiabálva kergetni kezdjük, kapva kap az alkalmon, és játszani kezd.

Azt kell türelmesen eljátszanunk, hogy otthagytuk, lemondtunk a kutyáról. Abban a pillanatban mikor ezt felfogta, pánikszerűen utánunk fog menekülni, amikor utolért minket -bármennyire is nehezünkre esik-, jutalmazzuk meg, örüljünk neki. A jutalmazáson keresztül megtanulja, (társítja) hogy érdemes engedelmeskedni a gazda hívó szavának, mert az pozitív következményekkel jár. Feltétlenül ébren kell tartani a kutyában azt a meggyőződést, hogy a hívás végrehajtása nem kötelesség, hanem kedvezmény!