Elaltassam ilyen helyzetben a kutyámat?

Kedves 10.42-es indulatos válaszoló!

Először is: gyerekeim is vannak és kutyáim is. Nagyon sokszor a gyereknek kell megtanítani, hogy bánjon az állatokkal! Tehát nem mindenáron az állatot kell hibáztatni, ha konfliktus van. Persze, hogy mindenkinek a gyereke a fontosabb, de azért tiszta aggyal (és nem indulattal) kell megoldást keresni!!

A kérdezőnek: szerintem is először elkülönítve meg kell próbálni sok szeretettel, gyengédséggel megszelidíteni. Ha ez eredménytelen, akkor fel kell ajánlani olyannak, aki némi kpzéssel jó őrző-védőt farag belőle.

Nem törölnek ki senkit. Van fent egy négyzetecske egy kérdéssel, hogy látni akarod-e a nem hasznos válaszokat is, ha azt kipipálod, látni fogod. Egy bizonyos százalék alatt nem hasznosnak számítanak a válaszok.

Amúgy szerintem a kérdező esetében nagy valószínűséggel túl vannak a "próbáljuk meg szeretettel megszelídíteni" módszeren. Már kutyakiképzőt is hívtak hozzá. Egyszerűen nem értem, hogy lehetnek itt emberek annyira elvakultak és felelőtlenek, hogy amikor egy kutya a másik két kutyát is rendszeresen szét akarja tépni, és a gyereket is megharapta már, még mindig a kutya érdekeit tartják szem előtt, amikor kisgyerek élete forog veszélyben. Állatvédőnek tartom magam, de ez itt már a hülyeség kategória.

Jézus, már miért lett volna felháborító a 10:42-es válaszoló? Nem szidta senki édesanyját sem.

Egyébként én is azoknak adok igazat, akik elaltatnák a kutyát. Én is úgy gondolom, hogy a megszeledítésen már túl van a kérdező.

És aki meg olyanokat írt, hogy majd a gyerekét is elaltaja, ha az is agresszív lesz, az meg hü.lye, úgy ahogy van. A gyerekem a gyerekem marad, akkor is ha agresszív, vagy ha embert ölt. A kutya meg csak kutya, bármennyire is szereti az ember.

Rengeteg olyan hírt hallani, ahol kutyák, sokszor a saját kutya tépte szét az embert, az öreg nénit, a gyereket. Nyilván ezek is csak kissé voltak eleinte agresszívek, és sajnálták őket elaltatni. Hát tessék. Én nem szeretnék szegény Domonik sorsára jutni. Gondolom emlékeztek még rá.

Nagyon nehéz ez! Gondolom imádod a kutyusodat és a lelkiismeret egy életen át kihat, ha rossz döntést hozol. Ilyenkor mérlegelni kell, mi a legjobb neked, a gyerekeidnek, és a kutyusodnak. Sajnos Ő nem tudja elmondani miért lett ilyen. Először is próbáljátok különtenni egy időre, ha nincs változás adjatok fel hírdetést, hátha valaki befogadja. Csak a legvégső esetben altasd el, ha már mindent számításba vettél.

Nekem volt egy német juhász kutyusom, Imádtam! bár az elejétől csak minket fogadott el, egy idő után megváltozott a természete. Sokszor már rámmorgott és odakapott a kezemhez, amitől már én is féltem. Más kutyát is alaposan megtépett. Közben kiderült hogy daganata is van, de nem ettől lett agresszív. 12 éves volt mikor anyu elvitte elaltatni. Én dolgoztam! 2 hétig bőgtem, mert én nem voltam ott és nem tudtam elbúcsúzni. De amíg velünk volt én mindent megtettem érte és a legnagyobb szeretetben élt közöttünk. Most is sírok, ha rá gondolok, de az állatorvos szerint már csak rosszabbodott volna a helyzet és a fájdalma is eluralkodott rajta...Most van egy 11 és fél hónapos kisfiam és 2 csincsillám. Ők az én vígaszaim!

Könnyü azt mondani,hogy adja be a menhelyre, de a kezelhetetlen agresszív kutyával ott se tudnak majd mihez kezdeni. Nem rakhatják össze már kutyákkal, mert megtépi-megöli öket, a gondozokat is bánthatja, ott is csak altatás lesz a vége. Viheti sintértelepre, ott muszáj befoganiuk, de 2 hét után ott is ugyanaz a vég.

Tényleg a telepörzés lenne a jó megoldás: napközbe kennelben, éjjel meg had kergesse a betöröket.

De azért arra a kutyakiképzőre kiváncsi lennék, aki olyat mond hogy "genetikusan" veszélyes egy kutya ... ránézésre meg tudja mondani a felmenőit? Vagy ránézésre tud génelemzést csinálni?

Olyan kutyaiskola kellene ahol van agresszió kezelés ...

Ha valóban túl vagytok az olyan dolgokon, hogy következetes nevelés, falkavezér dolgok, ivartalanítás, kutyakiképző, stb., hááát...

Nagyon nehéz.

Sajnos a szaporítás miatt sok idegileg problémás kutya születik. Jellemző a yorkiekra, spánielekre, egyre több ilyen labrador, golden, és bizony vizsla is van. Nálunk is megfordult 2 ilyen vizsla, az egyik gazdára talált egy nagyon elszánt, gondos ember személyében, a másik kb. 3 éve a menhelyen él már.

Ha nincs más megoldás, a legegyszerűbb mód az altatás, de előtte kérjetek segítséget a vizslamentőktől. Mondjátok el a problémát, és kérjetek segítséget a gazdikeresésben. Lehet, hogy akad egy vállalkozó szellemű gazdi, ahogy a mi Frakkunk esetében is, és lehet, hogy találnak neki egy megfelelő telepőrző munkát (én azért kérném a vizslasos segítségét, mert ha csak úgy szimplán ti odaadjátok egy telepre, nem biztos, hogy jó sora lesz - lánc, nem megfelelő etetés, orvosi ellátás, bezár a telep, kutya kidob - sajnos nagyon kevés telepőr kutyának van jó dolga..)

Még az lenne a kérdésem, hogy viszitek sétálni a kutyákat? Le van fárasztva a kan agyilag? Lehet, hogy 1-2 erdei "pocokvadászat" :) jót tenne neki.

[link]

én az itt taláható cseppet adtam a kutyámnak és nagyon jó volt. 3 hónapig kell adni, de sokáig elég ez a kicsi üveg. Egy próbát megér!