Vannak itt olyan gazdik akiknek 1-1.5kg között van a yorkijuk?

Első vagyok, nem feltétlenül lesz betegesebb, de tény, hogy ezek a "minik" nem felelős tenyésztés eredményeképpen születnek, hanem a legfontosabb szempont, hogy minél kisebb legyen. Hogy többségük patellás, és légcsőszűkülete van, az nem igen érdekli a szaporítókat.

Egyébként -ha nem lesz gond az idegrendszerével- akkor ugyanolyan a természete, mint bármelyik másik terriernek. De ehhez megfelelő tanítás és szocializáció kell, viszont az ilyen kicsi kutyákat többnyire teljesen elrontják a gazdik. Agyonféltik őket, már kapják is fel a kezükbe, ha egy 5 kg-nál nagyobb kutya közelít. Nekem 4 kilós yorkim van, 6 év alatt 1x vettem föl, simán odaengedem a legnagyobb testű kutyához is.

Hogy mennyi ideig élnek, azt nem tudom, de nem hiszem, hogy annyi ideig, mint egy normál méretű yorkshire.

Szóval én nagyon nem biztatlak, hogy a mérete legyen a fő szempont a kutyavásárlásnál. Hidd el, egy 2-3 kilós kutyával sokkal könnyebb az élet. Nagyon strapabíróak, nem kell aggódni, hogy mi van, ha leugranak egy 30 centis kanapéról.

Én egy ilyen picit ismerek (1.2 kg a súlya) őt lepasszolták az ismerősömnek, mert tényleg abnormálisan kicsi. És igen, lényegesen több betegsége van, mint az enyémnek. 4 éves, és gyakorlatilag már csak néhány foga van, néhány hete epilepsziás rohama is volt. (hála Istennek azóta nem volt több) + természetesen komoly légcsőszűkület.

sajnálom, de aki nem standard kutyákat tenyészt, az bizony nem tenyésztő.

és igen, lehet, hogy valami szerencse folytán semmi baja sem lesz, de (jó) nagy eséllyel idegbeteg, félős, és beteges kutyát kapsz. ami nem is lesz yorki, csak annak valami felületes árnyéka. sajnálom, hogy ennyire divat lett beteg kutyákat tartani :(

Engem is elkeserít, hogy a yorkshire terrierekből "ilyet" csináltak. Pedig a yorki egy nagyon vagány, magabiztos, stramm fajta lehetett annak idején.

Mondjuk az enyém még most is az (nekem van az 5 kilós ebem)

Nem beteges, az idegrendszere tökéletes, és egy ilyen kutyával öröm az élet. Sajnos látom néhány ismerősömnél, hogy mennyire rányomja a bélyegét az ember életére, ha a hőn szeretett kis társa betegségekkel küzd. Pénzt és energiát nem sajnálnak rá, de az öröklött betegségek nem gyógyíthatóak, legfeljebb kezelni lehet őket.

Szóval tenyésztő, tenyésztő, tenyésztő. Törzskönyvvel, szerződéssel. Egy ilyen népszerű fajtánál nagyon mellé lehet nyúlni, javaslom olvass yorkis fórumokat, (pl. netboard) kérj tanácsot az ottani tagoktól.

És még egyszer mondom, semmit nem számít súlyban az az 1-2 kiló, de az egészségét tekintve nagyon is fontos lehet.