Csak én érzem azt néhány menhelynél, hogy még ők tesznek nekem szívességet azzal, hogy örökbefogadhatom a kutyájukat?

Kedves utolsó, eszem ágában sincs lepontozni Téged, sőt!!! Nagyon köszönöm, hogy írtál, és értem is... nagyon nehéz lehet elengedni azt, akivel törődsz és akit szeretsz. De azt hiszem, ha valakit szeretsz, akkor jót akarsz neki és akkor örülnöd kell annak, hogy jó lesz neki, hogy szeretni fogják továbbra is, hogy lesz egy hely, ahol mostmár ő A KUTYA. Tudom, könnyű ezt mondani, megélni annál nehezebb... És ott van az örökbefogadó oldala. Meglátok egy kutyát, és megfog benne valami, valami a szemében, a tekintete, amiből úgy érzem, ő az, akit kerestem és SEMMI empátiát nem kapok a menhely részéről. Pedig én empátiával közelítek. Én egy olyan megoldást látnék optimálisnak, hogy elmegyek a menhelyre, megnézek több kutyust, ha nem találunk egymásra egyik kutyával sem, akkor visszajövök egy hét múlva, aztán megint stb. És nem egy tesztet "tolnak" elém, hanem azáltal vizsgázom le, hogy megnézik, hogyan viselkedem a kutyákkal, mert sztem ez elmond mindent. A gesztusaim, a mimikám... ezekkel nem lehet hazudni sztem. Szóval ha ti mogorvák vagytok, azt meg tudom érteni, de igenis nekem meg rosszul esik, mert én is EMBER vagyok, és igyekszem úgy élni, hogy a másik EMBERHEZ empátiával, tisztelettel közelítsek. Rosszul esik, mert mégha el is szakítalak egy szeretett általad gondozott kutyától, egy csónakban evezünk, jót akarunk a kutyának.