Létezik olyan, hogy valaki ennyire szerencsétlen legyen kutyázás terén? Érdemes egyáltalán a jövőben új kutyában gondolkodnom?

5 éve vagyok kutyatartó és eléggé komolyan gondoltam mikor hazahoztam az első kutyusomat (szaporítótól, mivel akkor nem jártam annyira utána) sajnos egy évesen kiderült, hogy a kutyus csípődiszpláziában szenved, azonfelül pajzsmirigy problémái és emésztési gondjai vannak. Szerencsére ennek ellenére boldog és kiegyensúlyozott kutya, fő-fő feladata a családi kedvenc lett... lemondtam a vadászatról vele a problémái miatt (Labrador amúgy). Mikor 3 éves elmúlt akkor döntöttem úgy, hogy hazahozok egy új kutyust, mivel rettentően szerettem volna aktív kutyás életet élni, sportolni miegyéb. Feliratkoztam egy alomra (ez már tenyésztotol) a szuka üres maradt, feliratkoztam egy másikra nem lett elég kölyök (4. voltam és csak 3 kiskutya lett). Eztán végülis kerestem egy almot ami már megszületett és még volt szabad kiskutya. Rá is leltem, hát hazahoztam 8 hetes korában, 1 hónap múlva azonban elpusztult kullancsáltal okozott fertőzésben... Ekkor bennem volt, hogy több kutyám nekem nem lesz már... De kiderült, hogy az elpusztult kiskutyám alomtestvére újra gazdikeresővé vált, így hát 6 hónapos korában hozzám került. Eléggé ideggyengén és labilisan került hozzám. 3 hónap kemény munkával helyrehoztam valamelyest a lelkét és szépen dolgozott és játszott. Elkezdtem vele kutyasuliba is járni, 2 alkalom után viszont abba kellett hagynunk mert lesántult a mellső lábára.

3 hétén át nem javult semmit, és kiderült OCD-je van a kutyámnak( ami nem szurheto betegség), amely műtéttel rendbe tehető de a komolyabb terheléssel járó dolgokat mellőzni kell vele élete végéig.

Tehát eddig minden kutyával kapcsolatos dologban pechem volt amint látni lehet. Teljesen összevagyok törve, nem tudom merjek-e valaha újabb kutyát magamhoz venni. Félek szerencsétlenséget hozok rá.