Szerintetek miért viselkedik így, valamint mire utalhat, félelemre, vagy csak bizalmatlanságra?

Aha, hát köszi, elgondolkodtató, amit írtál. Suliban azt mondták az alapfok végén, hogy a kutya bizonytalan és túlzottan kötődik hozzánk. A szűkebb családdal bújós egyébként, illetve azért akiket rendszeresen lát, azoktól nem ugrik félre, de egyáltalán nem élvezi, ha babrálják. Inkább úgy mondanám, eltűri, hogy megsimogassák.

Labdaőrült, az tény. Mert ha én itthon megsimogatom, akkor is hagyja, de már lesi, hogy hol egy labda, amit gyorsan odahozhat, mintha neki az lenne az élvezet és nem a simi.

Munkaőrült az tuti, a suliban is mondták, meg hát az ősök keményen munkakutyák. A futin meg csak röhögnek a többiek, hogy mit akar a kutyám tőlem, mert ha leállok beszélgetni, engem les és vár.... és kb 20 perc kell, hogy elkezdjen más kutya felé nyitni. Namost én sajnos stresszes vagyok, ha elkezd rohanni egy kutya után, mivel ez egy ördögi kör, valamiért olyan SOHA nincs, hogy őt kergessék, mindig és kivétel nélkül ő kezd valakit kergetni, illetve, meglátja, hogy fut egy kutya a futtatón, és ő irány utána. Olyankor ha rászólok, hogy "szépen", akkor általában még a csípni akarás előtt leáll, de ha nem figyelem, tuti belecsíp. És ott rontottam el, hogy egy tőle nagyobb csupa izom kutyával kezdett haverkodni nemrég, és a gazdája azt monda, hogy ugyan, ne szóljak rá... és ezt nem kellett volna, mert a 4. alkalommal már túlzásba vitte az én kutyám és a másik kutya a gazdájához menekült. Szoval ez tényleg csípés, mert nem harap, mivel annak nyoma lenne. Viszont tényleg fáj, mert emiatt pont a múlt héten egy golden jól belemélyesztette a belső combjába a fogát. Na az már seb lett. Ebből látszik számomra, hogy ez nála nem is játék tulajdonképpen, hisz nem hiszem, hogy akkor egy másik kutya ezt harapással reagálta volna le.