11/13 Sága válasza:
Én még(hála istennek) nem veszítettem el a kutyámat,de nagyon fájna mert vele nőttem fel(én 11 éves voltam amikor odakerült hozzánk,most vagyok 26).De azt tudom javasolni hogy mindig a jó dolgokra próbálj meg gondolni,én is így próbálok majd tenni ha eljön az ideje.Nekem talán annyival "könnyebb",hogy már kb. 2-3 éve elég rossza hátsó lába meg izomsorvadása is van,meg gyógyszerezni is kell stb. és így talán több időm lesz felkészülni a távozására.Nagyon sajnálom a kutyádat és fogadd részvétem.
12/13 anonim 
válasza:
válasza:Minden felfogás kérdése. Csak mi emberek éljük meg a halált ilyen tragikusan.(főleg a nyugati civilizáció Máshol megtudnak békélni vele). Nekem mikor az előző elpusztult arra gondoltam hogy milyen jó volt együtt. Nem azt hogy milyen rossz nélküle. Megfogadtam hogy mostantól kutyát csak "átfedésbe" veszek. Azaz mielőtt elpusztul azelőtt veszek egy másikat. Így átadja a tudását a kicsinek és így talán tovább ad "magából" valamit.
13/13 A kérdező kommentje:
Köszönöm , mindenkinek aki válaszolt.
Rettenetes,de talán ez volt megírva neki, nekünk.
Szerintem , ha összeszedem magam hozok egy másik kis ebet, valami kevésbé "problémás "fajtát, mondjuk egy labit .
nehéz napok évek állnak előttem........hisz akármi is lesz ŐT senki nem pótolhatja.
2012. nov. 4. 16:22
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!