Nagy testű kutyát szeretnék, vmiért a kicsiket már nem annyira szeretem, a gond az, hogy van egy bichonom és már vhogy nem úgy szeretem mint régen, mitől van ez?

soha nem dobnám ki a kutyámat az utcára!!

nem untam meg,szeretem csak nem úgy mint régen,lehet más dolgok lettek a fontosak és egy kicsit háttérbe szorult egy kicsit a kutyázás..próbálnék én többet foglalkozni vele,de mivel utolsó évem van a gimiből így a tanulás lett fontosabb amit bánok,de nem vagyok egy gyors tanuló és be kell seggelnem mindent!! amikor csak tudok foglalkozok vele hétvégenként 1 órát azzal töltök,hogy trükköt tanítok neki, hétvégenként pedig elmegyünk a parkba 2 órára a két kutyával..

ez az év után meg fog változni minden,mert vinni fogom majd a munka helyemre!!

azért azzal ne jöjjetek ,hogy nem való nekem kutya 10 évig rendesen foglalkoztam vele minden nap és most ,hogy kicsit meginogtam és másképp gondolok vmit attól mért ne lenne nekem való egy kutya..nem menőzésből akarok nagy kutyát elhihetitek..

panelba lakok,még szüleimnél ide még pluszba egy kistestű kutya nem jöhetne ,nem hogy nagy!

ha kertes házba költöznénk akkor lehetne még egy kutyánk ,de addig amíg itt élünk nem..

inkább felnőttem és már nem a kis bolyhos kutyákhoz "vonzódok", egyik véleményezőnek pedig igaza lehet abban,hogy mivel eleve nem én választottam a kutyát hanem a szüleim és én azt akkor elfogadtam mert örültem neki mert cuki fehér..ettől függetlenül még mindig az én kutyámat tartom a környéken a legszebbnek és okosnak a többi neveletlen idegroncs!!

amúgy meg mint írtam a sajátom szeretem,nem akarom hogy elpusztuljon sőt éljen jó sokáig!!

igazából az is nagyon zavar,hogy nap mint nap kapom a negatív jelzéseket nagy kutyásoktól,hogy minek sétáltatom a cicámat stb,ezeket próbálom meg sem hallani,de azért zavar és mindig arra gondolok,hogy ha egy közepes vagy nagy testű kutyám lenne akkor biztos nem oltogatna senki se..