Ti szoktátok ölelgetni a kutyátokat?

Első vagyok: kertes házban élünk, úgyhogy az esetek 90%-ban csak a saját udvarunkon rohangál (jó nagy), meg leginkább velünk szeret lenni, és mivel mi bent vagyunk a házban, ő is sokat van bent. Esténként visszük sétálni, de arra ügyelünk, hogy idegen kakikkal ne kerüljön túl közeli viszonyba :D

Oltva is van rendesen, teljesen egészséges, és hát nem csókolózni szoktunk vele, csak ölelgetjük (utána alaposan tisztálkodunk nincs ezzel gond). Évek óta velünk él, mindenki makk egészséges nálunk, és az a szeretet, amit a kutyánktól kapunk (nem is a "kutyánk", inkább családtag), az felbecsülhetetlen. Meg igényli is a szeretetet, az ölelést, látszik rajta, mennyire boldoggá teszi, hogy szeretjük.

Imádom, amikor az emberek azzal jönnek, hogy a kutyától meg lehet betegedni, meg mittomén miket elkapni. Ezt általában azok mondják, akiknek nincs is kutyájuk, vagy úgy tartják, hogy ki van cs_szve a hátsó kertbe.

A sógornőm állatorvosi asszisztens, ettől függetlenül nem rajong annyira a kutyákért, ő inkább a macskákat szereti. mikor 3 éve megszületett az unokaöcsém, fél éves korában már mondta, hogy nyugodtan közel engedhetem hozzá a kutyámat, mert tudja, hogy nem jelent rá veszélyt. Ők viszont macskát csak most mertek a gyerek mellé hozni, mert attól bizony el lehet kapni 1-2 betegséget.

Na szóval hogy a bánatba ne ölelgetném a kutyámat? Sőt, meg is szoktam puszilgatni a fejét, meg a pocakját :D