Hová tegyem a kutyámat? Külföldi munkalehetőség miatt!

70.000 Ft-ból éltem nagyon sokáig és természetesen nem volt elég. Bevállaltam mellé diszlexiás gyerekkel minden este együt tanulást, 3 éven át, akkor nagyjából a havi 90.000 volt meg. Persze ez se lett volna elég, mert több kutyám is van, a ház is nagy, amit nehéz fenntartani. De nem egyedül éltem a nagy házban. Ezt a luxust sokáig nem engedhettem meg magamnak, pedig huszonévesen elvesztettem a fél családomat. Volt, hogy 2 év után derült ki az élettársamról, hogy egy vadállat, aki bármikor megölhet. És még ezt is tűrtem és tudod, miért? Azért mert nélküle valóban nem tudtam volna gondoskodni a kutyáimról. Ketten együtt azért valahogy elvoltunk 2 fizetésből. Nem gondolkodhattam többé úgy, mint 10 évvel korábban, amikor még senki más élete nem függött a döntéseimtől, csak az enyém. Ha sza...r volt a kapcsolatom, akkor se dobhattam ki csak úgy, mert akkor mi lesz a kutyákkal?

Nekem "szerencsém" volt, és örökség révén megoldódtak az anyagi gondjaim, annyi időre biztosan, amíg a kutyáim még élnek (már nem fiatalok). És tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkinek oldódik meg.

De tudom, mert évekig benne voltam, soha nem gondoltam arra, hogy kimenjek külföldre. Kilátástalan volt a helyzetem, de ez meg se fordult a fejemben, pont a kutyák miatt. Lehet, nem hiszed el, de azon filóztam, ha ez így folyik tovább, prosti...nak kell mennem. Volt egy fél év, aztán pedig 1 év, amikor egyedül voltam, akkor nagyon féltem, és leginkább a kutyákat féltettem.

Ezért írtam, ha az múlna rajta, hogy már nem tudtok mit enni, se te, se ő, ha beteg lenne a kutyád, már nem tudnád kezeltetni, akkor oké, keress valami megoldást, de azért hogy jobban élj, az tág fogalom, valakinek luxusdolgokat jelent, valakinek tényleg kajára kell.

Sokféle külföldi munkalehetőség van, bár nem könnyű, elismerem, itt mindenki azon van kiakadva, hogy meg se próbáltad megoldani a kutyád elhelyezését is. De általában az emberek a könnyebb utat próbálják, ha a kutyájukról van szó.

Az én életemben tucatszor volt olyan alkalom, amikor más lelkiismeretfurdalás nélkül menhelyre dugta volna a kutyáját. De én megkerestem a kényelmetlenebb megoldást, és nem adtam őket senkinek.

Aki azt mondja h "ez itt Magyarország" az menjen is innen, ilyen emberekre itt semmi szükség.

Ha tényleg olyan lenne neked a kutya, mint a gyereked, akkor nem passzolnád le. Egy pillantara tegyük fel h nem kutya, hanem gyerek. Keresnél neki új szülőt vagy menne intézetbe? Kötve hiszem. Max egy ideig itthon lenne a családdal, míg tudod neki kinn bizttosítani azt, amit kell. Szóval biztos h olyan neked ez a kutya, mintha a gyereked lenne?

Amúgy meg max akkor mondanék le a kutyámról, ha nem tudnám etetni és oltatni. Ilyen apróság h kiköltözök, nem lenne akadály. (Mellesleg akkor se költöznék el ebből az országból, ha az utcán tengődnék. Mert ez az ország a hazám, életet adott nekem, hálával tartozom neki. Arról nem tehet, h milyen emberek markában van.)

És nekem ne gyere a pénzzel, ketten élünk egy fizuból....

Mihamarabb keresd meg az Amstaffrescue Hungaryt, meg még pár állatmentő szervezetet, pl. a facebookon.

AH szemernyi igazság is van abban, hogy "Olyan mintha a gyermekem lenne", akkor úgy hirdesd, hogy állod az ellátását, és ideiglenes gazdit keresel neki pár hónapra, míg magaddal nem tudod vinni.

Vagy köpd szembe magad, és hirdesd úgy, hogy lemondok a kutyámról, mert egy felelőtlen senki vagyok, oldja meg más a problémámat...

Pláne, hogy egy 10!!! éves kutyának szinte lehetetlen gazdit találni :(

És mielőtt védekeznél:

-Mi is éltünk nem 70, de 30 ezerből is pár hónapig

-Amstaffunk van nekünk is, meg 2 macska, plusz a saját mellett egy-egy ideiglenes kutya, akik gazdát keresnek, az ilyen "emberek" miatt, mint te :(

-Angliába megyek én is, 2 hét múlva. A családom többi része meg itt marad, mert a "gyerekeinket" mi nem dobjuk el, inkább vállaljuk, hogy akár több hónapig nem látjuk egymást

-pedig, ha párom is kijönne, 2x annyi pénzünk lenne

Nem egy olyan ismerősöm van, aki még itt szenved, mert NEM megy a kutyája/macskája nélkül külföldre, úgyhogy ettől az önsajnálattól nyugodtan megkímélhetsz minket.

Felesleges verned magad, mert nem is akarod megoldani. Akkor mi itt a kérdés? Akár el is altathatod, honnan tudod, hogy egy vadidegen ember nem fogja két hónap után elaltatni és azt mondja megszökött? Honnan tudod, hogy nem harcoltatni viszik, vagy épp gyakorolni az ő kutyáinak? Ha ennyire nem érdekel a kutya sorsa, akkor nem mindegy, hogy elaltatod-e? Talán neki is jobb lenne. Egy 10 éves kutyát hova akarsz már oda adni?

Egyáltalán hogy fordult meg a fejedben? Úgy szereted mint ha a gyereked lenne. És ha a gyereked lenne őt is elpasszolnád? Ezek szerint.

Én meg értem, hogy a jobb élet reményében szeretnél ki menni, meg ott 7x jobban keresnél. De van itt egy élőlény, egy kutya akire TE MAGAD vállaltál felelősséget élete végéig. Ráadásul ez a probléma egyáltalán nem megoldhatatlan, csak Te nem akarod megoldani. Akkor meg teljesen felesleges ezen rágódni, mert már eldöntötted, hogy csak úgy lemondasz róla. Nekem ez egy alap feltétel, hogy a kutyám nélkül sehova nem megyek. Idén jelentkeztem fősulira (sajnos nem vettek fel költségtérítésesre pár pont miatt), de én nem mentem volna el, ha szüleim nem mondják, hogy mehetek albérletbe és nem koliba. Mert koliba nem vihetem a kutyát. Idén nyáron, mivel nem tudtam, hogy lesz tovább suli vagy meló, hívtak Angliába dolgozni, ismerősöm. Nem vihettem volna a kutyát, így én sem mentem! Még úgy sem, hogy addig itthon maradhatott volna amíg nem tudom kivinni.

Én nem azt mondom, hogy ne vállald el, vállald, nem mindig adódik ilyen lehetőség. De azért azon is gondolkozz el, hogy mit vállaltál be 10 évvel ezelőtt. Nem egy tárgy, akit csak úgy érzelemmentesen félre lehet dobni, vagy ha ezt meg tudod tenni, akkor erős kételyeim vannak, hogy tényleg úgy szereted-e mint a gyereked. Mert akkor ne vállalj majd gyereket, ki tudja mikor rakod félre, egy jobb lehetőség miatt.