A valóban vad, nem szocializált, emberre támadó kutyák tényleg átnevelhetők?

Persze.

Az öregeknél lehet hogy lassabban megy, és nem lesz teljesen tökéletes, de amúgy ez nem szokott problémát jelenteni.

Néhány éves kutyát még lehet rehabilitálni, és szocializálni, általában sokkal könnyebben, mint ahogy az emberek hiszik.

Mert az emberek magukból indulnak ki, és az emlékeik határozzák meg őket.

A kutyák meg csak spontán reagálnak a dolgokra, 100-szor könnyebben tovább tudnak lépni, nem problémáznak.

Csak hozzáértő szakember kell.

Ha mégsem fejlődne a kutya, túlzás nélkül mondom, 99,9%, hogy az nem a kutya hibája lenne!

Előző vagyok.

Amúgy az utolsó gondolataiddal nem föltétlenül értek egyet!

Nagyon is hatásos tud lenni, ha sokkolják a kutyát az új élményekkel.

Sokat lassíthat a rehabilitáció, ha mindent fokozatosan , elaprózva csinálunk.

Az viszont igaz, hogy akármekkora kutya, vagy embertömegbe visszük, tudnunk kell 100%-osan irányítani az eseményeket.

Ezért pl kutyasuliba, egy kezdő csapatba, ahol a kutyák, és főleg a gazdák még csak tanulják, hogyan kell ismerkedni, tényleg nem jó ötlet mondjuk póráz meg szájkosár nélkül odaengedni.

Ez egy tegnapi kérdéshez volt egy link, nem teljesen ideillő, de az első 1 perc kicsit erről szól

http://www.youtube.com/watch?v=Q0jQ-guv0tk

Ne vedd kötekedésnek, (előző vagyok) de szerintem nincs igazad.

Egyrészt egy kertben elszeparálva maga a jóisten se tud szocializálni egy kutyát.

A puding próbája az evés, a kutyák a gyakorlatból értenek, semmi másból. Mély vízbe kell dobni őket elméletben nem lehet megtanítani nekik, hogyan kell viselkedni. Ehhez ember csoport, kutya falka kell!

Sőt!

A nem kívánt viselkedést sokszor még ki is kell provokálni, hogy aztán le lehessen állítani, fegyelmezni, tanítani.

Csak ebből tanul. Minél többször kiprovokálni, hogy alkalom legyen rá, hogy minél többször megértessük vele, hogy ez tilos, és más alternatívát kínáljunk az ismerkedésre.

Ennek ez a menete, nincs más út!

Másrészt ne feledkezzünk meg, a kutyasuliban lévő kutyákról, és gazdáikról.

Az ő céljuk is a fejlődés, és ez egy kiváló, kivételes, megbecsült alkalomnak kellene lenni, hogy agresszív, problémás kutyát visznek közéjük.

Ők is így tudnak fejlődni, a kutyák, és a gazdák egyaránt!

Az ülj parancsot otthon a nappaliban is lehet gyakorolni.

De ha sétáltatásnál szembejön egy agresszív kutya, arra milyen tréning tanítja meg az embereket??!!

Az nem egy kontrollált szituáció, az az élet maga!

Ott is meg kell őrizni a lélekjelenlétet, és a nyugalmat, ez pedig gyakorlat nélkül nem megy.

Ez olyan, mint a boksz edzés, meg a meccs.

Edzésen, meg könyvekből nem lehet arra a lelkiállapotra felkészülni, hogy a meccsen majd az ellenfél a szart is ki akarja verni belőlünk.

Ehhez edzőmérkőzések kellenek, hogy megtanulhassák uralni a szituációt.

És hát egy kutyaiskola alapvető célja, a kutyák és gazdát fejlődése, szóval én nem tudok ennél ideálisabb környezetet.

Amire én inkább a hangsúlyt fektetném, hogy a foglalkozás vezetője úgy alakítsa ki a tréninget, hogy 100%-osan kontroll alatt tartsa az eseményeket.

Fel kell készíteni a gazdákat, mit, hogyan csináljanak, vagy ne csináljanak. Hogy hassanak úgy a kutyáikra, hogy ne vegyék át a másik kutya viselkedését, stb.

Ki kell találni egy jó stratégiát, és azt végig kell vinni.

Ez a jelenlévő minden embernek, és kutyának nagyon hasznos, és tanulságos lecke lehet.