Mi lenne a jó megoldás? Anyám vidéken, családi házban él,70 éves,3 éve teljesen egyedül. Volt 2 nagytestű keverék kutyája, anya és az első ellésből származó kan kölyke,11 éves, tehát az sem fiatal kutya. Az anyakutya 14 évesen kb 2 hónapja kimúlt.

Olvassátok már el normálisan a kérdést!!!! 11 éves a kutya!!! milyen uj gazdát keressen neki, vagy vigye kutyaiskolába!!!!

összezavarodott mert egyedül maradt. bele kell szoknia az uj helyzetébe. De anyukádat nem fogja megtámadni, ez biztos.

Nem kell együtt aludni , csak ilyenkor napközben többet foglalkozni vele.

Ilyen ordas hülyeséget, hogy a kutya alapból nem fél semmitől...

6 éves skót juhászunk (pedig nincs 60 kiló! jó ha 25-30) vihar idején, ha vadásznak a kertünk alatt vagy tüzijátékkor szintén szétszedi az ajtót, remeg, teljes pánikban van. Pedig nevelt, normális kutya akivel bizony foglalkozunk. Ez olyan mintha azt mondanánk, minden ember ideggyenge aki fél a pókoktól, vagy az anyja rosszul nevelte...

Szerintem a megoldás: vagy beengedi "vész" esetén a kutyát a konyhába, előszobába, folyosóra, tehát nem a szobába (mi így csináljuk), vagy építtet anyud egy zárható kennelt, és oda csukja a kutyát viharkor vagy egyéb nagy zajkor.

09:16-os! A kutyám élete első tüzijátékát kb 5 hónapos korában élte át. Szilveszter éjjel, nálunk buli, tüzijátékra kimentünk az erkélyre. Az első durranásnál a kutya rámnézett, látta h én észre se veszem, és onnantól ő is csak nézelődött (persze őt nem a tüzijáték érdekelte, hanem lenn az emberek).

Ez így volt a viharnál is, buszok mellett, stb. Nem fél semmilyen hang- vagy fényhatástól.

"Mint minden kutya,fél mindenféle mennydörgéstől,tűzijátéktól stb. De eddig az anyjával el tudott vonulni egy "biztonságos"mellékhelyiségbe,ahol megvárták,míg elmúlik a "veszély"."

Most vagy a kérdező nem tudja érthetően kifejezni magát, vagy egyeseknek nem sikerült értelmeznie az olvasottakat....

Előtte is félt a kutya, nem az anyja elvesztése váltotta ezt ki, csak eddig az anyja közelsége megnyugtatta valamennyire, így inkább maradt vele, minthogy a házba akarjon bejutni.

Attól pedig, mert a kutya már 11 éves, nem kell hasra esni, ilyenkor is lehet nevelni, elvinni kutyaiskolába, de legalább beszélni szakértővel stb. És az új gazdát is megszokná. Vagy szerintetek mi van akkor, amikor meghal egy idős ember az állata pedig menhelyre majd /vagy egyenesen új gazdához kerül? Semmi, idővel megszokja.

Az pedig totál felesleges, hogy napközben folyamatosan foglalkozzon vele, persze nyilván jó, ha sok időt tölt együtt kutya és gazdája, de ettől ugyanúgy rettegni fog adott helyzetekben.

Egyébként láttam én már 65 éves nőt egy 9 éves makacs kutyát elvinni szakemberhez, aki azt mondta neki a belső állapot, belső erő számít (mert eleinte elhúzta az asszonyt, vagy ráugrott és fellökte), nem pedig a magasság vagy a kilogramm. Rövid idő után a kutya az asszony minden szavára figyelt és engedelmes lett, pedig az asszony sem szaladgált vele sokat, csak pár gyakorlatot csináltak (helyben elvégzendőeket, nem kellett ugrálni, futni) és ugye a séták, de arra amúgy is szükség van, ha kiegyensúlyozott lelkiállapotú kutyát szeretnénk.