Ti meg tudnátok válni a kutyátoktól ha úgy adódik?

csak nagyon szélsőséges esetben.

az borzasztóan relatív, h a kutyának mi a jobb. sokan gondolják, h neki a körülmények jobban számítanak, mint a gazdi maga. ha az alapvető szükségletei ki vannak elégítve (evés, ivás, szükség esetén orvosi ellátás, kellő mennyiségű séta és odafigyelés - pl játék- a gazdi részéről) akkor neki az a legfontosabb, h a gazdi mellett legyen. tudom, sokan gondolják az ellenkezőjét, de egy kutyának kb mindegy, h kertes ház v panel, sokkal nagyobb trauma, ha a gazdi elhagyja, mint ha vele együtt elköltözik egy kisebb, kert nélküli lakásba és onan járnak kirándulni, sétálni.

szóval, biztosan van nyomós érv, de jóval kevesebb, mint amit a gazdik nyomós aként tüntetnek fel, amikor megválnak a kutyájuktól. én még a saját édesanyámnak sem adnám oda, mert látom rajta, h engem tart gazdinak, hozzám kötődik. hiszen épp ezért tart az ember kutyát. úgy tekintek a dologra, h amikor a kutyám hozzám került, én ugyanúgy a teljes életére (azaz kb 15-20 évre) elköteleztem magam mellette, ahogy ő én mellettem. ettől függetlenül nem ízáélkezem, vannak megoldhatatlan helyzetek, kívánom, h soha senki ne találja magát szembe ilyennel (beleértve magamat is, természetesen). de azt is gondolom, h sokan túladnak a kutyájukon az első nehézségnél, amikor egy kicsit több kényelmetlenséggel, áldozattal járna a tartása, mint amennyit megszoktak.

nálunk is szóba került, h huzamosabb időre külföldre költözünk. ha így alakul, beszerzünk, kifizetünk minden ehhez szükséges papírt (oltást, útlevelet, stb) és jön velünk.