Megőrülök ettől a nőtől! Most az én kutyámat büntessem az ő ostobasága miatt?

Van egy 10 hónapos havanese kutyám. Nagyon jól nevelt, szocializált kutyus, elég egyszer elmondani neki mindent, de ha mégsem, akkor a tudtára adom, hogy szót kell fogadnia (nem bántom). Van egy nő az utcánkban, akinek van egy foxija. Idősebb, mint az enyém, már elmúlt 1 éves, de a nő egyáltalán nem neveli a kutyát, csak ha már nagyon nem tud mit kezdeni a kutyával, akkor felkap egy botot és csapkod a kutya felé. Az első találkozásunk úgy zajlott, hogy az én 3 hónapos kutyámra ráfeküdt a már akkor is kifejlett méretű kutyája, a földhöz szorította és nem engedte az én kutyám meg visítva próbált menekülni. A nő állította, hogy csak játszanak és örömében sír a kutyám.:S Jobbnak láttam, ha elmegyünk, de a kutyája jött utánunk és mindenáron le akarta megint teperni az én kutyámat. Nem vagyok híve a felkapkodásnak, de nem tudtam távol tartani a foxit úgyhogy felvettem a kutyámat, aztán az még 10 percig!!! ugrált rám folyamatosan, nem tudtam egy lépést sem tenni, mert akkor a hátamra ugrált és majdnem elestem. A gazdája jó messziről kiabált a kutyájának, de nem jött volna oda, hogy megfogja vagy valami én meg nem akartam bántani a foxit, mert nem ő tehet róla, hogy aberrált a gazdája. És ez minden alkalommal így ment, amikor találkoztunk. Aztán inkább kerültük őket, de amikor nagyobb lett az én kutyám is, akkor megint összefutottunk és már nem hagyta magát, így nem telepedett rá többet a foxi, szóval nem kerültük őket tovább.

Időközben rengeteg panaszt hallottam a nőről, hogy nem neveli a kutyáját és közben bunkó a stílusa is. Pl. egy néni mesélte, hogy ráugrott a foxi az unokájára és a télikabátján végighúzta a lábait, ami tiszta mocsok lett tőle, ráadásul a kislánynak a nyakát is megmarta, bár biztos nem szándékosan de én akkor is ott süllyedtem volna el szégyenemben, hogy nem tudom kordában tartani a kutyámat. De ez a nő elintézte annyival, hogy azért van a gyereken a kabát, hogy ne ő legyen koszos és otthagyta őket. Még csak bocsánatot sem kért!

Én klikkerrel tanítom a kutyámat és mindig volt nálam jutalomfalat, de ha több kutya is volt mellettünk, akkor bezártam a jutalomfalat tartó száját és addig nem vettem elő, amíg más is volt ott. Persze megérezték a kutyák, de a gazdájuknak elég volt egyszer rászólni és nem foglalkoztak vele többet, kivéve a foxit. Ekkor is percekig ugrált rám a gazdája pedig mellettem állva nézte végig egy hang nélkül, aztán mikor máskor találkoztunk és még messzebb adtam egy utolsó falatot a kutyámnak már forgatta a szemét, meg húzta a száját.

Másik eset volt, amikor beszélgettem egy másik kutyással, aki szintén klikkerezett sikeresen, és adott pár jó tanácsot. Az egyik kutyájánál volt egy labda, amikor megjelent a nő a foxival és a foxi egyből el akarta venni a labdát a másik kutyától, de az nem adta oda és a foxi addig erősködött, amíg a másik kutya vicsorogva nekiugrott. Percekig szidta a pasit, hogy ezért nem szoktak lehozni játékot a kutyások, mert ez lesz a vége. Azóta ő minden nap labdával és különböző játékokkal jelenik meg, de az ő kutyája mindig begyűjti az összeset, kiveszi a másik kutya szájából, többször megkapott engem is, mert a játékot próbálta kivenni a kezemből. Ez persze nem probléma, mert "csak játszik". Aztán nemrég volt egy időszak, amikor az én kutyám is megelégelte a dolgot és folyton összeverekedtek a játékokon, de sosem történt semmi komoly, inkább csak acsarkodtak. Persze mindig az én kutyám volt a hibás, de ő sosem mozdult feléjük, hogy mondjuk szétválassza őket, vagy rászóljon a saját kutyájára, mindig csak azt kiabálta, az én kutyámnak hogy "mit csinálsz?" és aztán hozzátette, hogy "minden alkalommal!". Én rászóltam a kutyámra, de azért érdekes volt, hogy egyik kutyával sem volt ilyen problémánk, csak ezzel az egyel, a többivel szépen eljátszott, tudtak osztozkodni a játékokon. Én sikeresen leneveltem a kutyámat arról, hogy így reagáljon rá, ha elveszi a játékát, de persze most is próbálja visszaszerezni, amikor rögtön kikapja a szájából, de az nem baj, hogy a foxi ekkor is morog rá, csak azért nem verekednek már össze, mert az én kutyámat letiltottam róla. Ha nem félteném a kutyámat, szívem szerint hagynám, hogy lejátsszák egymás között, de nem akarok bajt a saját kutyámnak.

Tegnap pedig végleg kiborult a bili nálam. Minden este 20 körül jó pár kutya összegyűlik előttünk a parkban a játszani. Az én kutyám nagyon élvezi, mindig önfeledten szaladgál a többi kutyussal. Persze a bolond nő is ott van, de úgy voltam vele, hogy köszönök neki aztán nem is nézek rá, mert úgysem miatta megyünk oda. Van a társaságban egy labrador keverék 2 év körüli szuka kutya és egy idősebb néni a gazdája. A kutya sajnos nagyon csúnyán védi a játékot, amit ő meg akar szerezni, de a néni mindig erőteljesen rászól és ilyen esetben kap egy tockost a kutya. Nem biztos, hogy ez a legjobb módszer, de legalább próbálkozik, úgyhogy sosem tudtam haragudni rá emiatt. Az én kutyám is visított már fel miatta, de nem lett baja, csak megijedt a nagy morgástól, szóval sosem bántott még egy kutyát sem. Tegnap ugyanezen okból kifolyólag összekapott a foxival, de annyi volt a dolog, hogy földre teperte és egymásra vicsorogtak, egyik sem kapott a másik felé. A labi keverék gazdája azonnal ott termett és leszedte a kutyáját a foxiról, aztán le is szidta. A foxi gazdája, csak jajveszékelt méterekről és neki is benyögte, hogy "minden alkalommal!", miközben először láttam őket összekapni. A néninek sem kellett több, leállt vele veszekedni, hogy "ébredjen már fel! mi az, hogy minden alkalommal? előfordul ilyen is, de nem minden alkalommal!". A foxi gazdi csak motyogott az orra alatt és bár lehet nem kellett volna, de már olyan dühös voltam, hogy én is odaszóltam, hogy "persze minden kutya hülye, csak az övé nem!", aztán elmentünk mi is, mert ideges is lettem, meg vásárolnunk is kellett. Visszafelé menet odajött hozzám a nő, hogy mondjuk már el neki, hogy ugyan mi bajunk van vele. Hát azt hittem lehidalok!:S Olyan ideges voltam, hogy csak azt tudtam kinyögni, hogy az nem volt baj, hogy az ő kutyája mindig egzecíroztatta az enyémet, de az én kutyámra nagyon tud panaszkodni, mert mindenkitől halljuk vissza, hogy ilyen meg olyan az én kutyám. Persze mindent letagadott, de mondtam, hogy nem kell megjátszani a hülyét, mert nem egy embertől hallottuk vissza. Erre elkezdi, hogy miért mondana ilyet, ő nem is foglalkozik velünk. Mondta a párom, hogy akkor ez maradjon is így, aztán otthagytuk, mert már remegtem az idegtől.:S Sajnos nem viselem jól a konfrontációt, szerintem életemben nem vesztem még össze senkivel, mert a végtelenségig képes vagyok tűrni, de ezt már nem bírtam szó nélkül hagyni.

Most meg azon agyalok, hogy ezek után hogy vigyem le a kutyámat játszani, ha ő is ott van? Idegbajt kapok attól, hogy folyton húzgálja a száját, motyog az orra alatt, de ha valaki visszakérdez, akkor már nem meri hangosan megismételni. Szóval nagyon nem bírom már a látványát sem, de a kutyámat nem akarom büntetni, csak már attól gyomoridegem lesz, ha rágondolok. Szerintetek menjek oda, mintha mi sem történt volna? Vagy jobb, ha elkerülöm? Az a baj, hogy már jártunk sétálni másfelé is, de csak itt vannak olyan kutyák, akikkel ilyen jót játszik az enyém.:(

Tudnék még rengeteg ilyen sztorit mesélni a nőről, de már így is örülök, ha valaki végigolvas!:) Szóval mit gondoltok erről?