Szerintetek melyik a helyesebb, ha a tenyésztők az idős állatokat elajándékozzák, vagy ha megtartják?

Mi itt a kérdés? A kutya a társunk, azért van. Az mellékes körülmény, hogy néhány egyed olyan kiemelkedő, hogy alkalmas tenyésztésre, ezért egy darabig nem ivartalanítjuk.

Nekem pont 7 ivartalanított és 7 ivaros kutyám van itthon, de még 2 kés alá kerül idén. És sorban a többi is, ahogy nem szándékozom már tenyészteni velük. Nálam ez így van rendjén.

De ismerek tenyésztőt, akinek nincs módja tizenvalahány kutyát tartani, ezért a tenyésztésre már nem szánt kutyákat ivartalanítva jó helyre elajándékozza. Ennek a módszernek egyetlen előnyét látom: Megkíméli magát attól a fájdalomtól, hogy el kell temetnie az öreg kutyáját. Sajnos én erre képtelen vagyok. A mi öregjeink itt fekszenek a kert végében.

Az a normális, hogy egy tenyésztő nagy becsben tartja azokat az öreg kutyáit, akiket már ki kellett vonni a tenyésztésből. Hozzá tartoznak, ők a legfontosabbak. Egy életen át szolgáltak, dolgoztak, idős korukra már nyugalmat és kényeztetést érdemelnek csak a gazditól, nem pedig zűrzavart és érzelmi válságot mert a gazdájuk lemond róluk.

A tenyésztő, akitől elhoztuk a kutyánkat anno, az egyik oszlopos tagja a két általa tenyésztett fajta fajtamentésének. 2 fajtajellegű mentett kutyája van most is a kiállítási, ahogy te mondod "használható" kutyái mellett. Pár éve pusztult el az egyik nagyon idős szukája, és ha jól tudom, nemsokára fog ivartalanításra kerülni egy másik, jelenleg 6 éves kutyája is.

Több fajta van. Huskyk és whippetek, köztük vannak tenyészkutyák szukák és kanok is, de a nyugdíjasok, meg a visszahozott kutyáim ivartalanok. Meg olyanok, akikbe beleszerettünk: Magyar agár, izlandi pásztor, tibeti terrier. Ez utóbbiak csak hobbikutyák, ivartalanítva. Meg most a lányom beszerzett egy kis olasz agarat is.

Régebben sok mentett kutya is megfordult nálam ideiglenesen, de most már a kanok miatt csak ivartalanítottakat vállalok be.