Szerintetek melyik a helyesebb, ha a tenyésztők az idős állatokat elajándékozzák, vagy ha megtartják?

Ezt nem értem. Miért vonna le az értékéből?????

Nekem külön tetszik az ilyen, hogy nem csak a drága, (pénzben)értékes kutyákat szereti!

Nekem is van 2 "kiöregedett" szukám, de inkább a fél karomat vágnám le, mint ,hogy megváljak tőlük!!!! ők a legmegbecsültebb kutyái a tenyészetemnek, rájuk épitettem, imádom őket!!!!!!

A tenyészkutyák se nem keverékek, se nem törzskönyv nélküliek. Az igazi tenyésztő megtartja a kiöregedett kutyáit.

Egyik ismerősöm dobermann tenyésztő és részt vesz a dobermann fajtamentésben is. Ideiglenes szállást nyújt nekik ameddig gazdára nem találnak, szocializációban is segít. Elkötelezett a fajta iránt, de keverékeket is szívesen befogadja, szereti a kutyákat. Mi lenne ebben kivetni való? Nem értem, emellett ugyanolyan nagy odafigyeléssel, lelkiismerettel dolgozik a tenyészkutyákkal.

Az én szememben az a tenyésztő, aki felelősen tartja a kutyákat, almok csak a tenyésztésbe vonható (tehát fajtatiszta, szűrt, tenyészszemlés, fajta függvényében képességvizsgás stb.) kutyáktól lesznek, és ha mellette mentett vagy bármilyen keverék kutyáknak is boldog életet tud biztosítani, az csak elismerést érdemel. Azért fel kell tudni mérni reálisan, hogy mennyi kutyára van elég hely, idő, energia, pénz... A kutyáknak pedig halálukig a gazdájuknál a helyük, hacsak valami nagy dráma nem történik, ez alap. Nem csak tenyésztőknél.

Még mindig nem értem. Ha mentett egy kutyát, vagy régebbről van keverék kutyája, attól miért válna meg?