Hogy szoktassam a kutyámat a pórázhoz?

Gyakorta hallani a gazdiktól ismétlődő jelenségekkel kapcsolatos kérdéseket, megállapításokat: "Az én kutyám ilyen vagy olyan, ezt vagy azt csinálja, így és így viselkedik", mintha ezek a dolgok belülről fakadó személyiségjegyek, megmagyarázhatatlan és megváltoztathatatlan adottságok volnának.

Maguktól nem tanulnak meg a kutyák laza pórázon menni, nekik ezt nem diktálja az ösztönük, és igazából nem is érdekük. Egyrészt azért, mert egy kutya átlagos sebessége valamivel (kb. 1–1,2 km/h-val) nagyobb, mint a sétáló, gyalogló emberé. Másrészt azért, mert menet közben megállnak, figyelnek, szaglásznak, jelölnek, előreszaladnak, oldalirányba kitérnek stb. Tehát a mozgásukat, cselekvéseiket nem az emberi logika és esetleges szükséglet befolyásolja (sétáljunk egyenesen, egyenletes tempóban előre, mert ezáltal lehet legkisebb erő- és időráfordítással elérni A pontból B pontba). A kutyák úgy viselkednek, mint azt portyázó vadászattal élelmet kereső falkaállat őseiktől, a farkasoktól örökölték.

Ha a kutyának még nincsenek előzetes negatív élményei, ennek megfelelően előítéletei sem a pórázon való közlekedéssel kapcsolatban, akkor viszonylag gyorsan és egyszerűen megy a tanulás.

Előtte ellenőrizze a gazdi a nyakörv vagy a hám szorosságát: úgy legyen beállítva, hogy az se túl laza, se túl szoros ne legyen. Általános szabály, hogy ha a mutató- és középső ujjat könnyedén be lehet dugni a pánt és a kutya teste közé, akkor megfelelő a beállítás és a méret. A manapság kereskedelmi forgalomban lévő, jó minőségű felszerelések csomagolásán föl van tüntetve a méret, nem árt tehát a vásárlás előtt a kutya nyak-, illetve mellkas-kerületét mérőszalaggal megmérni. Manapság a pórázok szinte mindegyikét olyan karabinerrel látják el, amelyet fél kézzel is könnyen rá lehet kapcsolni a kutyanyakörvére vagy hámjára, illetve lekapcsolni róla. Az anyagokban, minőségekben, valamint a hosszúságban azonban óriási választék áll a boltok polcain a gazdik rendelkezésére. Tanácsos egy hajlékony, könnyű, időjárási viszonyoknak jól ellenálló, jól tisztán tartható, a kutyaméretéhez 1–3 hónap múlva is alkalmazható, 2-3 méter hosszúságú modell mellett dönteni.

Az úgynevezett kiképzőpóráz előnye, hogy hosszúsága 2-3 fokozatban változtatható, hátránya, hogy a rajta lévő különböző karikák némely esetben zavarólag hathatnak a kutyára vagy a gazdira. A három méteres, úgynevezett vonópóráz ideális a tanulás, gyakorlás során, viszont a későbbi élethelyzetekben a hosszúsága zavaró is lehet. Gyakorlott, tapasztalt kutyatulajdonosok, kutyatrénerek és kutyaiskolák, kifejezetten a tréning céljára, hegymászózsinórból saját kezűleg készített pórázt használnak, amely szintén nagyon jó megoldás lehet.

Mint minden más jellegű kutyanevelési gyakorlatnál, a laza pórázon való haladásnál is csak akkor lehet kellő eredményt elérni, ha mind a két fél (ember és kutya) részére adottak a tanítás, illetve tanulás előfeltételei:

MOTIVÁCIÓ, KONCENTRÁCIÓ, BIZTONSÁG, KÖLCSÖNÖS EGYMÁSRA FIGYELÉS, KIELÉGÍTETT EGYÉNI SZÜKSÉGLETEK

Ha ezek a feltételek adottak, akkor kezdődhet a tanítás. Az első próbálkozásokat nyugodt, csendes, zavaró ingerektől mentes területen érdemes elkezdeni. A gyakorlat előtt lehetőséget kell adni a kutyának a szükségleteinek elvégzésére. A pórázt lazára leengedve, szorosan a kutyaoldala mellé kell állni, és meg kell várni, amíg a kutya magától szemkontaktust vesz föl az emberrel. Ha a kutya más irányba figyel, mozog, vagy magától valamelyik irányba elindul, mozdulatlanul kell maradni és a kutyát közömbösíteni kell: NEM rénézni, NEM hozzászólni, NEM hozzányúlni! A szemkontaktus felvétele után azonnal néhány határozott lépést kell tenni. Ha feltétlen szükséges, akkor motiválni kell a kutyát a megfelelő irányba történő haladásra, valamilyen, a kutyaszámára érdekes hangjellel vagy kézmozgással. A sikeresen megtett néhány lépés után meg kell állni, és megjutalmazni a kutyát. Fokozatosan növelni lehet a megtett távolságot, és változtatni a környezetet, fokozatosan egyre ingergazdagabb helyszíneken gyakorolni. Laza pórázon való haladás közben időnként valamilyen – később megszokottá váló – érdekes hangjellel vagy kézmozgással érdemes rávenni a kutyát, hogy fölnézzen az emberre.

Sok esetben már az első néhány gyakorlati próbálkozás után jelentkeznek az első gondok, amikor az elméletet a gyakorlat cáfolni látszik egymást. Például, már 5-6 lépés után megfeszül a póráz. Ilyenkor a legfontosabb, hogy nem szabad a húzásnak engedni, ugyanis a kutya ezt jutalomként érzékeli, azt gondolja: "húzom a pórázt, jön utánam a gazdival együtt, tehát elérem a cselekvéssel a célom, érdemes még nagyobb erővel húznom". Tehát a megfeszített póráz húzásának engedni, hagyni, hogy a kutya feszes pórázon maga után vonszolja a gazdit, a legnagyobb hiba. hátulütője a dolognak, hogy már néhány alkalommal történő megismétlődés esetén is ördögi kör alakul ki a gazdi és a kutya akció/reakció cselekvéssorozatában, amit később már sokkal nehezebb korrigálni, mint a kezdeti első lépéseknél mindent helyesen csinálni.

Szintén gyakori hiba, hogy a gazdik az első pórázfölcsatolás alkalmával azonnal elindulnak a kutyával, amelynek fogalma sincs arról, hogy ebben az adott helyzetben mit várnak el tőle, hogyan kellene viselkednie. Általában elkezdenek össze-vissza járkálni, szaladgálni. A gyakorlatlan gazdi igyekszik szóban elmagyarázni a kutyusának, hogy mit is akar, és gondolatait alátámasztva elkezdi a pórázt össze-vissza húzgálni és rángatni. Természetesen ilyen esetekben szintén pórázhúzó kutya lesz a végeredmény.

gyes kutyaiskolák megrögzötten ragaszkodnak a kutya bal oldalon történő vezetéséhez. Ez a hagyomány a kardviselés korába és a vadászatokon használt kutyák kiképzéséhez vezethető vissza – feltételezve persze, hogy a kutyák gazdái jobbkezes emberek voltak. (Vadászkörökben egyébként fegyvertechnikai magyarázattal az ellenkezője is ismert.) Bizonyos munkakutyák (rendőrség, katonaság, VÁM) és a kutyás sportok esetében természetesen elengedhetetlenül fontos, hogy a kutya egy adott oldalra, pl. a bal lábhoz legyen szoktatva. Bizonyos munkakutyáknál (robbanószer- és kábítószer kereső, mozgássérült-segítő, terápiás kutyák) pedig az jelent előnyt, ha mind a két oldalon egyformán jól mennek. Az átlagos kutyatartó, átlagkutyája esetében azonban nincs jelentősége, hogy a kutya melyik oldalon tanul meg laza pórázon közlekedni.

Hogyan szoktassam le a póráz húzásáról?

Ha a gazdi már a kezdet kezdetén elkövette a hibát, később nehéz helyrehozni, de egyáltalán nem lehetetlen. Némelyik póráztépő kellemetlen szokása néhány óra alatt megváltoztatható, vannak azonban konokabb négylábúak és visszaeső esetek is, amikor a gazdinak hosszabb ideig kell következetesen és kitartóan azon dolgozni, hogy helyrehozza, amit elrontott. Az egyik legeredményesebben használt, Turid Rugaas által kifejlesztett módszer röviden a következő:

Először nyugodt környezetben, póráz nélkül meg kell tanítani a kutyát, hogy egy bizonyos hangjelre (csettintés a nyelvvel, cuppantás, füttyentés, pisszentés stb.) a gazdi irányába fordítsa a fejét, és szemkontaktust vegyen föl vele. Ezt pozitív megerősítési módszerrel végezzük: a kutya cselekvésekor (szemünkbe nézett) hozzáadunk (+) egy pozitív élményt (jutalomfalatot), ezáltal megerősítettük a cselekvését. Ezután egyre fokozódó ingerkörnyezetben a fenti gyakorlatot stabillá kell fejleszteni.

A következő lépésben nyugodt környezetben le kell ültetni a kutyát, mellé állva rákapcsolni a pórázt, és néhány másodpercig állva maradni, megvárni amíg a kutya magától (nem a megtanult jelre!) szemkontaktust vesz föl az emberrel, majd laza, céltudatos léptekkel egyenesen elindulni.

Azonnal meg kell állni, ha a kutya a pórázt húzni kezdi, vagy annyira fölgyorsul, hogy az a következő lépéseknél már a póráz megfeszüléséhez vezetne. Ilyenkor 2-3 másodpercig szinte szoborszerűen megmerevedve állni, és közömbösíteni a kutyát: NEM ránézni, NEM hozzászólni, NEM hozzányúlni. Ezután a kutya irányába leadni a korábban jól megtanított hangjelet, s amikor a hangjel hatására a kutya a gazdi irányába fordul és a szemébe néz, megdicsérni, azonnal elindulni, és néhány lépést tenni a korábbival ellenkező irányba. Amikor a kutyalaza pórázon a láb mellé ért, azonnal megdicsérni. Néhány ismétlés után azzal lehet fokozni a gyakorlatot, hogy amikor a kutya annyira fölgyorsul, hogy az a következő lépéseknél már a póráz megfeszüléséhez vezetne, akkor azonnal leadjuk a hangjelet és szándékosan, hirtelen 90-180-os irányváltoztatást hajtunk végre.

A pórázhúzásról történő leszoktatás során vigyázni kell rá, hogy ne forduljon elő olyan eset, amikor nem a kutya húzza, feszíti meg a pórázt, ha nem az ember. Figyelembe kell venni, hogy az ismétléseknél elegendő 3–5 alkalom, mert utána csökken a kutya koncentrációs képessége, és elmarad a sikerélmény – mind a két résztvevő számára. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kutyaméretéből eredően eltérő haladási sebesség és lépéshosszúság a megfelelő.

Vannak kutyák, amelyeknél nem az a baj, hogy a haladási irányba kezdenek húzni, hanem ellenkezőleg: hirtelen megállással vagy fokozatos lemaradással hátrafelé feszítik meg a pórázt. Ilyen esetekben nem szabad megállni, hanem folyamatos sebességgel továbbhaladva kényszeríteni a kutyát a követésre. A megállás csupán megerősítheti a kutyát a helytelen cselekvésében. Kivételt jelentenek azok az esetek, amikor külső ingerhatás következtében megijedve, félelmében torpan meg egy kutya, vagy pedig egy másik kutyát megpillantva hirtelen leülve, lefeküdve ad csillapító jeleket a másik irányába. Ezeknek az eseteknek a figyelmen kívül hagyása nemcsak a pórázon való helyes közlekedés gyakorlatát teheti tönkre, hanem más viselkedési probléma kiindulópontja is lehet.

A pórázra szoktatásra és a pórázon való helytelen közlekedés korrigálására egyaránt vonatkozik, hogy naponta több alkalommal, de mindig csak rövid ideig szabad gyakorolni és ismételni. Eleinte meg kell elégedni, ha a kutya néhány lépést, de szabályosan, helyesen tesz meg, csak ez után ajánlott a távolság fokozatos növelése. Amikor egyenes irányban, hosszabb távolságokra is szépen megy a kutya, akkor ajánlott hullámvonalban történő haladással és akadályok, objektumok kerülgetésével nehezíteni a gyakorlatokat. Majd ezt követheti a fokozódó külső ingerek közötti gyakorlás, a "variált kombinációnak" nevezett módszerrel. Ez alatt az értendő, hogy a jutalom milyensége, mennyisége, formája, esetenként a jutalom szándékos elhagyása miatt a kutya semmilyen logikai vagy matematikai összefüggést nem képes fölismerni az elvárt viselkedés és a különféle jutalmazási változatok között. Tehát kialakul benne, hogy mindenkinek, mindenhol, egyre fokozódó zavaró ingerek ellenére is végrehajtja a tanultakat: nem fogja húzni a pórázt.

Szólni kell néhány kivételes alkalomról, amikor a pórázhúzás indokolt lehet a kutya részéről. Gyakorta azért siet a kutya, és húzza a gazdit a pórázon fogva, mert szomjas, vagy nyári napsütésben mielőbb az árnyékba akar jutni. Szintén nem sorolható a megrögzött pórázhúzó kategóriába az a kutya sem, amelyik többórás bezártság után végre elindulhat elvégezni szükségleteit, és minden erejével arra törekszik, hogy mielőbb elérjen a megfelelőnek tartott helyre. Sok (főleg kistestű) kutyának nehézségeket okozhat a lassú haladás lépcsőn, pl. aluljáróban, s érthetően igyekszik mielőbb fel- vagy leérni. Ezek az alkalmak nem adhatnak okot a gazdinak arra, hogy elvárja a mindenáron laza pórázon való haladást. A más állatokra (macska, baromfi, nyúl stb.) érzékenyen reagáló kutyák agyában a beinduló vadászösztön-ingerek meghaladják a laza pórázon való közlekedést diktáló ingerek erősségét, ennek a nemkívánatos viselkedésnek a kijavítása szintén nem tartozik a laza pórázon haladás elméletéhez és gyakorlatához.

Külön meg kell említeni, hogy a kölyök- és fiatal kutyákat nagyon jól lehet tanítani az egyre népszerűbbé váló tréningsegédeszköz, a klikker segítségével. Szintén a klikker szakszerű és helyes használatával nagyon jó eredményt lehet elérni a pórázhúzó, pórázrángató kutyák átnevelésénél is. A klikker-tréningnek az ilyen esetekben célirányos, következetes tanulási folyamattá kell válnia. Nem szabad néhány perces gyakorlás, néhány kattintás után a kutyát teljesen átformáló csodát várni! Ám a tapasztalatok szerint a klikkerrel helyesen, türelmesen tréningelve a legvérmesebb, gazdáját maga után vonszoló kutya is átnevelhető.