Hogyan reagáltok a "kutyanevelés specialista" járókelőkre?

Félős (de nem agresszív), szörnyen (vagy inkább sehogy) szocializált "kamasz" kutyám séta közben néha össze-vissza húz (főként, ha megijed valakitől/valamitől), nyilván forgalmas út mellett el nem engedhetem, így - meglepő módon - továbbra is fogom a pórázt, állok egy helyben (vagy ha a kutya "állapota" megengedi, megyek tovább, hívva magam után). A kutyát - megint csak meglepő módon - a póráz újra és újra megállítja. Tegnap - is - belénk kötött egy hatvan körüli "hölgy" a délutáni sétánál. A következő beszélgetés zajlott le (H - hölgy, G - gazdi, azaz én):

H: Jaaaaahj, de csúnyán rángatja azt a szegény KIS (épp tizenkét kilós a szentem) kutyááát!

G: Tessék?

H: Miért rángatja így?

G: Nem rángatom, de sajnos suliba csak jövő héttől tudunk menni, és mivel sok mindentől megijed, menekülőre fogja (itt még mosolyogtam, és igen, ha kérdezik, mindig elmondom a helyzetet)

H: Magának jól esne, ha így rángatnák?

G: (nagy sóhaj) Nem rángatom, csak még kölyök, neveletlen.

H: De miért rángatja???

G: (rájöttem, hogy nem jutok semmire) Nem rángatom.

H: Magára kéne hívni az állatvédőket, hogy így rángatja szegény párát!

G: (valami elpattant) Nincs Önnek esetleg valami ennél JOBB elfoglaltsága? Ugyanis köszönöm, de nem kérek nevelési tanácsot, vagyis igen, de nem Öntől.

H: Nincsen jobb dolgom, ha egyszer így rángatja szegényt!

G: Viszont látásra.

H: Majd jól magára hívom a rendőrséget!!!

G: Kedves egészségére! Szép napot! Viszont látásra!

Ezután még üvöltött valamit, de azt már nem hallottam, igyekeztem messzebb kerülni a kutyával, mert fél a kiabáló emberektől...

Előre félek, mi lesz, ha esetleg fojtó is kerül a kis vasgyúrómra. Ti szoktatok ilyen okos szomszédokkal/járókelőkkel találkozni? Hogyan reagáltok? Egyáltalán mi a megfelelő reakció?