Mihez kezdjünk beagle kutyánkkal?

A lenti soraim kritikusak, de segíteni szeretnék vele, és tisztellek érte, hogy megoldást keresel a problémátokra (nem lefikázásnak szánom egy betűmet sem, és a kérdéseimet nem kikérdezőleg írom, hanem hogy kérlek, te kérdezd meg magadtól a dolgokat, és az ezekre adott válaszaid alapján dönts a kutyád sorsáról)!

Előre leszögezném, hogy egy beagle-el jól belenyúltatok, mert mint már a többiek írták, egy rettentően nehezen kezelhető, makacs, önfejű jószág, szóval nagyon nehéz, de nem lehetetlen dolgotok van.

Szerintem ha ennyire nem megy a nevelése évek óta, akkor szakember segítségét kérjétek ki, ráadásul amiket csináltok, azokkal csak megerősítettétek a kutyát eddigi tevékenységeiben.

Mivel ez egy súlyos, összetett probléma (amit csak és kizárólag személyesen, a ti életetekhez és a kutya jelleméhez igazítva lehet csak megoldani megfelelően), ezért így egy fórumon nem is lehet megoldást nyújtó választ adni, ezt csak személyesen több hét-hónap alatt lehet segítséget nyújtva megoldani, szakember segítségével.

Ha igazán felelősségteljes kutyások vagytok, akkor vagy járjatok vele kutyaiskolába és tanuljátok meg megfelelően(!) lefárasztani fizikailag, szellemileg és ÖSZTÖNILEG is, vagy legalább hívjatok szakembert házhoz, hogy segítséget, iránymutatást adjon nektek. Illetve nektek kell megtanulnotok, hogy mikor hogyan reagáljatok adott szituációkra, hogyan kezeljétek a helyzeteket, és még nagyon sok mindent, amit nem sorolnék fel, elnézést érte.

A beagle-ben nagyon nagy ösztönenergiák vannak (hiszen vadász kutya), amiket gondolom nem tudtok levezetni neki, és ez lehet az egyik megoldókulcsa a dolognak, tehát főként ez hiányozhat nálatok a leírásod alapján. Sajnos egy beagle-nek nem elegek a rendszeres nagy séták. :(

Ha pedig nem annyira vagytok felelősségteljesek, ajándékozzátok el az elrontott kutyátokat, aki így igen hamar utcára/menhelyre fog kerülni, esetleg elaltatják, elcsapják, stb., ha nem kerül olyan gazdához aki érti a dolgát, és ténylegesen helyre tudja hozni a kutyát). Ez a könnyebbik, egyszerűbb út, ez is egy megoldás a problémátokra.

(Személy szerint azért tartom felelőtlennek azt aki elajándékozza a kutyáját, mert egy kutyát az ember "bevállal", akár egy gyereket. A felelősség ugyanakkora mindkét esetben, pedig a két élőlényt egészen másképp kell gondozni, ellátni, és egész másképp kell mindkettővel bánni, mást kell nekik megadni. (És a kutya meg a gyerek összehasonlíthatatlan, ebben szerintem egyetértünk! De ettől függetlenül egy életre vállalunk értük felelősséget. Az emberek a gyerekeiket sem adják oda másnak csak azért, mert elrontották a nevelését és pl. szemtelen, vagy nem adjuk oda másnak, mert sokkal több macera és nehézség, mint amire számítottunk, stb. Ez az én nézőpontom, ezt azért írtam le, hogy megértsd a nézőpontomat.)

Az a kérdés, hogy ti hogy szeretnétek megoldani mindezt, mennyire szeretnétek, hogy maradjon a kutya, van-e veszélyben tőle gyermeketek, stb. (mert ha veszélyes a gyerekeitekre nézve pl. akkor megint más a helyzet és a véleményem is).

Előre jelzem, hogy a beagle egy nagyon nehezen kézben tartható kutya, mert nagyon okos, de ha vele idáig fajultak a dolgok, akkor a másik kutyátok sorsa is ez lesz (max. nem ennyire durván, és élhető problémáitok lesznek), és nem azért, mert eltanulja a másiktól, hanem azért, mert nem tudjátok megfelelően ellátni őket az igényeiknek megfelelően. (És itt most nem a tartási körülményekre, etetésre, itatásra, szeretgetésre, játékra, stb. gondoltam, mert ezek ha jól látom, megvannak nálatok!!!)

Mindezzel nincsen semmi baj, mert előbb-utóbb valamikor meg kell tanulni ezeket a dolgokat is, valamikor mindenkinek el kell kezdenie, a kérdés az, hogy van-e rá elég akaraterő, tenni akarás, mennyit vagytok hajlandóak tenni azért, hogy a család tagja maradhasson a kis négylábú, ez a Ti döntésetek. Viszont valljuk be: a problémáitok megoldásához való tudást nem egy fórumon kell/lehet elsajátítani.

Bárhogy is döntötök a kis beagle-el, én ajánlom nektek, hogy tanuljatok a hibáitokból, és az új kutyust már ennek megfelelően tudatosan neveljétek, gondozzátok, ha kell, szakember segítségével, és ha elsajátítottátok a nektek szükséges tudást, akkor szakemberre sem lesz szükségetek, hogy boldoguljatok. Tudom, hogy ez nagyon sok pénz hosszú távon, de hidd el nekem, megéri belefektetni, hogy a problémákat, baleseteket elkerüljétek. Ha pedig erre nincs lehetőségetek, akkor felmerül a kérdés, hogy vajon biztos szükségetek van-e egy kutyára, akire nincs elég anyagi fedezetetek, hogy megtanuljátok, hogyan éljetek együtt boldogan?

(Szerintem egyébként a kutyával együtt jár, hogy oviba, kutyaiskolába kell járni vele, vagy ha oda nem is mert jól értesz a kutyákhoz, akkor is valamilyen kutyás sportra vinni kell, hogy megfelelően levezessétek minden energiáját, pl frisbee, flyball, agility, őrző-védő, stb.)

Sok sikert és mielőbbi megoldást kívánok Neked/Nektek!