Miért nem tiltják be, hogy panelba ne lehessen kutyát tartani?

A kérdésed egy véget nem érő vita alapja. Van, aki elítéli a lakásban tartást, van, aki ott tartja a kutyáját. Nem a hely számít, hanem a tartás minősége. Az udvari kutya sem rohangál magától körbe-körbe az udvaron.

Lakásban tartott kutyának is meg lehet oldani a megfelelő mozgatást.Minden csak a gazdától függ.

Kérdező, az elméleted alapján ennyi erővel a kertes házban való kutyatartást is be kéne tiltani, mert vannak, akik rosszul bánnak a kerti kutyákkal.

Nem attól függ, hogy ki mennyire jó gazda, vagy milyen élete van a kutyájának, hogy hol lakik. A panelgazdák és a kertes gazdák között is vannak normálisak és olyanok is, akiknek még plüsskutyát sem adnék a kezébe.

miért nem irtják ki a sok degenerált embert akik beleszólnak más dolgába?

veled kezdeném kérdező.

Szívem szerint én is betiltanám...

Elhiszem, hogy jó dolga van itt némely kutyának, de annak kertesben is jó lenne a megfelelő gazda mellett.

Amiért tiltanám:

- az ide író rendes kutyások a kis rész, és a gyakorlat azt mutatja, hogy a legtöbb kutyás leviszi pisi/kaki és viszi fel.

- a felettünk lakó yorki egész nap sír...nagyon szívfájdító hallgatni.

- tele van MINDEN ürülékkel, ami undorító, plussz egy gyerekkel elég nehéz kerülgetni, veszélyes.

- a számomra legnyomósabb indok, de az állatok szempontjából leglényegtelenebb: én személy szerint rettegek a kutyáktól, így állandó félelemben kell közlekednem...ha lesz egy gyerekem őt is félteném a lépcsőházban közlekedni. Konkrétan ki kell mindig játszanom, hogy ne fussak össze az elsőn a kutyával, mert ő ugatós, elég vadnak tűnik. A másik kettő barátságos, de ez túl nagy lutri...bármikor beköltözhet egy roti pl. És hiába a legcukibb én onnantól fogva nem tudok se dolgozni járni se kimenni a lakásból...úgyhogy betiltatnám, mert ebben az esetben pl. költöznöm kellene miattuk. Én nem akarok kutyák közt élni és jogom sincs eldönteni...mert ilyen szabály sincs, hogy meg kell kérdezni a lakókat pl.

Sajnálom, ha valakit megbántottam, de számomra a kutyák kerülgetése és az útvonalaim módosítása napi szintű probléma.

23N

Persze, mert Te jóban vagy Velük! :)

Én is szeretnék újra bízni de nem megy... :(

Előző voltam

Pedig le kéne küzdened a félelmed, nem élhetsz úgy nap, mint nap, hogy mikor harap meg egy kutya.

Mi történt konkrétan, hogy ennyire félsz tőlük?

Nem a konkrét harapástól, hanem magától az ugatástól, meg, hogy elmegyek mellettük és "rámfordul". Olyankor be tudok pánikolni és mondjuk felsikítok, nem pedig határozottan rászólok, hogy ilyenek...és az "áldozat" magatartásra a kutyák még jobban bevadulnak.

Konkrétan több majdnem harapós esetem volt, harapós nem. Lhete, hogy belém is nevelték kicsit, mert a családban többen is tartanak a kutyáktól...

Látom, hogy más emberek elmennek lazán mellettük, néha még barátkoznak is a kutyákkal...én meg kerülök. Fűbe, sárba, mindegy csak ne kelljen elmennem mellettük és megkockáztatni, hogy "összezörrenünk". Nem tudok bízni bennük...

Olyan is sok volt, hogy gyanútlanul mentem az utcán és egy kutya (spániel pl.) fut felém, ugat agresszívan, én reszketek, és várom, hogy mi lesz, a gazdája meg a helyett, hogy erélyesen rászól, visszahívja, vagy odajön és megfogja, csak negédesen hívogatta "Picúúr gyere idee..." a kutya persze rá sem hederít...akkor már szóltam, hogy legyen szíves megfogni, mert félek tőle...úgy a 3. kicsit erélyesebb kérésre meg is fogta. És ez alatt a kutya támadó magatartásától úgy bestresszeltem.

Azt is érzem, hogy a gazdákban sem bízom annyira. Nem vagyok biztos benne, hogy megfelelően kezelik vagy megelőzik a kutyák reakcióit.

Anyukámék kutyájában bíztam (puli), és igaz, hogy az én hibámból (simogatni kezdtem, mikor feszülten figyelte a macskát, akinek udvarol), de Ő is rámfordult...azóta megsimogatni sem merem, pedig nagyon szoros volt a kapcsolatunk, csak sajnos eléggé el van kényeztetve és öntörvényű kissé.

Amikor hosszabb időt vagyok kénytelen tölteni kutya közelében mindig várom a pillanatot, hogy mikor vadul be, mikor ugrik valamire...

A félelmem is tovább rontja a helyzetet, mert ugye a kutya megérzi...és már attól stresszelek, hogy ne lássa a félelmem.

Bocsi, de nagyon jól esett leírni.

Ezt a dolgot csak úgy sikerülhet leküzdened, ha elhatározod magad, hogy szeretnél ezen változtatni. Érdemes lenne, mert nagyon rossz lehet így neked. Engem harapott már meg kutya, még gyerek voltam, évekig féltem utána (nem is ismertem igazából akkor a kutyák testbeszédét, reakcióit, tehát féltem minden kutyától), 1-2 évig tartott ez az állapot. Aztán nem is emlékszem, hogy hogyan-kinél, de megsimogattam egy kutyát és rendbejöttem.

Nálad szerintem az elsődleges cél az lenne, hogy egyáltalán el tudj mellettük menni anélkül, hogy görcsbe rándulna a gyomrod, nem kell puszipajtásnak lenni a kutyákkal. Nincs ismerősöd, akinek jól szocializált, az emberek iránt kevésbé érdeklődő kutyája van? Vagy akár kutyaiskola keretein belül terápiás kutya is tökéletesen megfelelne. Igazad van egyébként, a kutyák megérzik, ha valaki fél tőlük, de ez 99%-ban kevés a támadásokhoz. A másik, ha egy kutya csóvál neked, feléd megy stb, szintén minimális az esélye, hogy harapás legyen belőle, persze vannak hamis kutyák is sajnos.

Igen, valóban nevelés kérdése is a dolog, hogy kibe-mit neveltek bele.

Tényleg meg kéne próbálnod leküzdeni ezt a dolgot, én a vér látványától voltam régen iszonyatosan rosszul, volt egy esetünk, amikor 11-12 éves lehettem, egy sulis csoportban az egyik diák elejtett egy 2 dl-es coca colas üveget, darabjai törött és a tanáruknak iszonyatosan megvágta a lábát a felpattanó szilánk, mentőt is kellett hozzá hívni. Apukám szorította el a nő lábát az övével, nekem kellett árnyékolni, mert sütött a nap. Azóta rosszul voltam a vér látványától. 19 évesen elmentem vért adni egyedül, azóta semmi bajom, évente 1-2 alkalommal járok véradásra. Ez csak így megy, tényleg próbálj meg erőt venni magadon és határozd el magad, hogy leküzdöd!