Elhanyagoltam a kutyámat, nagyon haragudhat rám ezért?

A kutya nem haragszik rád, hanem veszettül örül, ha végre megérkezel. Ezért szeretjük és csodáljuk őket :)

De ettől függetlenül ne hanyagold el. Inkább vigyétek haza a panelbe, napi három sétával sokkal több mozgásigényt ki lehet elégíteni, mint amennyit így távolról tudsz neki biztosítani, ráadásul ő is jobban érezné magát családban, mint egész nap kikötve egy idegbeteg kutya és elfoglalt dolgozó emberek mellett.

Nem kötözködés, de ha ki van kötve akkor miért ne lehetne a panelban 4 fal között rendszeres sétáltatással? Ha a nagy mozgásigénye miatt nem vinnéd a panelba, akkor nem is kötnéd ki, mivel ott sem tudja kielégíteni az akár 5-8 méteresen láncon tartva sem.

Nekem a láncon tartás miatt sokkal nagyobb lelkiismeretfurdalásom lenne, de ez nyílván én vagyok. Nem ítélkezek, csak véleményt mondok.

Szóval, ha az őszinte vagy magaddal, akkor azért nem viszed a panelba, mert ott rendszeresen kéne foglalkozni vele és nem csak akkor amikor épp kedved tartja, ugye? Lehet lehurrogni, de ez a szőrnyű igazság, legalább magadnak ne hazudj...

Azért ez nem igaz!

Nekem is staffordom van és képzeld, a kutya 1 éves korában sajnos 35 nm2-es garzonba kellett költöznünk.

Ott élt velünk 1,5 évig, most sikerült kertes házat bérelni.

Napi 3 sétával, sok futással, játékkal és hétvégi nagy kirándulásokkal az erdőben mintaszerűen viselkedett a lakásban, a szomszédok meglepődtek, mikor először találkoztak vele a lépcsőházban, addig azt sem tudták, hogy kutyát tartunk olyan csendbe volt mindig.

Igazából most sajnálom kicsit, mert az tény, hogy akkor pisil amikor akar, ellenben a házba már nem jöhet be, így hiába viszem most is sétálni és játszom vele minden nap, sokkal kevesebbet foglalkozunk vele, mint amikor napi 24 órában a közelünkben volt.

Sok játszópajtása volt a környéken, míg a bérházban éltünk és 2 igen jó barátja egy amerikai staffordshire és egy bullterrier volt, az első szintén garzonban élt, a második 2 szobás lakásban.

Egyik sem volt depressziós, mivel foglalkoztak velük a gazdáik.

Tehát ez nem kifogás, hogy nagy a mozgásigénye, ezért nem viszed haza a családodhoz (a falkába) és magányosan, kikötve tartod szegényt.

16-os staffordos vagyok.

Pont ezt gondolom én is, jól leírta az utánam lévő Akumi, hogy sokkal érdekesebb, izgalmasabb volt az élete a kutyánknak, míg a garzonban laktunk.

Napi 3 aktív séta és hetente többször játék, úszás a többi kutyával.

Itt most vadászni kell a kutyákra, de így is mióta itt lakunk 1 hónapja, összesen talán 4-szer találtunk olyan kutyát akivel tudott játszani.

Nekünk berni pásztorunk van és szintén egy tömblakásban élünk. Nagy darab kutya, óriási mozgásigénnyel, mégis olyan csodásan viselkedik a lakásban, mint valami kiscica. Semmiben nem tesz kárt, csak akkor ugat, ha foci megy a tv-ben. (nem szereti :D) Napi többszöri séta, játszás és kutyusok társasága nagyon jó neki is. Tökéletesen boldog életet él.

Megjegyzem, nem kölyök kutya ként került hozzánk, már bőven volt másfél éves, mikor idejött.

Szóval az ne legyen kifogás, hogy nem oda való kutya. Minden kutya a családjába való, nem egy műhelybe egyedül.