A kutyám fél a gyerekektől. Hogyan segíthetek neki?

Nálunk is hasonló volt a helyzet a kutyám fiatalabb korában. Érzékenyebb típus, valószínűleg megrémítette őt az, hogy nem tudta kiszámítani a gyerekek viselkedését, hogy hangosak, hogy elég gyakran igen "erőszakosak". Itt felénk az anyukák inkább átrángatják a gyereküket az út túloldalára, így a terápiás kezelés kicsit bonyolult volt, és az sem segített, ha mondtam, hogy a kutya fél, szóval csak finoman közeledjenek felé a gyerekek. A szülők érthető módon nem bíznak egy félős ebben, hisz csak én tudom, hogy támadni semmilyen körülményben sem fog. Nagy testű, már ez is riasztó sokaknak.

Nálunk az jelentett nagy áttörést, mikor tavaly nyáron, az akkor 10 hónapos kutyámmal külföldre mentünk nyaralni a rokonaimhoz pár napra. Rengeteg kisgyerekes turista volt, akik valahogy nem féltették a gyerekeiket annyira a kutyámtól, mint a magyar szülők. Naponta úgy ezerszer magyaráztam el az én amúgy sem fényes angol tudásommal a szülőknek, hogy a kisgyerek először nyújtsa ki a kezét, hogy a kutyám megszagolhassa, utána lassan, alulról a szügyét és nyakát simogassa, később az oldalát és hátát. Ha a kutyám kicsit húzódozott, akkor kértem, hogy adjanak neki egy falat kaját (én adtam a kezükbe persze jutalomfalatot). Nem volt olyan szöveg, amivel le tudtam volna rázni magunkról a családokat, így úgy egy hét alatt egészen szépen elkezdett kinyílni az ebem a kisgyerekek felé. Ma már az, hogy egy gyerek megsimogatja a hátát vagy akár a fejét, nem jelent különösebben nagy dolgot neki, sokszor menne oda gyerekekhez ismerkedni, szaglászni őket, amire mindig rádicsérek. Ha azonban egy kölyök nagyon rámenős, nem figyel rám oda és bizonytalan helyzetbe hozza így a kutyám, ő beáll mögém és megvárja míg én elintézem a dolgot. Általában szólok a szülőknek, hogy sajnos most nincs állatsimogatás. Már előfordult, hogy megértőek voltak. :)