A kutyámat egyszerűen nem tudom kivinni a házból. Tippek? (bővebben lent)

Leírtam részletesen, hogy az állításomat mire alapozom, azt sajnálom, hogy nem fogtad fel. Csak egy példa: az eredményes rendőrkutyák egytől egyik mind a gazdájukkal élnek együtt a lakásban. Csak így alakulhat ki az a szintű kötődés és kommunikáció, amivel bármilyen helyzetben biztonságosan együtt tud dolgozni a páros. Egyszer a legkiválóbb magyar kutyás rendőr azt mondta, hogy a kutyája, Kántor olvasni tudott az arcáról. Szerinted hol élt a kutya? Megsúgom, a házban, így a napi 24 órában együtt volt a gazdájával. Máshogy nem is lett volna ez lehetséges.

Számtalan kutyást ismerek. Nyugodtan mondom így, hogy azok a kutyák, akik a gazdájukkal élnek a házban, így a napi pár óra helyett akár 12-17 órát együtt töltenek a gazdájukkal, sokkal nyugodtabbak, szocializáltabbak és engedelmesebbek a gazdi felé. 2-3 óra foglalkozás semmi egy ilyen állatnak. Persze, te úgy gondolod, hogy a kutyád maradéktalanul nyugodt és kiegyensúlyozott, de megnézném én őt összehasonlítva egy hasonló vérmérsékletű ebbel, aki -normális ember mellett, normális körülmények között- a gazdájával tölti a nap legnagyobb részét. Kétlem, hogy neked lenne igazad.

Mit nevezünk eredményes rendőrkutyának ? Mert az én értelmezésemben annyit tesz hogy végrehajtja amire kiképezték.

Én ismertem személyesen egy ún civiles és egy drogkereső kutyás rendőrt, mindkettőjüknek otthon a kennelben voltak a kutyáik tartva és érdekes módon mégis eredményesek voltak a munkáikban, semmivel sem voltak jobbak vagy rosszabbak mint azok a kutyák akik a gazdáikkal laktak.

A Kántoros példa amit leírtál kétségtelenül igaz, és én nem is azt firtatom hogy rossz dolog-e ha egy kutya a lakásban lakik a családdal, inkább az a bajom az egésszel hogy kezditek túlzásba vinni a dolgot.

Egyébként meg nem verseny hogy kinek a kiegyensúlyozottabb a kutyája, tudom kontrollálni , nem rombolnak itthon és foglalkozok is velük innentől kezdve engem nem érdekel hogy más kutyája mennyivel nyugodtabb mint az enyémek.

Úgy látom vitatkozni akarsz, hát legyen.

Eleve nem értem mi alapján ítélsz el, mondasz rólam és a kutyáimról vélemény hiszen nem is ismersz minket, nem találkoztunk soha sőt még lehet hogy itt a fórumon belül sem beszéltünk még eddig. A kutyáim boldogok, ez meglátszik a munkájukon, az itthoni viselkedésükön, de persze ezt te látatlanul megint csak jobban meg tudod ítélni mint én.

Szerintem ne engem akarj megváltoztatni aki normálisan tartja a kutyáit (ja mondjuk állatkínzó leszek lassan mert nem lakásban vannak a kutyáim, jelents fel kérlek..) hanem világosíts fel olyan embereket akik kikötik a kutyáikat egy láncra egész életükre, (vagy ha már lakásban tartásról beszélünk) lakásban tartott kutyájukat inkább megtanítják pelenkára csinálni mint hogy levigyék őket sétálni.Ja persze ilyesmivel már nem foglalkozol mi ? Könnyebb itt neten ismeretlenekkel szájkaratézni tudom...

Mint már írtam én személyes tapasztalatatimból vontam le a következtetést, és inkább hiszek a saját szememnek mint egy ismeretlen embernek aki azt ír neten amit akar.

Nem vitatkozok, általános érvényű dolgokat mondtam és a témát lezártnak tekintem. Igaz, nem tudom milyenek a kutyáid, csupán az általános tapasztalatot mondtam el a gazdákról, a kutyákról egyaránt. Te tudod, mennyire esel bele az általam leírt kritikába. De ha sétáltatod egyáltalán a kutyáid, máris a jobbak közé tartozol.

És hidd el, próbálok változtatni egyéb felfogásokon, állattartási körülményeken is, pont mint ezen a teórián, hogy a kutyának a kertben a helye. Falun lakok, kicsit kitűnik, hogy a 40 kg-os kutyám szoba kutya és kezd irritálni, hogy ezért én vagyok az állatkínzó. Itt, ahol élek inkább az a divat, hogy valóban láncon tartják az ebeket, van ahol ténylegesen csak egy vas hordó az egyetlen menedéke egy telepőrző kutyának. Már több bejelentést tettem a jegyzőnek, de persze semmi változás nincs.

Nem itt kellene vitatkozni. Álláspontom, hogy kertben, lakásban, kertben és lakásban is lehet szuper, illetve kegyetlen módon is állatot tartani...

A kérdésre válaszolva.

Mióta áll fent ez az állapot, mióta tűritek ezt a fajta tiszteletlenséget a kutya részéről???

Én őszintén megmondom, az első alkalomnál rávenném, hogy azonnal tűnjön kifele és maradjon is ott.

Nem kell ehhez póráz, jutifali, összeesküvés elmélet, stb :D

Közlöd vele, hogy "kifele", "menj ki", akármi, kifele mutatsz az ajtón...ha nem indul, akkor a kutya felé indulsz nagyon kihúzott testtel, minél nagyobbnak látszódj! Egyszerűen határozottan, de nem kapkodva és nem kiabálva mész a kutya felé és megállsz előtte...ha nem indul el, akkor lábbal a fenekénél el kezded kifele noszogatni, kézzel is besegíthetsz úgy, hogy megfogod a grabancát és kihajítod...nehogy már a farok csóválja...

Ha a kutyám nem engedelmeskedik a "kifele", "Menj ki" KÉRÉSNEK, akkor erélyes hangon PARANCSOLOM...ha ekkor sem mozdul, akkor a szemébe nézek szúrós tekintettel: ez általában elég. Ha nem, akkor rá is morgok...ez mindig elég. Ha nem lenne elég, akkor így járnék el: kihúzom magam, elindulok felé szó nélkül és kitolom lábbal és/vagy kihajítom kézzel.

Ha pedig ellenem fordulna...ne adja az ég