Sétáltatással kapcsolatban adnátok tanácsot?

Először is köszönöm a sok igényes hozzászólást! ha még valakinek van valami ötlete, jöhet nyugodtan, tényleg kíváncsi lennék arra is, hogy hol és mit ronthattam el vele, legközelebb mit kellene másképp csinálni.

Amikor elkezd húzni (jobban) mindig rántok a pórázon és használok vezényszót, aztán csak kicsit húz...de ezt nagyon sűrűn kell csinálni, főleg amíg ki nem érünk a városból. Kint nem nagyon szokott találkozni mással, de az biztos, hogy nagyon várja hogy odaérjünk, ott elengedem, rohangálhat kedvére.

Köszi a válaszokat!

Nekem most a határvonal az, hogy ha láb mellett jön, nem előzhet meg. Akkor rántok a pórázon, ha megindulna és elém akarna menni. Így végülis nem cibáljuk egymást, csak feszes pórázon kell tartani és korrigálni, ha eszébe jut valami. hazafelé úton gyönyörűen jön láb mellett, laza pórázon, így gondolom, érti Ő, hogy mit várnék el. Sőt, ha odafelé kocogunk, akkor is jön szépen laza pórázon,rám figyelve, de sajnos pont miatta már ezt sem lehet.

A bökésről: ha megállunk, áll ő, de meredten figyeli az utat, ha megbököm, semmi..ha erősebben, max annyit érek el, hogy kibillen, de fel se néz. Ezt nem tartom normálisnak, hogy ilyenkor nem tudom felhívni a figyelmét, gyakorlatilag semmivel. Ha póráz rajta van, mintha süket és vak lenne.

Klikkerre, jutalomfalatra nem volt szükség nevelés során, más körülmények között mindent megcsinál, mert a kedvemben akar járni. És úgy neveltem, hogy mindig kap megerősítést szóban, amikor elvégezte amit kértem tőle. Úgy tűnik, ez bőven elég is neki.

És nem tartom cikinek a fordulgatást, vagy hogy 5-10 perceket állok az utca közepén. Úgy érzem, tényleg elég következetesen használtam a különböző módszereket, mindegyiket legalább két-három hónapig, minden egyes sétáltatásnál, eredménytelenül. Vagyis annyi eredménnyel, amit leírtam.

Értem amit mondasz, és hidd el, nem ez volt az elvárásom, ez a mostani állapot mintegy kompromisszum. Mint már írtam, Őt már sajnos nem nagyon lehet sétáltatni, így nem feltétlenül neki keresnék megoldást, inkább kíváncsi vagyok, hogy mit rontottam el, mit ne kövessek el legközelebb. Nem kifogásokat keresek, hanem pont ezért írom le, hogy mit hogyan és miért csináltam vele így és szívesen fogadom a kritikákat. Én abban a helyzetben ezeket láttam jónak, de lehet külső szemlélő rávilágít, hogy itt "b@asztad el kisszivem"...

És igen, amúgy azt érzem, hogy odafelé olyan, mintha ő lenne a főnök, vagy mintha nagyon nagyon felpörgött állapotban lenne. Mert egyébként ha pl. más kutyával találkozunk, rám bízza a helyzet kezelését, nem viselkedik dominánsan. Más helyzetben, meg abszolút nem jellemző rá a dominancia, se otthon, se elengedve. Amikor elengedem, pl. ha útelágazás van, megáll, rám néz és nem megy tovább, amíg nem mutatom meg, merre. Vagy engedélyt kér, hogy stégre lemehessen, ha kutyát/embert lát, megáll, rám néz, vagy vissza is jön magától. Ezért is nem értem, miért nem tudom városon belül megtanítani a laza pórázat. És az, hogy engedem húzni, már csak utóbbi időszak "kompromisszuma". Tényleg nagyon nagyon sokáig próbálgattuk a különböző módszereket. Mármint egyszerre mindig egyet és azt minden nap, hónapokig, de semmi változás nem volt.

Amúgy más kutyával nincs ilyen gondom, ezért is bosszant ennyire. Nem egy ismerősnek tanítottam már meg kutyáját sétálni, vagy otthon viselkedni, sikerrel. Úgy érzem, elég jól értek hozzájuk, könnyen rájövök, hol lehet a probléma és általában tudom is kezelni.

Viszont Őt más se tudja jobban sétáltatni. Van egy két "nagy kutyás" ismerősöm, de feladták. (klikkerrel is próbálkozott az egyik, de baromira hidegen hagyta a kutyát)

Bocsi, hogy hosszú lett és tényleg nem magyarázkodásnak szánom, ha valamit elrontottam, vállalom. Igazából már tényleg nem az ő átnevelése lenne a célom, hanem a probléma feltárása, hogy tanulhassak belőle.