Mi a véleményetek arról, ha egy tenyésztőt nem érdekel, hogy dysplasia-s kutyák születnek nála, csak szépek legyenek?

Nagyon sajnálom, hogy így jártatok. Mi is hasonlóan, ezért átérzem a helyzetet. Nálunk két és fél éves volt a kutyánk ( molosszus), amikor nehezen kezdett felkelni, hirtelen elkezdett sántítíni. Előzőleg kétszer akartuk szűretni, de az orvos azt mondta, nem lát rajta semmit, ezért majd bőven ráér két éves kora után a szűrés. Amikor sántítani kezdett, sürgősen elvittük. A diagnózis döbbenetes volt: mindkét oldal súlyos dp., a bal oldali már subluxált, tehát a legrosszabb fokozat. Fél év alatt ez után lenyomorodott szerencsétlen kutya, fájdalom csillapítón éldegélt, a végén már a dolgát is maga alá kezdte végezni, az volt az a pont, amikor el kellett engednünk. Itt nyugszik a kertben. Nagyszerű kutya volt, azt hiszem, az életben ilyen kutyánk nem lesz másik. Mármint természetre. Vele együtt volt egy másik kutyusunk, aki 9 hónaposan ment el. Nála születési rendellenesség volt a csípőficam (nem dp, legalábbis az orvos így mondta). Azonnali altatást javasolt. Nem voltunk rá képesek, de amikor már a kutya nem tudott lábra állni, őt is el kellett engednünk. Az az év nagyon fájdalmas volt nekünk. Ezért is dühít, ha egy tenyésztő így áll ehhez a betegséghez. Egyébként igazad van, hogy kötelezővé kellene tenni, amire csak lehet, a szűrő vizsgálatokat. Márcsak azért is, mert ezt más országokban is tudják kivitelezni(pl. németek). Plusz azért, mert így kevesebb "szaporító" gyárthatna felelőtlenül kiskutyákat egy olyan országban, ahol tömve vannak a menhelyek szerencsétlen kutyákkal.