Akiknek volt ilyen gondjuk: nálatok mennyi idő alatt javult a szeparációs szorongás?

Szia! Engem is érdekelne, hogy most hol tartotok ezzel a dologgal.

Mi is ezzel szenvedünk. 2 hónapja van nálunk a kutya (örökbe fogadtuk) és már az első nap elkezdte az ugatást, amint magára maradt. (Pedig akkor még akkora ívben került minket ki a lakásban amennyire csak tehette, annyira tartott tőlünk - valószínűleg bántalmazták).

A falkavezéres dologgal jöttek nekünk is a szakértők (mindenki csak ezt az elméletet képes ismételgetni), de nem értik meg, hogy ilyenről nálunk szó sincs. Tisztán látható, hogy nem tartja magát előrébb nálunk. Akkor eszik,a mikor mondjuk, a másik szobában alszik, tőlünk távol, jön ha hívjuk, előtte lépünk be mindenhova, nem kap a mi ételünkből enni stb...)

Aztán jöttek nekünk azzal, hogy nem fárasztjuk le eléggé a kutyát. Már ott tartottunk, hogy napi 4 órát sétáltunk vele, a köztes időben feladatokkal dolgoztattuk, és az sem segített. Ugyanúgy ugatott, tombolt és nekiesett a bejárati ajtónak.

Aztán azt találták ki, hogy túl sokat fárasztjuk a kutyát vegyünk vissza, mert addigra már magatartásbeli változás is kezdett mutatkozni nála (állandóan pörgött, nem tudott lenyugodni).

Próbáljuk az 5 perces szabályt is, de nem segít. Néha úgy tűnik egyre rosszabb lesz. :(

Jelenleg a boxba szoktatáson dolgozunk, hogy legalább magában ne tehessen kárt, amíg távol vagyunk.

Mondták, hogy hagyjunk neki elől játékokat... de ez sem működik, mert játszani is nekünk kell megtanítanunk. Láthatóan soha nem foglalkoztak a kutyával, sokszor nem érti mit akarunk (Kutyákkal szépen játszik, de a kutya-ember játékokat láthatóan nem érti). Most már néha hajlandó kötélhúzósat játszani vagy az eldobott bot után szaladni, de hamar érdektelenné válik, hiába dicsérjük ilyenkor agyba főbe. Az hogy magában eljátsszon, még nem megy neki.

Próbáltuk finom falatokkal is lefoglalni amíg távol vagyunk, és hiába haspók, az sem érdekli.

Ha sikerült nálatok valahogy megoldani, akkor adj tanácsot kérlek. Köszönöm előre is!