Mekkora (adatok) és milyen egy 5 hónapos border collie?

Ahogy idősödik ez a kis dög, úgy egyre nagyobb a szája és az önbizalma is. Már séta közben az utcán is egyre bátrabban, egyre hangosabban ugat vissza a kerítések mögött ráugató kutyákra. Ebből és a növekedésével együtt járó erősödésből következik persze az, hogy egyre erősebben tud húzni. Éppen ezért és, mert egy kedves külföldi kutyakiképző ajánlotta, átálltunk a nyakörvről a hám alkalmazására. Nem is emlékszem pontosan, de az első vagy második hámmal történő sétáltatás alkalmával, ami egy 2,5 órásra sikeredett séta lett, hatalmas előrelépést tettünk a "húzás probléma" ügyben. A módszer a következő: Végy egy pörgős, kamaszodó kutyát, rakj rá egy csinos, jó erős, de kényelmes hámot és indulj el vele a szokásos sétára. Amint a kutya kicsit is húzni kezd, a pórázzal húzd vissza szépen úgy, hogy közben te is hátralépsz párat és lehetőleg közben ne ordíts vele, hanem inkább szépen szólj hozzá és álljatok meg. Amikor a kutya megnyugszik és nem húz tovább, indulj el vele újra. Aztán folytasd a folyamatot ameddig csak bírod.

Hát mi is ezt tettük, de hozzá kell tennem, hogy ezalatt a séta alatt nagyjából minden második-harmadik lépésnél meg kellett állni és visszahúzni a kutyát. Még csoda, hogy nem hátrafelé haladtunk séta közben, mert olyan sokat kellett hátrafelé közlekednünk. Valószínűleg ezért is nyúlt 2,5 órásra a rövidebbnek tervezett séta. :-) Na a lényeg az egészben, hogy hazafelé már egészen ügyesen jött laza pórázon és most már, ha nem találkozunk kutyákkal az utcán, akkor egészen elégedettek vagyunk vele séta közben. Ha el is kezd húzni, könnyen, illetve könnyebben vissza tudjuk hozni a "nem húz a kutya, hanem szép laza pórázon közlekedik" állapotba.

Legalább a pórázas sétálás megy, viszont az utóbbi hetekben sajnos gyakorlatilag semmit nem haladtam a tanítgatásával, mert egyszerűen nem tudom mostanában lekötni a figyelmét. Nem tudom motiválni. Megint ilyen korszakát éli a drága. Ha kimegyek vele a kertbe, hogy gyakoroljuk az eddig elsajátítottakat vagy tanuljunk valami újat, kb. az első jutalomfalat megevése után odaszalad az egyik játékához vagy előresprintel a kerítéshez, mert hall vagy lát valamit. Hiába lebegtetem az orra előtt a finomabbnál finomabb illatos jutalomfalatokat, hiába böködöm az oldalát, hogy figyeljen rám, sokszor olyan, mintha hipnotizálva lenne, ül velem szemben, de közben az utca felé figyel. Aztán, ha valami mozgás van az utcafronton, akkor start és már a kerítésnél is van. Próbálkoztam már jutalomfalat helyett játékkal jutalmazni vagy játszás közben tanítani, de olyankor meg teljesen átáll játék üzemmódra és úgyszintén képtelen rám figyelni. Csak a játék lebeg a szeme előtt...bár az utcai történések ilyenkor is sprintelésre késztetik.

Fél éves "félszülinapja" alkalmából kb. két órája ehhez a különleges alkalomhoz méltó jutalomfalattal felszerelkezve mentem ki hozzá az udvarra egy kis gyakorlásra. Az első percekben azt gondoltam: "Igen! Végre rátaláltam az alulmotiváltság és dekoncentráció ellenszerére!" Ami nem más, mint az illatos sült tarja. Kb. 5 percig olyan ügyes volt, a szlalomot és nyolcast a lábaim között eddig sosem tapasztalt gyorsasággal és pontossággal hajtotta végre. Gyorsan szóltam Gergőnek, hozza a kamerát, ezt meg kell örökíteni. Na ja! Kamera megérkezik, kutya füleit hegyezve, szőrét felborzolva és morogva fénysebességgel sprintel előre. Aztán a kert végébe. Aztán újra előre... és így tovább... eléállni sem mertem, olyan sebességgel rohant megőrülve fel-alá az udvaron. És innentől kezdve, sutty... mintha soha nem is létezett volna az a pár pillanat, amíg olyan ügyes és koncentrált volt, nagyon szomorú lettem. :-(

Igen...Cooper ma fél éves...és hát azért még vannak rossz szokásai. Nagyon remélem azért, hogy ezt szépen lassan kinövi, mert most így estére nagyon elszomorodtam.

No de szomorkodást félretéve: Ma munka után és az ominózus gyakorlás előtt azért elvittük Coopert egy kis mókára, agilityztünk vele egyet itt az utca végében és ott azért volt egy kis sikerélményünk vele. Persze még mindig csak játékosan. Ééééés! Az első rossz próbálkozás után az összes alkalommal belelépett a palló és a palánk zónáiba. Csak egyszer kellett neki megmutatni, hogyan is kell azt helyesen csinálni és jól megdicsérni, utána tökéletesen ment végig ezen a két akadályon.

Végezetül néhány kép az agility mókáról és a fél éves Cooper-ről: [link]