Bunkóság elutasítani a kisgyerek közeledését a kutyámhoz?

Én azt szoktam mondani, hogy ne simogassa, mert most lett le kullancsírtózva. Már nem simogatják olyan szívesen. Nekem akkor lett elegem, amikor a téren sétáltam a kutyámmal és a barátommal, leültünk egy padra enni, erre odajön egy nő a gyerekével, hogy jajj, de aranyos, de szép a szőre, de jó e, de jó az stb stb, az nem zavarta, hogy ettünk. Közben folyton dumált, kérdezősködött, de a választ meg sem várta. Elkezdte agyba főbe simogatni a kutyát, és locsogott, mindezt kérdezés nélkül, mondta a gyerekének is, hogy jajj, simogasd meg te is a kutyát. De olyan kérdés, hogy zavarkodhatok e, megsimogathatom e kutyát el nem hangzott.

Ez után az eset után amint valaki kérdés nélkül nyúlna a kutyám felé, azt mondom, hogy le van irtózva. Aztán vagy meg sértődik, vagy nem, különösebben nem érdekel, úgysem találkozunk többet.

Nekem havanese kutyám van és most fél éves. Ugyanez a helyzet velünk is és mikor kisebb volt, akkor mindenkitől jött a "vicces" kérdés: ez igazi vagy plüss? Hát még az elején mosolyogtam rajta, de mikor egy nap már századjára hallottam, valahogy nem volt olyan humoros.:P Ja a gyerekek (és egyébként a felnőtt emberek többsége is) visítozva rohan a kutyához kinyújtott kézzel, amitől még kisebb korában eléggé megijedt. De hiába magyaráztam, hogy ne ilyen hangosan, ne taperolja, sőt állandóan fel is kapták, amitől hülyét kaptam. Hiába mondtam, hogy tegye le, úgy csináltak, mint aki meg sem hallja.:(

De a csúcspont az volt valamelyik nap, amikor láthatóan tanítottam a kutyát és pont a "marad" és "ide" parancsokat tanulgatta, amikor megjelent egy pasi és elkezdett fütyülni meg kiabálni a kutyának.:S Hát akkor nem sikerült teljesítenie a kutyának.:)

De kutyások között is vannak ám hihetetlen esetek! Egy nő állandóan nevelni akarja a kutyámat, holott az övé egy igazi kisördög. Meg akarja magyarázni, hogy milyen szuper az mikor gyepálja a kutyát, mert valamit nem úgy csinál, ahogy ő akarja. Az enyém meg békésen "füvezett", erre visítva odaszalad, szétfeszíti a kutya száját és kiszedi belőle a füvet.:S

Szóval még az sem tudja, hogy mit szabad és mit nem, akinek szintén kutyája van.:(

Te csak ne sírjál! Még ha csak simogatni akarnák,de megmagyarázzák nekem, hogy a kutyám nem Husky,mert a Huskynak kék a szeme!ÉS ezt képesek fél órán át bizonygatni. Meg hogy nem Husky,mert nekik Malamutjuk volt és úgy nézett ki,mint az Én kutyám,tehát nekem is Malamutom van! A legjobb mikor odajönnek és megkérdezik, hogy Ugye ez egy Kaukázusi juhász kutya!?...és mind ezt egy 10 hónapos Husky szukára mondják. Hát helyből fejen tudnám rúgni őket.

23N

Nekem kistestű kutyám van, pekingi palotakutya. Én személyszerint szeretem, ha "érdeklődnek" a kutya iránt. Szerintem a mai világban az már nagy szó, ha egy kisgyereket oda engednek egy kutyához. Némelyik szülő szinte vitrinben tartja a gyereket. Ők maguk nevelik a gyerekbe, hogy félni kell a kutyától. Amelyik gyerek már visítva rohan ha meglát egy kistestű kutyát, szerintem ott már baj van...

Velem is előfordul napi szinten, hogy megállítanak, vagy simogatják a kutyám. De ő szemmelláthatóan élvezi ezeket, ezért engem sem zavar. Az óvodánál, általános iskolánál rendszerint elcsábul. Gondolhatjátok mi van amikor meglátják. Minimum 10 gyerek megrohamozza, nem is látom a kutyámat a gyerekektől. De csóvál, örül neki, imádja a gyerekeket. Általában úgy szokott lenni, hogy egy gyerek megkérdezni meglehet-e simogatni, a többi látja, hogy nem bánt és mint a héják az áldozatra :D

De olyan is volt már, hogy siettem a városban, de megállított egy idősebb nő (nem ismert fel, pedig tanárom volt :), hogy mióta várnak egy kiskutyára, akit megtud simogatni a kisgyerek (olyan 2év körüli), mondtam persze nyugodtan meglehet. Szeretem amikor nem szigetelik el a gyerekeket, akármennyire sietek olyankor mindig megállok. Néha nálam is van, hogy kérdezés nélkül rárontanak (inkább az idősebb lányok, gyerekek megkérdezik), de hát most mondjam azt, hogy bocsi harap mikor a kutyám szinte a nyakukba veti magát?

Persze ha gáz külsejű ember próbálkozna be nála akkor én sem hagynám a simit, de egyébként nincs ellenemre, annyira nem zavaró és legalább a fajta jóhírét is próbálom jobbá tenni, mert a pincsiknek is van ám hírük..

2 értelmes választ olvastam, a többieket nem értem.

Szerintem nem kell ebből ekkora tragédiát csinálni.

Felnőtt emberrel más a helyzet, de kisgyereket soha az életben nem küldtem el így, és nem is fogok.

(Akkor sem, ha a szomszéd neveletlen gyereke, és a szomszéd korábban mindenféle figyelmeztetés nélkül feljelentett a kutyáim létszámlimit feletti száma miatt, de a gyereke azért hozzánk jár kutyát simogatni.)

4 kutyám van, falun lakom, de be szoktam járni velük a városba, hogy szokják az ingereket.

Volt, hogy bottal, visítva rohant az akkor 7 hónapos, védőösztönös érése kellős közepén járó kan KÁJom felé egy kissrác.

Anyuci még biztatta is, hogy simogassa csak meg azt a nagy macit.

(Ez a Margit-szigeten volt.)

Nem volt szájkosár a kutyámon, mert normális körülmények között nincs rá szükség, de hát egy kicsit belém fagyott a sz.r, hogy ebből mi lesz, ráadásul a kutya is befeszült...

Csitítottam a kutyámat, és kedvesen megkértem a gyereket, hogy ne így közelítsen, elmondtam, hogy miért, és utána megmutattam, hogyan "mutatkozzon be" a kutyámnak.

Máskor a félős kutyámat akarták hirtelen simogatni felnőtt emberek, megkértem, hogy ne felülről nyúljon felé, hanem beszéljen kedvesen, guggoljon le, stb...

Direkt jól is jött, hogy a kutyám megtanulhassa, hogy nem minden ember k.csög.

(Mellesleg már senkitől nem fél, de extra érzékeny a rosszindulatú emberekre.)

És amíg bent laktam a városban az akkor még egy kutyámmal, igazából szinte vártam, hogy megkérdezzék a villamoson, ki ő, mi ő, és iszonyú jól esett, hogy sokan megdicsérik. Pedig keverék, csak olyan jól sikerült holland juhász másolat:)

Abban egyetértek, hogy a szimpla keverékemet (aki amúgy szintén barátságosabb a többieknél) sajnos nem sztárolják úgy az emberek, de most istenem...ő nem ismeri, ezért nem is láthatja olyannak az én kis Pocakomat, amilyen ő valójában.

Ez legyen életem legnagyobb baja, nekem ettől még mind a négy kutyám a szépség netovábbja, életem szerelmei:D

Mellesleg ezzel a folyamatos negatív hozzáállással (ami felteszem az élet több területén is jellemző lehet Rád) szó szerinti és átvitt értelemben is csak magadnak ártasz.

Most ha nem baj, nem megyek bele a biokémiai folyamatokba, de a negatív hozzáállás gyengíti az immunrendszered, nem is kicsit.

Az hagyján, hogy a külső kórokozókra fogékonyabb leszel, a nagy gáz akkor van, ha abból a napi 40-50 rákos sejtből, ami minden nap minden egészséges emberben keletkezik, (csak az immunrendszer kilövi őket a játékból), akár 1 sejt is életben marad és osztódni kezd...

A nevetés, a pozitív hozzáállás viszont pont olyan hormonokat termel, ami (még nem tudjuk, hogy), de erősíti az immunrendszert:)

Őszintén szólva jobban is érzem magam, hogy kedves vagyok másokhoz, akkor is, ha épp fáradt vagyok és meg kell kicsit erőltetnem magam, mint ha másokkal kapcsolatos kreált "tragédiákon" vezetem le a fáradtgőzt.

Az olyan kicsinyes, suttyó dolog.

Szerintem.