Az "állatszerető" embereket miért nem érdekli a bajba jutott kutyák sorsa? Miért csak a sajátjukkal és annak szaporodásával foglalkoznak?

Igenis érdekel. A jelenlegi kutyám is utcáról befogadott, éhező, kullancsos, lesoványodott volt. Én ezzel segítettem, hogy megmentettem az életét és szerető családban élhet. De fogadtunk már be más kutyát is, törött lábú kacsát, 2 hetes, út szélére kidobott cicákat, akiket fecskendővel neveltünk fel. Többre nincs anyagi keretem. Munka, család, kert, a jelenlegi állatok mellett pedig nincs időm civil szervezeteknél dolgozni.

A másik dolog, hogy jártatom a szám boldog-boldogtalannak, hogy ne szaporítson,sőt inkább ivartalanítson, de süket fülekre találok.

Engem érdekel a bajba jutott kutyák sorsa és szeretem is az állatokat, a saját kutyámat pedig nem szaporítanám - ivartalaníttattam.

Másrészről napi 10 órát vagyok távol a munkahelyem miatt, emellett nevelem a 9,5 hónapos kutyámat, ami nem piskóta. Mellette háztartást vezetek (férjem is besegít), harmadrészt anyagilag örülünk, ha a saját kutyánknak és magunknak meg tudjuk venni a szükséges dolgokat és fizetjük a hiteleinket. 53 m2-en élünk, hely hiány miatt ideiglenes gazdi sem tudnék lenni, de vissza is kanyarodok az első gondolatomhoz, hogy az is éppen eléggé leköt, hogy a saját kutyámat megneveljem. Hétvégén anyósomhoz megyünk, kertészkedünk, nagyokat sétálunk a kutyusommal.

Emellett arra jut idő/erő, hogy a neten megosszam a hirdetéseket a kutyusok kapcsán, akár elveszett, akár gazdi kereső kutyusokról van szó, viszont azt gőzerővel. Többre nem futja.