Kezdőoldal » Állatok » Kutyák » Tényleg csak eddig tartott?...

Tényleg csak eddig tartott? És most? - Bocs, de még mindig csak rátok gondolok/gondolunk.

Figyelt kérdés

Mikor hozzánk kerültél alig voltál 10 hetes kicsi mackó. A lakásban tartottunk Rocky - a yorki nagy bánatában. Mi borzasztóan örültünk neked! Hatalmas feladattal érkeztél hozzánk, nem kevés elvárással. Egy óriási űrt kellett betöltened, amit Dafy a másik rotink elveszítése okozott nekünk. Remek kis kölyök voltál! Szófogadó, engedelmes, könnyen tanítható. Adolfnak keresztelt el a tenyésztő, akitől hoztunk, így mi sem akartuk megváltoztatni a neved. Sosem felejtem el azt a jelenetet neked, mikor igyekezted magad összepréselni, hogy Roky kosárkájába beleférj. Sajnos sehogy sem jött össze. Valamid mindig kilógott belőle. Roky nehezen fogadott be a „kegyelembe”, de szerencsére mérhetetlen türelmed, kitartásod és szófogadásod idővel eredményt hozott.

Gazdáid telken építkeztek, ahova már tervezték a birodalmadat. Közben egy nem várt esemény történt. Örökbe fogadtak a telekre egy szuka kutyát. Öt Dönci névre keresztelték, megmentve őt attól, hogy állatmenhelyre kerüljön. Dönci pár hónappal volt idősebb tőled. Mikor kivittünk a telekre, és kiszálltál a kocsiból, szinte „lábujjhegyen” sétáltál, hogy ha csak fél centivel is, de magasabbnak tűnjél a staffordtól. Persze, akkor még mindketten növésben voltatok. Idővel szép nagy fiúvá nőttél! Nagyon sok csínytevést követtetek el ti ketten! A mesteremberek szerszámai el-eltünedeztek…A frissen festett falat újra kellett festeni a garázsban. A gerendák tartóoszlopait megrágtátok…És még sorolhatnám a csínytevéseitek sorozatát. A macskák, sünök bizonyára sokat tudnának erről mesélni..

De végre megtörtént a csoda! Gazdiék egybekeltek és odaköltöztek a házhoz!

Sosem felejtem el nektek a boldog perceket, amiket adtatok! A kutyasétáltatás, a labdajáték, rongyozás örökké a szívemben fog élni.

Dönci! Igen te voltál az aki sokkal érzékenyebb voltál rám, és ami bennem zajlott. Elsőként értetted meg, hogy valami változás; valami furcsa esemény előtt áll a mi kis családunk.:) Mikor a lépcsőn ülve meredtem előre és néztem Adolf játékát a labdával, te odaültél mellém, és a fejed az ölembe tetted. Orroddal óvatosan megbökted a pocakomat és rám néztél azokkal az okos barna szemeiddel. Tudtad, hogy többről van itt szó. Igen, anya leszek!:) Onnantól kezdve, nagyon figyeltél rám. Megértetted, hogy már nem ugrálhatsz, nem „nyúzhatjuk” már úgy egymást, mint annak előtte…Értetted, tudom; hiszem.

Mikor megérkezett az új családtag, te nagyon figyelmes voltál, és óvatos. Fiam babakocsija mellett mindig óvón feküdtél. Mikor a kis lurkó négykézláb közlekedett a teraszon, te óvatosan közeledtél hozzá. Tisztában voltál talán azzal, hogy meg is ijesztheted a picit. Szinte kúsztál, kérlelve őt, hogy figyeljen rád. Azt hiszem a szerelem itt indult..:) Fiam melletted nőt fel. Minden kívánságát lested. Az udvaron a csetlő- botló csecsemő támasza voltál. Vadászni, kerítést mászni tanítottad őt. Hozzád bújt mindig, mikor kint játszhatott az udvarban. Együtt jártunk sétálni is. Te, aki míg én sétáltattalak sosem fogadtál szót a pórázon, mert össze vissza kacsáztál, a gyerek mellett póráz nélkül is lábánál, hozzá simulva sétáltál. Terelgetted, nehogy letérjen a járt útról…Azt is megérezted, mikor ismét terhes lettem. Őt is nagyon vártad, rá is nagyon figyeltél mindig. A kicsi fiam, nagyon félt tőled, mert számára nagyon „hatalmas” nagy kutya voltál…De pár kúszás, bohóckodás és a bájod levette ezt a kisfiút is a lábáról. Mikor ő tanult menni, neki is segítettél, féltve őt is, nehogy elessen. Mellettük voltatok Adolffal, mikor a két kis törpe ember felfedező útra indult az udvarban. Óvtátok őket a szúrós bokroktól; csalánoktól…Bár neked sosem voltak igazi kölykeid, de úgy érzem minden szeretetedet a fiamnak szántad. Mintha ők lettek volna a te fogadott „gyermekeid”…

Köszönöm nektek, hogy így vigyáztatok rájuk!

Ezeket a boldog éveket nem lehet szavakba önteni! Nehéz megfogalmazni mindazt, amit ti adtatok nekünk ez alatt a csekély 6 év alatt…

Azt az űrt, ami az eltűnésetek után itt hagytatok, leírhatatlan. Nem telik el nap, hogy ne gondolnánk rátok. A fiúk is sokat emlegetnek titeket!

„Anya! Hova tűnt Dönci és Adolf?” „Nem tudom kisfiam.” „Mért mentek el anya? Ugye hazajönnek?”

„Kicsim, remélem!”

A másfél éves törpe még nem tud beszélni. Gyakran odatotyog a házatokhoz…benéz….és közli: „Vaú-vaú EEEEEEE….”

Igen, eltűntetek, de tudnotok kell, hogy nagyon szeretünk, s hazavárunk mindannyian!

Még a kis hisztis, és féltékenykedő Roky is hazavár titeket! Gyakran odamegy a házatokhoz, benéz, megszaglássza a tányérotokat…és szomorúan lefekszik az ólatok elé…

Tudom, hiszem, hogy ott vagytok valahol. Valahol gondotokat viselik, de tudnotok kell,hogy keresünk titeket; hazavárunk benneteket! Üres az életünk nélkületek!

Kérlek titeket, segítsetek, hogy ők hazakerülhessenek!



[link]


[link]



2012. ápr. 9. 23:51
1 2 3
 11/21 anonim ***** válasza:
30%
Hát nem azért, de én már csak emiatt sem hagyom a kutyákat aszabadon kóricálni amerre akarnak. Amikor nincs velük dolgom, akkor irány a kennel/szoba, szobakennel... A mindenkivel elmegy és a vadállat között meg van normális átmenet is...
2012. ápr. 10. 11:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/21 anonim ***** válasza:
Annyira sajnálom hogy eltűntek... Remélem hogy a Gina nevezetű hölgy vissza tud emlékezni. De van remény! Ha látták őket, legalább tudod, hogy valahol életben vannak! Már ez is nagy szó. Nagyon drukkolok, hogy sikerüljön megtalálni őket!
2012. ápr. 10. 16:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/21 anonim ***** válasza:

1 vagyok !


Nem derül ki abból amit "költöttél ", hogy a kutyáidat ellopták és nem .........


Igen , így már más a helyzet ,

de Én sem kezdek el magyarázkodni, hogy csak a mai nap folyamán , legalább 20 kutyát láttam kóborolni Budapest 30 km. körzetében és nem tartoznak senkihez!!!!

Mivel munkám során nagyon sokat utazok (kocsival) rengeteg kutyát látok , lesoványodva .... koborólni , vagy az út szélén elütve!


Remélem a tiéd előkerül , .........

2012. ápr. 10. 18:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/21 A kérdező kommentje:

Bízom benne, hogy minél több emberhez eljut a felhívás, és valakinek feltűnnek.

Nem hiszem, hogy senkinek sem gyanús az, hogy hirtelen 2 ilyen fajtájú felnőtt kutyát lát olyan helyen ahol eddig nem volt kutya.

Hiszek benne, ha minél többen megosztják, előbb utóbb, valahol valaki látja őket, és hazakerülhetnek.

Tudom, hogy sok kóbor kutya van a határban, itt is látni eleget.

Én vidéken vagyok, nem városban. Póráz nélküli sétáltatás is megoldott, mivel zárt, 10 hektáros területünkön nyugodtan szaladgálhatnak és a tóban úszkálhattak, ha akartak, egy-egy kirándulásunk alkalmával.

Igen eltűntek, a kert kiskapujának láncát vágták el, innen csalhatták el a kutyákat. Vagy beetették őket? vagy fogalmam sincs....:S

Nem tudom mért kellettek pont ők, lényegében már 6 évesen kissé idősek, a szuka, ivartalanított volt. A roti kan, pedig sosem akart megszökni. Soha! Mindig a közelünkben voltak, ha sétálni is vittük őket. Nyugodt kutyák voltak, bár mindig megugatták a házunk előtt elhaladó másik kutyákat. Falkán belül még a 1,5 kg-s yorkinknak is eltűrték a hisztijeit, csipkelődéseit. Elhitették a kicsivel, hogy az első udvarban a picike a főnök, és ott ők engedelmeskedtek a csöpp yorkinak. Ha meghallották a vezényszót, hogy "befele" (a hátsó udvari helyükre) a csöpp yorki a lábukat csipkedve, ugatva "kergette" őket hátra. Sosem álltak neki vissza. Befogadták őt is a falkába. Ami tényleg nagy szó, mert nagyon nehéz eset volt a yorki. Volt, hogy a torkán csüngött a rotinak, mint egy nyaklánc, mert "felbosszantotta" a roti, aki nem értette a szitut, hogy most ennek mi baja...Elkergette a rotit is a kajától a pici yorki, mert ő akart enni elsőként a nagyok edényéből. (mellesleg bele sem tudott hajolni, mert túl nagy volt neki a nagyok edénye, de bepróbálkozott) Sosem bántották. A yorki volt a legidősebb a maga 7 évével. Tisztában voltak a nagyok a maguk erőfölényükkel, de sosem éltek vissza vele, pedig hogy őszinte legyek, néha megérdemelt volna a yorki egy rendre utasítást,csak úgy finoman, mert gyakran volt velük pofátlan. Elnéztek neki mindent...Tényleg kis birkák voltak ilyen téren a kutyáink.

De más állattal nem jöttek ki ilyen jól. Más kutyák társaságába nem vittük. Ezért volt jó, hogy a falu szélén élünk, és innen 1-2 km föld út és a magánterületünkön voltunk. Ott kifutkározhatták magukat.

Maguktól minek mentek volna el? megvolt mindenük. Kaja (táp) mindig volt előttük (reggel-este kaptak enni) és még házi kosztból is került eléjük.. Télen a fűtött garázsba is bemehettek, ha akartak.

2012. ápr. 10. 22:33
 15/21 anonim válasza:

Kedves Gazdi!


Nagyon sajnálom ami történt, én is keresgéltem az internetes oldalakon hátha meglátom őket valahol, de sajnos nem volt szerencsém.

DE az első oldalon megadott facebookos linken sokan szeretnének neked segíteni, és tippelgetnek hogy vajon ez vagy az a kutya az lehet-e és szükségük lenne a segítségedre ahelyett hogy lelkesen segítség nélkül küszködjenek. Jó lenne ha kapcsolatba lépnél velük.

Azért megadom nekik ezt a linket is..

Sok sok sikert kívánok, és remélem mihamarabb meglesznek.

2012. ápr. 12. 15:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/21 anonim ***** válasza:
Csak annyit tudok hozzátenni, hogy tisztelem a kitartásodat sok kutyásnak példát is mutatsz ezzel és ezért biztosan meg is fogod őket találni!:))))
2012. ápr. 13. 09:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/21 anonim ***** válasza:
19%
Sajunálom a kutyáidat, de azért ne gondold, hogy amit leírsz az tökéletes kutyatartás. Elég sok hibát halmoztatok a nevelésükben.
2012. ápr. 13. 11:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/21 A kérdező kommentje:
Ginával már beszéltem, megkerestem azt a linket amire ő emlékezett. Sajnos, nem ők azok. Egy szuka roti, meg egy másmilyen fajtatiszta kutya az.
2012. ápr. 13. 12:37
 19/21 anonim ***** válasza:
szia.nagyon sajnalom a kutyaid :( remelem megtalaod,drukkolok.nekem is amstaffom van es nem tudom mit tennek ha elveszne.kulfoldon elek es nagyon ritka itt ez a faj,meg a nevet sem ismerik,max pi bull-nak nezik nehanyan.es ezert mert ritka eleg sokan szemet vetettek a kutyamra ezert feltem nagyon.igaz velem bent van a lakasban.en is posztolom a facebookon remelem segitenek az MO-s ismeroseim
2012. ápr. 19. 11:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/21 TomMunk válasza:
Aranyos kis történet. És sajnálom is. Tudom, hogy ezzel nem sokat segítek, meg közhelyes, de menhelyek, és együttérzek veletek. Remélem előkerülnek. Az én kisebbik kutyám mindig, minden áron szökni szokott. Már duplafalú kerítés van, a neccesebb helyen megerősítve, mégis kiharapja, és szökik. Múltkor alig került elő. Megkötni nem lehet, mert nem teszi lehetővé a talaj. Sajnos a kutyák már csak ilyenek. Remélem valahonnan épségben hazatalálnak, vagy megtaláljátok őket, és nem rabolták el őket. Nálunk a kkutyákat mérgezik :/ A nagyobbik 2 nap alatt 5 epilepszia szerű rohamot kapott, feltehetően mérgezéstől, mert egy hónapja (körülbelül) álltunk le a gyógyszerekről, azóta minden megtörtént, ami hathatott rá, szóval csak az maradt. (hogy töném bele a bordályát a tetves tüdejükbe azoknak, akik ilyet tesznek)
2012. ápr. 20. 22:18
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!