Cesar Millan módszerei most akkor jók vagy nem?

És ez a nyugodt ,határozott energia közvetítése a gazdi részéről ezt csak úgy mondja vagy tényleg van értelme?

Valamint ahogy a műsoraiban is van, tényleg Cesar pár perc alatt rá tud venni egy kutyát,aki korábban séta közben nagyon húzott,hogy a gazda mellett jöjjön? Vagy ez kicsit hosszabb idő csak a műsor kedvéért van lerövidítve és kivágva belőle részek?

Egyértelműen működik a módszere! Imádom! Nagy rajongója lettem! Nyugodtan használja mindenki a módszerét, mivel az összes kutyánál működik! Hiszen minden kutya először állat majd kutya majd faj és személyiség, az emberekkel ellentétben, ha nem emberként kezelitek a kutyát, akkor működik, ha embrként, akkor pedig ne a kutyát hibáztassátok!

Szóval nálam bevált, ha nem hiszitek, úgy kell nektek, majd megnézem mire mentek Victoria Stilwell "módszereivel"

És kérdező, ha problémás a kutyád, nyugodtan írhatsz üzenetet, szívesen válaszolok és segítek a kutyáddal kapcsolatban!

Szerintem a válasz nem fekete-fehér.

Fontosnak tartom szétválasztani a kutyatréner, és a kutyapszihológus fogalmát, Ceaser az utóbbi halmazba tartozik, még előbbibe a legtöbb tréner. Szerintem mindkét terület fontos, így érdemes megérteni a céljait, és a különbségeket.

A kutyatréner feladata: a kutyákat megtanítja arra, hogy adott vezényszóra a vezényszóhoz tartozó cselekedetet végrehajtsák. Ez sok szempontból hasznos, hiszen így korlàtok közé tudod szorítani a kutya viselkédését. A példa kedvéért: egy rossz temperamentumú de engedelmes kutya ha épp széttépne valakit, helyette inkább téged, mint gazdit és a parancsod választja a másik kutya helyett. Ennek előnye, hogy a kontroll minden esetben a te kezedben van, hátránya hogy a kutyád viszonya más kutyák felé nem változik. Ha már itt tartunk, trénerek is dolgoznak más-más módszerekkel, szerintem ott is a szélsőséges táborokkal van gond. Ahogyan a kutya csak is negatív megerősítésen alapuló nevelése nem helyes, úgy szerintem ennek ellentéte, a csak is jutalommal való nevelés sem. Azzal, hogy elkerülsz bizonyos szituációkat, de nem nézel velük szembe, valójában csak a szőnyeg alá söpröd a problémát. Ennél sokkal helyesebbnek tartom belevinni a kutyát a szituációba, megmutatni neki hogyan viselkedjen, ha jól viselkedik megjutalmazni, de ha rosszul, igenis azt is jelezni kell neki. Amennyiben néhány póráz rántás szükséges a kutyám boldog életéhez, hát ámen. (Halkan megjegyzem, a retriever póráz helyes használata, beleértve akár a “folytópórázt”, igenis rengeteger segíthet. Ezekenek nem a kutya bántalmazása a célja, sokkal inkább a figyelmének rád terelése. Ehhez nem kell akkorákat rántani rajta hogy leszakadjon a kutya feje, kb úgy képzeld el a hatását, mint mikor megbömik vállad, hogy “hahó, hozzád beszélek!”. Itt sem az eszközökkel, hanem sokszor azok használatával vannak gondok). Összegezve: én azokkal a trénerekkel tudok azonosulni, akik javarészt dicsérettel, de szükség esetén a kutya korrigálásával tanítanak.

Ami pedig a kutyapszihológusokat érinti: a kutyapszihológus a gazdi és a kutyusa közti viszonyon dolgozik, illetve a kutya valódi, ösztönös viselkedésén. Ennek az előnye, hogy sokkal mélyebb kapcsolatot épít ki a gazdi és a kutya között, hiszen a gazdi nem egy kajaforrás a kutyaszámára, akinek dolgozni kell a jutalomért, ott valójában a gazdi a jutalom. Amennyiben te szeretnéd ezeket a módszereket alkalmazni ennek hátránya: hogy sokkal nehezebben fog menni, hiszen sokkal inkább kell érteni a kutyád testbeszédét, motivációját, amihez rengeteg tapasztalatra, rutinra van szükség, és a gazdinak igazából inkább magával, mintsem a kutyával van tennivalója. Talán ezért nem működnek mindenkinek a Ceaser módszerek. :)

Az én meglátásom az, hogy laikusként mindenkitől lehet tanulni, nem biztos hogy a munkásságának a megítélése az igazán hasznos tevékenység. Azért csak úgy véletlenül senki nem lesz a világ egyik, ha nem a legsikeresebb “kutyákkal suttógója”. :D Ennél hasznosabb ha próbálkozik az ember a kutyusával, ami működik csinálja, ami nem, ott meg más módszer után keres.