Miért hoz ilyen kutyát kutyafuttatóra az ember?

Off: ha a kutya megijed, fél, durván játszik, sosem simogatjuk! Azzal csak erősítjük benne a félelmet, vagy az adott viselkedést.

Én ilyenkor már rég pórázra raktam volna az enyémet, és elmentem volna.

Az akita tipikusan csak hozzáértőknek való kutya, ez van, ha rossz kezekbe kerül.

Legközelebb, ha látod, hogy domináns kutyát enged el valaki, próbáljatok meg beszélni a gazdával, vagy menjetek el, mert komolyabb baj is lehet belőle.

Hát egyrészt valóban h.lye volt az akitás, de én a pincsis gazda helyében már rég üvöltve rohantam volna feléjük.

(És nem csak úgy mondom, hogy ezt tettem volna, sajnos kellett már leszednem a 4 hónapos menhelyi kutyámról két 40-50 kilós kóborló kant. Ilyenkor vészhelyzetben megsokszorozódik az ember ereje egy rövid időre.)

Most ki kell adnom magamból a következőket, nem muszáj elolvasni, csak leírom.

Engem még az idegesít nagyon, hogy a kiskutyások azt hiszik, normális, ha a kutyájuk megugat egy másikat - pláne nagyobbat.

Mert szegényke fél... de van, hogy még büszkék is rá, vagy csak szórakoznak rajta.

Nekem is volt ilyen kis ugatós 8 kilós keverékem - vagyis a kutya még mindig megvan -, de vettem a fáradtságot, hogy leneveljem róla - a saját érdekében.

Viszont nem merem már elengedni az egyébként hihetetlenül játékos és barátságos KÁJomat, mert ha nekiáll pofázni egy másik, láthatóan agresszív kutya, akkor azért joggal lenne hozzá neki is 1-2 szava. - vagy harapása.

Na most ilyenkor elég annyit mondanom, hogy Rasid, ne, vagy hasonló, és olyan, mintha el is felejtette volna a másik kutyát.

Közben megkérem a gazdáját a másiknak, hogy ne engedje oda a kutyáját az enyémhez, de ő meg csak jön a kis mopszlikájával aki vicsorít mint a p.csa, hogy jaj ő mindenkivel jót játszik...

Én meg magyarázom neki, hogy oké, ha egyszer rámorgott a kutyámra, akkor itt le fogják rendezni a vitát és én azt nem szeretném.

És nem érdekli basszus, csak jön mint a tank!

Az enyém meg szépen kezd befeszülni, még ez sem szúrja ki a másik szemét, és ilyenkor finoman szólva görcsben van a gyomrom, hogy meddig tudja félretenni az önérzetét és az ösztöneit a kutyám a kedvemért...

Mert ha ilyenkor elborulna az enyém agya, naná, hogy az a csúnya nagy kutya lenne a hibás!

(Nem tudom, láttatok-e márt KÁJ-t harcolni, ez az élete értelme, imádja, ha egyszer elkezdte, igen nehéz leállítani, annyira megszűnik neki a külvilág.)

Isteni szerencse, hogy ilyen helyzetben még nem történt baj, le a kalappal a kutyám előtt.

De a legjobb, amikor közepes testű kutyát engednek oda póráz nélkül úgy, hogy a vak is látja hogy izzik a levegő a feszültségtől, mert a másik kutya elképesztően szemtelen.

Volt, hogy egy ilyen keverék jött hozzánk, szagolgatták egymást, és az a kis sz.r megpróbálta ledominálni a kutyámat. (Mindezt kutyaiskolában, miközben a kiképző már jött felénk és ott ordítozott a másik kutya gazdájának, hogy fogja már meg a kutyáját - az enyém pórázon volt!!!)

(Hozzáteszem falkával voltam, és ugyanez a kutya 3 másodperccel korábban még a fent említett menhelyimet kóstolgatta.)

Naná, hogy bunyó lett a vége.

Kicsit nem volt fair, hogy én (55 kilós lány) pórázon húztam hátra a kutyámat ezzel kiszolgáltatva a másiknak, amíg a másik gazdája (felnőtt megtermett férfi) állt és fel nem foghatom, mire várt...

A vége az lett, hogy én is kaptam pár harapást a combomba, szerencsére nem túl mélyeket, de szépen vérzett.

(Akkor otthagytam azt a kutyasulit, ezzel betelt a pohár.)

De még a tüköroviban is volt, hogy a nagycsoportban voltunk, a kutyám tök nyugis volt, és állandóan ott pofátlankodott egy kb. 25 kilós kis nj keverék.

Pontosan látta a gazdája, mi történik.

Szintén idősebb férfi, még szólt is a feleségének, hogy milyen ügyes, bátor kutyájuk van!!!

Az enyém befeszült, ezért pórázra vettem és sétálgattam vele kicsit.

De az a kutya jött utánunk.

Akkor kértem a gazdáját, hogy csináljon már valamit a kutyájával, le se sz.rta, büszke volt a kutyára!

Kb. 10 percig szenvedtem így, mikor összekaptak.

Szerencsére nem volt komoly bunyó, hamar meggondolta magát a kis szemtelen.

De basszus ilyenkor szétrobbanok, hogy miért van erre szükség!

És a k.csög még az óra után is amikor mentünk az autókhoz mögöttünk jött szorosan, na akkor már a kutyám is nagyon nyűgös volt, úgy vágott hátraarcot az idióta felé hogy a sz.r is belé fagyott.

Én meg mondtam, hogy akkor előzzenek meg, de ezt a kutyát próbálja távol tartani tőlünk...

Impotens b.rmok.

Na köszönöm, ezt le kellett írnom.

Én azt nem értem, h miért NEM lehet járni nagytestűvel futira. Attól, h ők kicsit nyálasabban és vehemensebben játszanak, még ugyanúgy játék. Tököm televan azzal, h amelyik kutya egy felmosónál nagyobb, attól már tutira rettegni kell (szerintük).

Hányszor volt már, h kistestű kutyás azért hagyott ott, mert Ádáz úgy fogta meg, ami játék, de a gazdi szerint épp megöli a kutyát...És olyankor a nagykutyások mellettünk csak lestek, h mi kínja van a kiskutyásnak, ők is tudták, h játék. Se morgás, se olyan mozdulat, semmi nem utalt agresszióra.

Én is találkoztam már ilyen beképzelt, vagy nemtörődöm figurákkal. Például nekem pincsi keverékem van, de nem hepciás inkább félénk, ugyanakkor nagyon játékos másfél éves szuka, soha nem agresszív, imádja a kutyákat és az embereket. Nem bánt senkit.

Lent voltam vele a parkban, elengedtem, mert okos, visszajön, és nem bánt senkit, nem ugatja anagyokat, nem idegesíti őket, inkább kikerüli.

Egyszer csak észre vette hogy úgy 50 méterről közelít felénk egy fekete sima szőrű vizsla formájú kutya, szuka volt. Először megörült neki, hagyta hogy a kutya körülszagolja, stb. De azt vettem észre hogy lenyomta a földre Lizimet és nem hagyta felállni, tartotta lent a földön percekig. Rászóltam hogy hagyd már békén. Finoman odébb toltam a feketét. De csak jött. Kergette, űzte Lizit, nem akartam felvenni, le kell rendezniük, tudom, kutyás vagyok. De nem várom meg míg végül a 25-30 kg-os kutya elrendezze a 6 kilós kutyámat! Felkaptam és szóltam a gazdájának aki egy max húsz éves nagypofájú kamasz volt a haverjaival - aki még mindig nem jött oda mi van... - hogy hívd el a kutyád, bántja az enyémet.

Mit mondott a kis taknyos?

Tedd vitrinbe a kutyuskádat.

Mondtam neki ne pofázzon, mert ha lenne egy nagy kutyám, mondjuk egy kaukázusi, visszajönnék, aztán vitrinbe rakhatná ő az övét! Mert nem az enyém hergelte a feketét, hanem az nem hagyott békét neki.

Az mondjuk mellékes hogy a gyerek a fiam lehetett volna korilag...

Megfogadtam hogy én bár nem bántom az állatokat, finoman rendezem a dolgokat, de máskor ha azt látom hogy arogáns a kutya és szarik rá a gazdi, vagy épp röhög, akkor orrba verem a kutyát, vagy ilyesmi. Esetleg megkötöm és odacibálom a gazdájához, ha rám nem mozdul, csak a kutyámra. Most már 2 kistermetű kutyusunk van, mindkettő okos, szófogadó, szelíd. Ha kell puszta kézzel megvédem őket!