Káj baromfik mellet is jól tartható?

Nekem is volt KÁJom, TK-s, gyönyörű, tökéletes, a szülei még Türkmenisztánban éltek...

Volt csirkénk, cicánk mellette.

Amíg otthon voltunk, a csirkék a táljából csipegethettek...

Egyszer viszont egész napos rokonlátogatásra mentünk.

Nagypapám mondta, hogy arra a napra kössük meg...

Anyukám mondta, hogy ne, ne, mert az kínzás neki.

A tyúkokat sem zárhattuk be egész napra...

Mire hazaértünk, az összes (kb. 40-50 liliputi) kitekert nyakkal hevert a kertben szanaszét.

Olyan is volt, aki a fáról lógott...

A mi cicánkat viszont sosem bántotta, de ha idegen tévedt a kertünkbe, azt nem kímélte...

És ez a kutya minden nap volt sétáltatva...

Ehhez nem nagyon értek, de ha jól tudom, a KÁJ nem ösztönből őrzi a nyájat, ahhoz látnia kell dolgozni az idősebb kutyákat.

A mienk nem látta...

Ráadásul a tyúk pláne más tészta lehet, KÁJjal nem őriztetnek tyúkokat.

A tyúk kicsi, hangos, ijedős...

Igazi zsákmányállat fíling...

Hát ha olyanok az ólak, hogy a kutya nem tud hozzáférni a csirkékhez, akkor nem gáz...

Csak nehogy az legyen, hogy beszerzitek a kutyát, kiderül, hogy kétpofára csirkézik és akkor mi legyen a kutyával...

De mondjuk az is igaz, hogy amíg otthon voltunk, a mienk sem zargatta őket se nappal, se este...

Amúgy én úgy tapasztalom (már a 2. KÁJomnál is), hogy iszonyú alázatos kutyák.

Sosem kellett tanítanunk mondjuk hogy ne kunyeráljanak, mert eszükbe sem jutott.

Egyszer sem próbáltak felénk kerülni a falkában...

Aztán lehet, csak mázlim volt pont ezzel a két kutyával.:)

Mielőtt beszereznétek a kölyköt, mindenképpen jól beszéljétek át a tenyésztővel, ő mit gondol erről...

(Ja, vigyázzatok, hogy tényleg tenyésztőtől legyen, mert a szaporítóknál divat lett molosszerekkel keverni... az pedig semmi jót nem jelent.)