Mit tehetnék? (lent tovább. )

Édesanyám néhány hónapja külföldön házvezetőnőként dolgozik egy családnál, és nagyon úgy tűnik, hogy még sokáig alkalmazzák. A hely gyönyörű, a család kedves, a gyerekek imádják anyát.a szüleim elváltak, és most apával élek. Nagyon úgy fest, hogy kint fogok gimnáziumba járni, és akkor oda költözök a családhoz.(anyának van külön lakrésze) A baj csak az, hogy van egy kutyám. Imádom, és nem akarom hogy távol legyen tőlem... Borzasztóan kötődöm hozzá, és már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy nem élhet velem. De a családhoz valószínűleg nem költözhet -habár óriási kert van, és minden lehetőség adott- mert pici baba van. Meg amúgy is milyen már, hogy anya odamegy dolgozni, aztán meg viszi a családot kutyástól... Nem tudom, hogy a család hogyan állna a dologhoz, anya erről még nem beszélt velük. Van két nővérem. Az egyik még egyetemista, Pesten él a barátjával albérletben. Imádja a kutyát, és szívesen el is vállalná, de a barátja nem rajong érte annyira... És én sem akarok plusz terhet a nyakába varrni, mert bár nagyon lelkes, de az, hogy minden reggel fel kell kelni, és első dolog hogy a kutyát le kell vinni, hát nem is tudom... Meg este is, ha hullafáradt vagy, ha beteg vagy, mindig. És az egyetem meg a munka mellett nem tudom hogyan oldaná meg. Egy kutya nagy teher, főleg ha nincs elég idő hogy lemozgassuk. A másik nővérem már dolgozik, és nekik is van egy kutyájuk. Nos a probléma itt is a nővérem párja. Ő szereti a kutyákat, és mondhatni az én kutyámat is szereti, de nem teng benne túl a segítőkészség... Nyáron hetekig vigyáztam a kutyájukra, és a nővérem miatt szívesen tettem. De nem kevés munkámba került, hogy anya nem kapjon szívrohamot mikor hazaér, mert úgy nézett ki a lakás... Állandóan ott kellett lenni mellettük, figyelni rájuk, és szinte egy szabad percem nem volt. A napi lemozgatás, séta, játék más kutyákkal, stb... Mikor egyszer el kellett utaznom néhány napra, és anya is pont akkor volt továbbképzésen, nem tudtam hova tenni a kutyát, és megkérdeztem nővéremet, hogy nem tudnának.e vigyázni rá. Telefonálás közben hallom az ottani háttérzajt, hogy a barátja megszólal: nehogy már mi vigyázzunk rá! Végül mégis nluk volt, de mikor mentem a kutyáért, végig ott mondta, hogy ilyettöbbet nem, meg hogy milyen szar neki, hogy a saját lakásában nem érezheti magát jól... De mindezt úgy, hogy mindent a nővérem csinált a kutyákkal. Ő etetett, ő sétált velük, ő aludt velük külön szobában, hogy ne zavarja a párját...

A nagy mamáékhoz semmiképp nem mehet, mert ők nem engedik be a kutyát a házba, (a kutyusom egy kínai powder puff) és ráadásul még fél is a tatámtól.

Olyan kutyaszorítóba kerültem, hogy egyszerűen nem tudom mit csináljak... Kihez vihetném?

(Sajnálom, hogy ilyen hosszú lett, de jól esett végre kiírni magamból a problémát.)