Most én voltam a hibás?

A városban sétáltam a másfél éves amstaff szuka kutyusommal. Mivel 'mentett' kutyus, ezért szájkosár van rajta.

Egy ismerősömtől hoztam el, mert megvette, de nem foglalkozott vele,mondván nem olt ár ideje....Mindegy nem minősítem,meg van a véleményem róla. Csak kint volt a kertbe, se kutyák, se emberek között. Semmi inger, semmi nevelés.

Sokszor viszem emberek közé, be a városba, autókhoz, kutyákhoz, kutyasulit is megkezdtük már.

Nem harapós, csak félelmében morog és ledominálja a kutyát.

Ezért is van rajta szájkosár, még véletlenül se harapjon meg senkit. Még nem 100-as, nem stabil. De inkább rajta hagyom a séták alatt, minthogy baleset legyen.

A kutya 3 hónapja van nálam.

A kiképző is mondta, hogy sokat vigyem városba, szokja a zajokat, ingereket, emberek mászkáljanak körülötte stb.

Ma sétáltunk a városban, nem volt nagy tömeg körülöttünk. Találkoztam ismerősömmel, beszélgettünk. Szépen lefektettem a kutyát magam mellé, nyugodt volt, még az ismim is megsimizte. Szájkosár rajta maradt.

Egyszer csak a másodpercek töredéke alatt ott termett egy kisgyerek és neki állta simizni és ölelni a kutyust.

A kutyám meg rámorgott és ugatott. A kisgyerek megijedt,persze a szülő csak később rohant oda.

Szokásos hepaj, nem történt semmi, senkinek nem esett baja.

Ilyenkor hol van a szülő, amikor szabadon rohangászik a gyereke??? Nem hiszem hogy én voltam a hibás, a kutyám nyugodtan feküdt.Nyilván megijedt a kisgyerektől, hisz leírtam, hogy rehabilitálni kell.

Persze hogy kiálltam a kutya mellett, hiába fenyegetőzött mindenfélével, hisz az ő gyereke volt a hülye. A szülő nagy nehezen felfogta a szitut,puffogva odébb is állt.

Szerintetek? Most legyen lelkiismeret furdalásom? Nem történ semmi!