Lehetnének vajon így utódai? Örülnék, ha tanácsolnátok!

Tetszik a személyisége? Na az pont nem öröklődik. Tetszik a külseje? Láttad a felmenői kinézetét és a másik kutya felmenőit is fogod látni? Mert azok fognak kiütközni.

Attól, h ő könnyen tanítható és jó vadászösztöne van, a kölyke nem ilyen lesz. Vagyis 50% esély még van rá.

Csak az a baj, hogy ezek a tulajdonságok, amiket leírtál nem öröklődnek, hanem minden kutyának a saját egyedi tulajdonságai, amiket nem örökít tovább. Bármilyen kutyának ugyan olyan eséllyel lehetnek ilyen tulajdonságai, mint a tiednek. Ezzel szemben a kutyád könnyen örökíthet különféle betegségeket, rendellenességeket, amiket ti ugyan nem vesztek észre, de recesszíven öröklődhetnek és a kölykökön fog kiütközni, mivel nem ismert a származása így nem lehet megmondani, hogy a szülei, nagyszülei, testvérei milyen betegségekkel voltak terheltek. Ha véletlenül összekerül két betegséghordozó kutya, akkor abból egy alom tacskóbénulásos, szívbeteg, stb kiskutya fog születni, akkor mit csinálsz ha a te hibádból az összes kölyök lebénul 2 éves korára?

Ha meg nem értetek a fedeztetéshez, akkor olyan sérüléseket okozhatsz a kannak, hogy az egész életét tönkreteszed, most minek teszed ki ennek?

Volt egy szukám. Törzskönyves. Sőt, még tenyészszemléje is volt. Nekem ő volt a tökéletes kutya. De - hogy őszinte legyek - nem volt egy tenyészminőségű, fajtareprezentáns egyed. Így - bármennyire is szerettem volna ha marad tőle egy utód - soha nem lettek kölykei és ivartalanítva lett.

Úgyhogy igen, igazuk van az előttem szólóknak: önzőség lenne a részedről. Önzőség, mert csak magadra tudsz gondolni, miközben az állítólag általad szeretett fajta koporsójába egy újabb szöget versz...

Hogy mit árthatsz? Vannak nemi betegségek, pl. herpesz. Emellett mikor össze vannak ragadva a szukával (ez nagyon fájdalmas mindkettőnek), megijedhet valamelyik, megugrik, és már szakad is a szövet...

Egy jó tenyészetben, ahol nem csak a küllemre, hanem a munkára, vadászatra való hajlamra is ügyelnek, jó idegzetű, könnyen tanítható, erős ösztönű kutyát vehetsz. A tacskók annyi örökletes betegségre hajlamosak, hogy nem ajánlom a terved véghezvitelét, mert két, látszólag egészséges szülőtől is lehetnek beteg kölykök, ha a kan és a szuka hordozza a génjeiben az arra való hajlamot. Ezek találkoznak, és kész a baj...

De tudod, mi a jó hír? Mivel a kölyök a te kutyáddal nő fel, nagyon sokat tanul tőle, ellesi a viselkedését, így a jelleme egyre jobban a Te tacskódra fog hasonlítani! Főleg, miután a szeleburdi kölyökkoron túllesztek, és kezd komolyodni.

Vegyél jó tenyészetből törzskönyves tacsit, és két-három év múlva, ha megvannak a szűrési eredményei és a tenyésszemléje, szeretnél utódot, de nem akarsz kennelt alapítani, a tenyésztője kennelneve alatt, egy általa választott, genetikailag passzoló párral ez lehetséges lesz. Így nem szaporítjátok a bizonytalan genetikai hátterű tacskókat (amúgy is nagyon silány a papír nélküli állomány, mert divatfajta és minden sarkon szaporítják), jót tesztek a fajtával, és a törzskönyves piciknek jobb, igényesebb gazdát lehet találni, mint egy "sufnialomnak".

Hogy mik történhetnek? Ismerős mesélte, türelmetlen volt a szuka, a fedezés elején kitépte magát a gazdája kezéből, hátrakapott és átharapta a kan torkát, helyben kivérzett. Extrém eset és borzasztóan ritka, de benne van a pakliban.

Azt meg nem tudom, miért nem akarod felfogni, hogy az általad szeretett tulajdonságokat nem tudod kihozni a kölykökből, mert a te kutyád tulajdonságain kívül még húsz másiké is szerepet játszik, amiket nem ismersz. Ezt az információd direkt zárja ki az agyad, vagy szövegértési problémáid vannak?