Durva történetek, tapasztalatok erről a fajtáról?

Olyan nagyon durva sztorim nincs. De egyszer sétáltunk a szuka mudimmal és egy kan KÁJ ránk rontott mert a gazda kint ügyködött és nyitva hagyta a kaput. Szerencse, hogy gyorsan elkapta a tulaj mert szerintem ezt nem érdekelte volna hogy ki fia borja az én kutyám, szuka vagy kan, ellenség, csak támadott... A kiállításokon is láttam, hogy acsarkodnak egymásra.

Én szeretem a kemény kutyákat, de ez már nekem is túlzás. Nem tudom hogy lehet úgy boldogan élni, ha minden más kutyát 'utál', nem tud egyet nyugodtan sétálni, barátkozni, társaságba menni.

A közép-ázsiai jelleméről sokat olvashattunk már,ezért most nem a hivatalos"tulajdonságaival jönnék(azokat mindenki megkeresheti a google-ben kedvére)hanem személyes tapasztalattal.Sok éve fogadtunk be az utcáról egy félig agyonvert,agyonelletett káj szukát,Macit-vagy ahogy csak mi hívtuk,Mackó anyót.Soha nem hittem volna,hogy ilyen áldott jó természetű kutyánk lesz...A tenyerünkből evett.A házat,portát keményen védte,de ha engedélyt adtunk,bárki bejöhetett.Olyan végtelenül türelmes és kedves,szeretetéhes kutya volt,amilyennel azóta sem találkoztam,pedig mióta Macika elment(alig másfél évig élt,végül az orvos szerint azokba a sérüléseibe pusztult bele,amikkel az előző,,gazdája"a háztól elverte:(( ) azóta három örökbefogadott kutyim is van.A gyerekeket a hátára lehetett ültetni,mindenkihez bújt,soha kedvesebb jószággal nem találkoztam-eredeti jelleméhez hűen viszont keményen védett,s elég volt már a hangja is ahhoz,hogy a nem kívánatos személyeket elűzze.Ő személy szerint egy csodálatos kutya volt.Bizonyára szörnyű múltjából is adódott,hogy olyan végtelenül jó volt mindenkihez,akinek csak egy kedves szava is volt hozzá...

Valójában mind tudjuk,milyen,,kemény"természetű fajta.Én még mindig azt mondom,nagyon sok szabadidő és hozzáértés kéne ahhoz,hogy bő tíz éves kutyázás után biztonsággal el merjek vállalni egy ilyen fajtát-persze lehet,csak én vagyok túl óvatos.Következetes,határozott,de semmi esetre sem durva nevelést igényel,s tanítását érdemes minél hamarabb elkezdeni-illetve a korábbi kutyás tapasztalat sem hátrány,nem a tipikus,,első kutya"...Pompás fajta mindenesetre,de nem kevés hozzáértést igényelnek.

Elég durva:

[link]

Nem kertvárosba való kutyák!

Durva sztorim nincsen a fajtával kapcsolatban.

Olyan a Káj amilyennek neveled. Volt ilyen kutyánk 2 Kuvasz mellett. Jelleme semmjen módon nem tért el a Kuvaszokétól. Lényegében Ugyan a Káj is a keleti fajtákhoz tartozik.....

Nem első kutyának való és következetesen kell nevelni, mert ezt a fajtát (lényegében nem csak ezt) jól el lehet rontani nem megfelelő neveléssel.

Itt nevelésnél különösen igaz az hogy "Mindenkinek olyan a kutyája amilyet megérdemel!"

Én kettőt ismerek, mindkettőt kutyasuliból.

Az egyik gazda nélkül "járt" kiképzésre, 1-2 kutyával jóban volt, a többi nem érdekelte. Nem balhézott. Igaz, 1 év alatt volt még, azt hiszem, 8-9 hónapos lehetett.

A másik gazdával jár oviba, ő is valahogy 7-8 hónapos körül lehet. Ő jobban érdeklődik más kutyák iránt, de nem az a játékos, inkább leül és nézi a többieket. Egy-egy morgás persze van, meg múltkor elkezdett vadászni egy kisebb kutyát. A gazdát/a gazdánál való kaját bevédi, ha egy másik kutya is odamegy, akkor rámorog.

Szerintem ez egy oylan fajta, amihez nagyon kell érteni, mert ha elrontják, tényleg időzített bomba lehet. Viszont hozzáértéssel jó kutya lehet belőlük.