Megtudod fogalmazni valahogy a kutyáddal való legelső találkozást? Azt az érzést amikor hazahoztad őt és a gyomrod egyszerűen ugrált?

[link]

Ő a vonatos kutya, 2 éves lesz...:)

[link]

Ő az első saját kutyám, 2 éves múlt.

Nemrég raktam rendbe a mappáimat, tehát a kölyökkori fotókat naná, hogy nem találom...:D

Te is teszel fel képet a kutyusodról?:)

Én 6 éves korom óta a szibériai huskykért voltam megbolondúlva, már akkor eldöntöttem, hogy nekem egyszer olyan kutyusom lesz.:) Most 18 vagyok.

Összegyűjtöttem valamennyi pénzt, és nyaggattam a szüleim, hogy ha találnak valami lehetőséget, akkor szóljanak.:)

Akkor eszembe se jutott, hogy nézegethetnék neten hirdetéseket, vagyis próbálgattam, de nem találtam igy abbamaradt..

Aztán egyik este anyu behiv magához, hogy talált egy hirdetést a szomszéd faluból, szibériai husky lány kutyus 6 hónapos... Mesélte később, hogy nagyon sokat gondolkodott, hogy el e mondja..

Aztán, persze másnap rögtön indultunk megnézni, nagyon aranyos kutyus volt, megkötve a sarokba,becsukva valami rossz keritésbe, meg sárban..Ahogy rám nézett tudtam, hogy nekem kell, persze nem is 6 hónapos volt, hanem két éves.

Sajnos akkor még nem voltam tisztában a szaporitó és tenyésztő fogalmával. Meg igy a kutyavásárlással, végül is nem is baj, mert akkor lehet, most nem lenne meg a gyönyörűségem.:)

Nah de autóval hazahoztuk,nagyon sokat utána olvastunk a fajtának, sajnos annyira hirtelen jött a dolog,hogy az nap este még láncon kellet maradnia, mert nem volt meg a helye és féltem, hogy nehogy elszökjön az éjjel, mert nagyon alacsony a keritésünk.

Az nap éjjel nagyon nehezen aludtam el, nagyon boldog voltam, de aztán sikerült elaludni. Éjjel arra ébredtem, hogy valami vonyit..Egyből felugrottam, hogy a kutya!! Kimentem egy szál pizsibe, február volt, szóval nem volt meleg.. A kutyus itt volt az ajtómnál és vonyitott nekem, aztán neki állt velem játszani, fogócskáztunk hajnal 3kor az udvaron..:) aztán odabújt hozzám, én meg elsirtam magam, hogy a kutyusom kihivott magához játszani meg még hozzám is bújt, felfoghatatlan érzés volt,nagyon örültem.. Aztán apu kijött hogy mi a fenét csinálok hajnalok hajnalán az udvaron...xD Aztán megcsináltam az egyik ólat és becsuktam oda aztán visszafeküdtem aludni..:)

Másnap mindjárt megvettem a hozzávalókat a helyéhez, meg meg is csináltuk.. De nem volt becsukva, max. ha kikellett állni az autóval vagy valami hasonló. Ma már azt is megtanulta, hogy nyitott ajtónál sem szabad kimenni, esze ágában sincs megszökni, nagyon szeretjük egymást, és mióta ő velem él még jobban imádom a huskykat, főleg őt. Abban biztos vagyok, hogy nekem mindig huskym lesz.:)

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Előző vagyok a huskys..

Egy részben nagy szerencsém volt, mert mint kiderült a környéken nem nagyon vannak huskyk.:)

Első kutyám nagyon sokáig nem volt az enyém. Kb. 1 éves korától gyerekfejjel sétáltattam hétvégéken és iskolaszünetben, ilyenkor elhoztam Nagyapámékhoz a kertesbe, mentünk a Duna partra kerékpározni, tanulgatni. Így telt el jó 10 év, hogy szabadidőmben rohantam Dasty-ért. Gazdái mondták, hogy nekem adják, de apámék hallani sem akartam kutyáról a panelban...telt-múlt az idő, egyre többet volt nálam a kutya, amikor Apuék a telken voltak, Dasty nálunk volt a panelban...de egyszer lebuktam :D Az volt a megállapodás utána, hogy ha nincsenek itthon, akkor ott lehet a kutya. A gazdái egyre jobban idegeskedtek, mert a kutya elszökött tőlük hozzánk a panelhoz (2 km), illetve naphosszat vonyított, mikor a gazdik nem voltak otthon és csak a lépcsőházban tudtam hagyni Dasty-t...

13-14 éves kora körül beteg lett, gyógyszerezni kellett. A saját pénzemből vettem neki, abban a tudatban, hogy a gazdái adják neki...kiderült, hogy mégse :(

Amikor egy nyirkos őszi nap betegen feküdt a lakótelepen, és a gazdái egyre többször mondták, hogy vigyem el, vagy többet ne menjek, mert elpasszolják, akkor hazavittem, és Apu belement, hogy nálam lehet. 13,5 éves volt, mikor hivatalosan is az én kutyám lett...gyönyörű szűk 1,5 évet töltöttünk még együtt...szűk 1 évet panelban, aztán bő fél évet Nagyapámnál kertesben.

2009 januárjában nem tudott hirtelen lábra állni, aztán összerogyott, majd orral támasztotta a falat, és már magánál sem volt...idegi-gerinc probléma lépett fel, ezért 1 hét után azt mondtam, hogy engedjük el :( 2009.01.23...

Ő tanított meg kutyázni, Ő volt tizenévig a mindenem...2 hónap múlva lett volna 15 éves...

Utána 1 hétig magam alatt voltam, majd tudtam, hogy azonnal kell 1 kutya...Bő két hétig éjjel-nappal a gép előtt ültem, hogy megtaláljam a második "NAGY Ő"-t...nj-t akartam a fajtamentéstől, de vagy túl kölyök, vagy túl idős, túl beteg, stb. volt...

Kinéztem pár stafford keveréket a Rexnél, barátnőm pedig egy altatásra váró roti-nj keveréket Vácon. 2009. febr. 12-én útnak eredtünk, és mondtam, hogy kutya nélkül nem jövök haza :D

A Rex-nél mondták, hogy már mindegyik kinézett eb gazdis...kihoztunk sétálni egy 5 éves ivartalan kan ordas nj-t, aki egyáltalán nem foglalkozott velünk, ment az orra után...utána egy dogkeveréket, aki felszántotta velem a sárban a menhely területét :)

Aztán felmentünk Vácra...a kinézett kutya, Artúr az egyik hatalmas kifutó sarkában feküdt, mint egy rakás szerencsétlenség az ajtó mellett...barátnőmnek mondtam, hogy nézz már rá, mit kezdjek vele? :)

Megtudtuk, hogy egy idős néni kapta ajándékba, majd hónaposan leadta oltási könyvvel a menhelyen hétfőn, mi pedig csüt-ön voltunk ott. Ahogy kihoztuk sétálni, a kutya kinyílt, bújt hozzánk, pacsizott, feléledt...véletlenül le is pisilt, ekkor viccelődtünk, hogy muszáj hazavinni :D Még ekkor sem voltam biztos a dolgomban...nekem a félhosszú-hosszú szőrű, színes kutyák voltak a zsánereim...ezzel szemben Ő egy fekete-cser "sablonkutya"...

A kifutóban a nagy domináns kanok miatt volt úgy elkenődve, állítólag párszor kimutatták, hogy hol a helye a falkában...

Akkor tudtam, hogy szuper kutya lesz, amikor a séta közben a szomszédos tüzéptelepen a szél által zörgő-lebegő nejlonoktól, zsákoktól megijedt, de aztán magától ment oda megnézni a dolgokat. Ekkor mondtam, hogy jöhet :)

Kocsiban szépen lefeküdt, itthon evett és azonnal mentünk is sétálni :) A sétán kérdezték, hogy most találtuk? Mert egy hasonló elveszett kutyát keresnek. Mondtam, hogy most hoztuk menhelyről, és Ő tőlünk már sehova nem megy.

Azóta a 3 év alatt millió rendezvényen, versenyen, kiránduláson, tréningen és élményen vagyunk túl.

Dasty halála után úgy gondoltam, hogy kizárt, hogy még egy ilyen fantasztikus kutyám legyen...és itt van újra a KUTYA, Argos...ez lett az Artúr név utódja :D

Itt van Argos, alias Kreténke, alias Jorgosz, alias Mocsok, alias Jolán :)))

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Na jó, leállok :D

Ha esetleg nem tudjátok megnézni a fotókat, akkor a címből pl [link] töröljétek ki a http:// és a gallery közti részt, így:

http:// gallery.site.hu/d/17312576-1/Furi_fej.jpg

Köszönöm:):)

Argos is tündér!:D De nem lennék az ellensége!

Már másik hsz-ben is olvastam a sztoritokat, nagy mázlija van, hogy az a néni leadta...:):)

(Amúgy Manó állítólag nj- magyar agár keverék, nekem meggyőződésem, hogy színhibás holland juhász, de sajnos a vélemények megoszlanak:D) - a képen vörösesebb a bundája, mint amilyen sima napfényben...

De hát van aki szerint meg a KÁJ-om fekete-fehér bernáthegyi...:D Akkor nekem is meg van engedve, hogy Manó holland:):)

Tündér, ja...kivéve mikor az idegeimen táncol a sok baromságával :D

Egyébként teljesen barátságos, ha normálisan közelednek hozzá...imádja simogattatni magát bárkivel :)

Nem szeretnélek megbántani, de kizárt, hogy holland juhász legyen...ebből a fajtából 2 egyedről tudok az országban. De nagyon jól sikerült keverék, annyi szent!